Marczius Tizenötödike, 1849 (2-67. szám)

1849-04-24 / 4. szám

Január 5-én reggel alig hihetünk szemeinknek, midőn Pest városháza tornyán nemzeti zászlónk helyett előbb egy félvég fehér vásznat, később az undok fekete sárga szint, s a Duna túlpartján az osztrák zsoldosok csordáját pillantánk meg. A császárilag felszerelt hadsereg átvonult Pestre, de bejövetele halotti nenet , s zenéjek a fájdalom hangja volt minden igaz hazafira. A nép leveretve, mint pásztorától megfosztott nyáj, nem volt semmi zaj, nem hangzott semmi örömhang, hacsak néhány fülesbagolynak vészhozó huhogásait ki nem vesszük, kik rikácsoló torkok mélyéből, zsivóval üdvözlők Pán Jelacsichot. Ők is közülök leginkább azon kakuk fiák kik, idegen országból egy bottal vándoroltak hazánkba, s népünk jószívűségével csalárdul visszaélve most felhőket verdeső palotáikból megvetőleg tekintenek a verejtékével kenyeret kereső munkás hazafiakra. Kiknek ubi bene ibi patria keblükből a honszeretetnek csirája is kiperjedve, s kik itt haza jólétéért sem hagynák betöretni házuk ablakának egyik tábláját. Ezek vígan ugrándoztak tetemeik fényes padozatán széles jó kedvükben, reményivé, mikép a nemzetőri rájok nézve terhes szolgálattól felszabadulva, a honvédek s egyébb magyar fiatalságnak a ■ népszabadsága iránt buzgó lelkesedését szemlélni nem kénytelenjeinek. S ezt ők a csend, béke és rend helyreállításának mondották; ok gyalázatos faj, ugyan mikor volt Budapesten nagyobb személy s vagyronbeli bátorság, mint múlt évi martinától december végéig ? ! Ellenben alig tették be lábokat városunkba a hires disciplinált császári sereget a tolvajság napirendre jött, s nem múlt el egy éj rablás s boltok feltörése nélkül, vagy nehezetekre esett a népek ártatlan vigsága, s fájlaltátok, hogy ti, kik évek óta szidjátok méltatlanul édes hazánk vérét, a hon iránti kötelességre serkentettetek ? ! — Mit bánjátok ti a nép nyomorait, mit törődtök ti mások elnyomatásával, csak ti házbéreiteket pontosan szedhessétek ? — Hála Istennek azonban a jobb érzésüek irányában elenyészett ezen éji denevéreknek számok s nyilt democratiában ereszkedni soha se merészelnek. ürömök mind az által rövid volt a circum spectusoknak, mert Windischgräcz a nervus rerum gerendarumba is ugyan hamar belemarkolt, s a hausherreneknek nyakukba veté a katona tartásnak szörnyű munkáját. Igaz ugyan, mikor az erőslelkű hausherrség kivált az első hetekben, nem csak békével tűré a terhet, de sőt örömmel szolgált a csend és rend embert ölő gépeinek. Nem kíméltek tőlök semmit, édes örömest szolgáltak a császár hódító népének, s rendszerint 3 féle étellel s borral látták el a sógorokat, még előbb hazánk védőitől még a szállást is megtagadták. Ama dúsgazdag háziúr, kinek egyik hatalmas palotája büszkélkedve pislog a Duna hulláiára, s ki az időben 4 magyar katonának sem akart égi szállást adni, 125 vagy tán több schwarczgelb vitézeket tömetett étellel, s magyar borral tüzelte őket naponkintéreink kaszabolására. Sok példáit hozhatnánk fel a honárulás illy gyalázatos eseteinek, ennyi azonban most elég, máskor ha szükség többet is szolgálunk. Budapesti újdonságokat írjunk, midőn a napi események századok múlva is