Marczius Tizenötödike, 1849 (2-67. szám)

1849-01-03 / 2. szám

. Szerintem az ellent, semmisítő eszköz, csak a tömeges felkelés lehet jelennen és nem más. Keljen fel Bars, Hont és az ellen, ha nem is végkép tönkre téve, de szabad menetében legalább gátolva leend, mi által már is ezért értünk, mert ez alatt gyűjthetünk annyi erőt, melly Simonicsot szétzúzza. Meg kell a népnek mondani, hogy ez emberi jog és minden jobb érzés eltiprés, nem akarnak mást, mint népünket, melly a békés polgári tűzhelynél élvezi a martiusi törvények üdvös hatását, megzavarni és tőlök ez isten adta szabadságot elrabolni. És — lelkemre mondom — a népben e percztől azon meggyőződés fog élni, hogy szabadságát csak úgy mentheti meg, ha minden felkelő egyegy nyomorult zsoldost gyilkol le. De megyénktől, hol különben a nép szelleme harczias, czélirányos intézkedést a körülményeket ismerők nem igen várhatnak. És — úgy hiszem — gyöngéd kifejezést használok akkor, midőn állítom, hogy Hornban káros közönyösséggel naturált lég lengedez, így állván nálunk a dolgok, nem mulaszthatom a kormányt a rögtöni intézkedésre felkérni. De fel, ti is néhány lelkes jobbjai e megyének, mert szabadságunkat csak így menthetjük és nem máskép. Mert ha mi ez sorsunkon határzó perczet mulasztjuk el, század század után gördülend alá a nélkül, hogy emberi jogainkat visszanyernék. Isten önnel! Pd 1. December 30. Szerkesztő ! A papság. Hogy főrendű papjaink nem vesznek tényleges részt árult hazánk megmentésében, hogy semlegesen nézik merre fordul a koczka, az non eget demonstratione, azt mutatja tétlenségök, azt mutatja hallgatásuk, csak a dicső pécsi megye főpásztorát akarom fölhozni. Ki máskor a körlevelek tömegét küldte, úgy, hogy olvasását már unta az ember, mert ha egy követválasztás, ha egy tisztújítás következett, hónapok előtt már tudtára volt adva a megyei papságnak, ájtatosság rendeltetett, hogy az a püspök úr akarata szerint történjék; most a legnagyobbszerű események merülnek fel, és ez még a megyei papságnak tudtára sem adatik, a marcziusi szép szabadság megnyerése után hálaadó imáról szó sem volt. Most vész környezi hazánkat, s rendelt ugyan a püspök ur ájtatosságot, nyomatott imát, de ez satyra itt is kirí önből a pecsoviczizmos jezuitizmus, ez csúfolása az istennek , nem imádság, vagy tud ön külömböt készíteni, vagy nem, ha tud s nem teszi, jele, hogy nem akar ön a haza szent ügyében semmit tenni s azért ellensége e honnak, reactionarius hazaáruló; ha nem tud ön jobbat készíteni, mondjon le hivataláról, mert nem illik számára a bársony nyereg , de ha isten mindentudó,kell látnia ön szívét is, s higgye meg ön tudor ur, ön képmutatását is, de ugye a pap nem e világról való , azért ne avatkozzék politikába, de uram a camarilla sem e világról való, mert tervei ördögiek, az ördögöt pedig senki sem mondandja e világi lénynek, és most már igen megfoghatom miért szolgája a papság nagyobb része a camarillának. De messze is mentem, mert én nem önről, hanem ön néhány dicső mákvirágairól akartam szólani, neveiknek ugyan megkegyelmezek, de majd eljövend a számolás órája s akkor, ha a haza kívánja fel lesznek ezen szép tulipánok fedezve, kettő e szép virág par nobile fratrum, kik a haza dolgairól népeiket felvilágosítani saját vallomások szerint nem akarják s nem is fogják, kik baráti körben hazánk nagy fiát Kossuthot a legaljasabb rágalmakkal illetni dicsőségüknek tartják, pedig nem méltók, hogy sajut száját megoldhassák, ezek azok, kik a kormány rendeleteit teljesíteni vonakodnak, ezek és több hasonlók féken tartására ezek volnának szerény véleményeim . 1. Minden plébános a megyei kormánybiztosnak tegye le politikai hitét, hogy tudhassa a haza kikre számolhat, mert ha szükséges, hogy más tisztviselők politicájáról meglegyen a kormány győződve, szükséges a lelkipásztoráról is , a népre közvetlen befolyással bir. 2. Szigorú kötelességévé tétessék minden papnak: a nép felvilágosítás. 3. A ki erre nem képes mozditassék el. 4. Minden plébános hozasson népe számára egy néplapot, méltányos ugyanis, hogy akitől minden jövedelmét hozza, azért áldozzon is valamit. 5. Ezen néplapot ő olvassa el a népnek az illető magyarázattal. Ezek véleményeim, ezeket a nyilvánosság elé bocsátani szent kötelességemnek éreztem, a kiket illet fogadják ezt tanácsul, s jobbuljanak meg, szűnjenek a haza ellenségei lenni, meggondolván, hogy ők is e hazának fiai, ha pedig jobbulni nem akarnak, árulók, el velők jobb helyre, a hüsze. Isten önnel! Abafi. Megjelenik e lap MINDEN ESTE. Előfizethetni e lapra Pesten a Lukács László nyomdájában (Országúton Kunewalder-házban). — A vidéken a postahivataloknál. EGYES SZÁM ára 3 kr. pp. Felelős szerkesztő Páfi Albert. — Nyomtatja és kiadja Lukács Lásszló Országút, Kunewalder-ház. Magyar középp. vasút Naponkinti indulások 1848-dik november 1-sejétől fogva további rendelkezésig. A t. ez. utazók kéretnek, sziveskedjenek legalább egy negyed órával az elindulás előtt a pályaudvarában megjelenni. Pestről Szolnok felé személyvonat reggeli 7 óra. ” „ személyvonat délut. 1 óra. Szolnokból Pestre. „ „ Személyvonat reggeli 7 óra 15 perczkor. „ „ Személyvonat délután 1 óra 15 perczkor. Pestről Váczfelé reggel 7 óra 30 percz ,, ,, délután 3 ,, Váciról Pestfelé reggel 9 „ „ „ délután 5 „ A magyar középponti vasút igazgatósága által. Nemzeti Pest, szerdán január 3-kán, 1649. Tizenhetedszer: Vígjáték 2 felv. Mellesville és Duveyrier. Személyek : Perina Mihály, egykor lelkész — — Szentpéteri, Fouché, minister — Desaunais, osztályfőnök Crussac Gyula — — Bernard — — — Teréz, Perin unokahuga ' Biztos — — — Or — — — Huszárok: Szűcs, Vadász. Ifjak: Huhenni J. Balog. Rendőrök: Vas, Petrik. — — Udvarhelyi— László. — — Csepregi. — — Szigeti.— — Hubenainé. — — Hubenai F. — —— Morvai. Az első felvonás történik Perrin Mihály házában. A második Fauché rendőrminiszternél. Ezt követi: N 0 R M A oparából egy jelenet; személyek: Sever, római fővezér — — — Stéger. Adalgiza, druida nő — — — Erdélyi Mária. Flavius — — — — — Hubenai J. Erdélyi Mária k. a. mint műkedvelő a fent kijelölt szerepben lesz szerencsés föllépni.