Marczius Tizenötödike, 1849 (2-67. szám)
1849-05-28 / 33. szám
Hétfő 33. szám. Pest, május 28-kán 1849. E lap megjelenik minden estre, vasárnapot kivéve. Előfizetés mai naptól december végéig Budapesten házhozhordással a fr . vidékre postán borítékban 6 fr. p. p. Hónapos előfizetés csak helyben, s a hónap első napjától kezdve fogadtatik el. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban (Országúton, Kunevalderház) és minden postahivatalnál. Hirdetések egy háromszor hasábozott sorért, vagy ennek helyéért 2 kr. pp. — Egyes szám 3 kr. pp. Pest, május 27-kén. Az európai háborúra mindig vérmesebb kilátások biztatnak, úgy annyira, hogy a diplomatikai tárgyalások már koránsem simíthatják el többé az ügyet, melly fellobbantja az átalános háborút a népeknél. Élére állították a fejedelmi zsarnokok családjaik és a nép ügyét. Az absolutismus élethalálra dob keztyűt a democratiának. A szörnyű harcz transactiókkal, a két elv között, nem végződhetik többé, hanem vagy absolut autocratokat,vagy democraticus köztársaságokat hoz a diadal, amint egyik vagy másik fél aratja azt. Isten ne engedje, hogy a monarchák zsoldos fegyvere győzzön, mert akkor jaj volna a világnak, századokkal eshetnék az vissza, megfojtásával a civilisationak. A civilisatio, a világrészünknek e féltékenyen szeretett ápolt kincse, az emberiség boldogulandásának legbiztosabb záloga, kérlelhetlen áldozatául esnek a monarchák vad dühének, mert minden bajainkat erre hárítanák, és erősítve lenni trónjukat csak úgy hinnék, ha a gondolkodó főktől menekülve, országaikból egyegy Gallicziát csinálnának. Ellenben a democratia győzelmével mily más alakot váltana a világ! Évtizedek századokkal vinnék előbbre az emberiséget, hogy közelebb jusson az a boldogság paradicsomához. Mindenről, az iparról, kereskedésről lehullana a most még láthatatlan bilincs is, az ész merészen emelkednék föl, hova most nem mehet a rendszerek zsibbasztó határa miatt. Szóval ekkor a szabadsággal karöltve járna a boldogság, még amazok gallicziásításuk után a rabság nyomorúsággal volna elegy. Világosság és sötétség vannak most nem csupán mytsikus, de valóságos összeütközésben. És hogy a világosság körütendi az emberiség halántékba a diadal repkényeit, arról a gondviselésbe fogódzó hitünkön kívül a gondos körültekintés után combináló ész is elégnél több okokkal győzi meg a kétkedőt avagy félénket. Az absolutismus harczát a habsburgi család kezdette meg Olaszhonban, mellynek népét nem hogy legyőzhette volna, sőt oktélben erősítve, maga és elvei ellen annyira fölingerlé, hogy ottan harczoló zsoldosaiból alig hozhat, mit pedig kétségtelenül két kézzel akarna, ellenünk valamit az itten győzelmes democratia leverésére. Nálunk, igenis, a habsburgház ellenében magasan leng a democratiának diadalzászlója. Az emberiség szabadságának előharcza megküzdve, még csak a derék csata van hátra, melly a minden autocraták legabsolutabb autocratája ellen lesz küzdendő a népek közös erejével minden monarchia sírba temetése végett. Németország — a tudós nagy nép — folytonos izgatottságban van, és ne higye senki, hogy ott már megtörte volna a reactio a szabadság fejét. Jámbor tudós szomszédaink, az igaz, egész a nevetségig theorizálnak, okoskodnak jobbra, balra, hanem ezen látszólagos tevékenytelenség alatt komoly tettek érlelődnek, és csak az hiányzik a legerélyesebb kitöréshez, hogy nincs vezér, melly a mozgalmak élén állana. E körül vajúdik most a nép, és a tudósok