érdekesbek lesznek, minden képzelhető újdonságoknál. Honvédőinket keblünkhöz szoríthatjuk, s vígan örömmel legeltetjük örömkényes szemeinket nemzetünk vitéz fiainak harczvozette sorain. Ámde azért lássuk a prea-életnek is némelly jeleneteit. Sok történt Budapesten három hó alatt! biz isten, ha mindazt három századra rakta volna a sors, sok lett volna elviselni az emberi nemnek. Igaz, többen eltűntek körünkből, s részint erősnek részint, fájdalom sokakat megfosztott a jelen öröm élvezésétől. Ki nem látta, alig hiheti, mire nem képes a vérszomjas önkény ? s mit nem vitt végbe egy negyed év alatt a dicstelenül uralkodni vágyó osztrák háznak teljes hatalmú ágense Windischgrätz és satellessei ? filünk csak hamar megtéríti, ha szabadság napja rá sittend. Lám a kis Németalföld, a melly alig ér fel tiszán inneni kerületünkkel, egy maga síkra állott az akkor leghatalmasb spanyollal, midőn ez vad barbársággal szabadsága s vallása után agyarkodott s legnemesb hazafiait egymásra öldöste. A kétségbeesés erejével küzdött 10 évig az inquisitió hóhérjai ellen, látta, hogy rontja a vérszopó virágzó városait, hogy teszi semmivé nagyszerű kereskedését, — e kis honnak lelkét, —,de az a nép elrettenhetlenül harczolt; úgy mint mi, csúful kikergette hazájából az ellenséget és polgártársak öt év múlva városai még kétszeresben virágzókká, kereskedések s nemzeti gazdagságuk még százszorosban emelkedetté lőnek, mint küzdelmük előtt, úgy hogy a spanyolok magok is utójára eltörpültek előttök. Kedves hazám! e sors, s Mátyás király fénykora vár reád. Finis koronát opul. Újra. Megjelenik e lap MINDEN ESTE. Előfizethetni e lapra Pesten a Lukács László nyomdájában (Országúton Kunewalder-házban). — A vidéken a postahivataloknál. EGYES számára 3 kr. pp. Nyomtatja és kiadja Lukács László. Országút, Kunewalder-ház. 16 Hirdetés. Alalkottak ezennel tisztelettel jelentik, miszerint négyosztályu magyar fitanodájokat a nagyhiduezű Boskoviczféle házból az új télre Steinleinféle házba áttérvén, a kereskedelmi tan minden ágaira külön osztályt nyitanak, mire valamint arra, hogy tanodájukban a magyar szellembeni nevelésre különös tekintettel vannak a t. ez. Szülőket figyelmeztetni kötelességöknek tartják. Neumann Salamon, s Konosi József, egy négyosztályu magyar fitanoda tulajdonosai. Nemzeti színház. Pest, kedden, ápril 24-kén, 1849. SZABAD HANGOK. Ének és szavalati egyveleg 2 felvonásban. Személyek: Első szakasz: 1- ső Rákóczi induló. 2- dik Hymnus Kölcseytől, Erkel zenéjével. 3- dik Népdal : Télen, nyáron pusztán az én lakásom : énekli Hollósi K. 4- dik Europa csendes, Petőfitől, szavalja Fáncsi 5- dik Népdal : „Elszegődtem Tarnóczára sat.“ énekli Füredi.5-dik Hunyadiból kar : „Meghalt a cselszövő.“ Második szakasz: 1- ső Puritánból kettős dal, énekli Füredi és Reina. 2- dik Szavalat Komlósi Ida által. 3- dik Népdal Petőfitől „Talpra magyar“ énekli a fikar. 4- dik Négyes magyar táncz, tánczolják : Kurcz Ant, Sári Fáni, Anton Róza és Campilli. 5- dik Párdal Portréi némából: Steger és Füredi által. 6- dik Benyovszkiból, Magándal, énekli Farkas K és Mazur, a fikar által. Szerencsénk volt lapunk szerkesztőjéül megnyerni, holnaptól kezdve, Gaal Józsefet.