gyülekezete Frankfurtban a dolog szokatlansága miatt tévedez, majd egy Habsburg, majd egy népöldöklő Brandenburg felé fordulván szemeivel. De nem sokára a csalódások tapasztalatain okulva, felocsúdnak a németek, és ha gyűlésük nem talál egyesítő pontot, majd teremt azt az események rohama. Mi Németország jövőjéről kétségbe nem esünk, ámbár nem hiszszük, hogy mindjárt az előharczosok táborához szegődjék, hanem azt igen, hogy kiábrándulására hatalmas lökés az orosz interventio, és ekkor legalább utócsapatát képezendik a szabadság hőseinek. Francziaország, e máskor előharczosa a szabadságnak, — melly szép szereptől megfosztá a titkon működő reactio, — igen sok gyuló anyagot rejt magában, és izgatottsága nagyobb, mint volt valaha, kivált mióta látja, hogy nemzeti büszkéje meg van gyalázva, fegyvereinek fénye bemocskolva, mert fondorkodó kormánya a szabadság ellen használó, testvérgyilkolásba bonyolító őket. Napóleon Lajos uralkodása tartósságáért nem adnánk egy batkát, ha ugyan máris meg nem ugratták őt, hogy visszaszerezhessék a nemzet becsületét, melly a Hama elleni expeditio által beszennyeztetett. Ezek mind nagy tényezők arra, hogy a democratia ügye győzelemhez jusson, és a kozák uralom ne kaphasson lábra, miben még az aristocraticus Albion és despoticus Törökország is részvevő szerepre van utasítva érdekeitől. Annyi bizonyos, hogy e nagy elvcsatában nekünk jutott a legsúlyosabb rész, mi vagyunk most, az isten csudálatos gondviselésénél fogva, zászlóvivői, előcsatásai a szabadságnak, reánk függesztvék a népeknek szabadságsóvár szemei, kitartásunk dönti el, hogy Európa előbb, vagy csak nagy későn rázza le bilincseit És mi erősen hisszük, hogy valamint az el- hirhedett osztrák sereget készületlenségünkben is megvertük, a megsemmisítéshez olly igen közel juttattuk, — az orosszal is meg tudunk mérkőzni, ha jó, mert készültebben foghatunk a munkához egy győzelemittas sereg élén. De most kormányunk bölcseségétől megvárjuk, hogy miután egy nagy elvért kell küzdenünk, az emberiség közös érdeiből, ne szorítkozzék hadviselésünk a határok védelmére. Nem egyedül határunk támadtatik meg, hanem a közszabadság, a democratia ügye, mellynek diadalt szerezni hazánk boldogsága kívánja, és a diadalt bármilly messze meg kell szereznünk. Különösen politikai okok követelik, hogy a háború színpada ne hazánkban legyen, hanem tétessék át másává. A hazafiságos érzelem is epedve várja a pillanatot, hogy többé határaink között ne dulongjon a had. A siker szempontjából pedig épen elmulaszthatlan, hogy túllépjük a határt. Austriában sok elnyomott szabad kar van, mellyek mind zászlóink alatt küzdenének, ha alkalmat nyújtanánk nekik. Bécs fölszabadítása legyen egyike főteendőinknek, hogy innen mint góczból sugározzanak szét az örökös tartományokba a szabadság eszméi, mellyek fegyvert ragadtassanak a szabadság őszinte barátaival. Más részről Lengyelhon felé kell törekednünk, hogy a hős lengyel is alkalmat nyerjen boszút állam szabadsága, nemzete gyilkosain. És nem csupán a fegyverek hatalmát kell meghordoznunk e vidékeken, hanem lesznek ott egyéb fontos teendőink is, mellyekről majd egy közelebbi számban szólni fogunk. A. V. Hivatalos kormánybiztosi rendelet. . Az országos rendőrség középponti osztályigazgatósága által jelentetvén, hogy Fejérvári Gábor úrnak a budai takarékpénztárnál letett mintegy kétezer darab — háromezer arany értékű — magyar, erdélyi, római és görög — igen becses régi pénzgyűjteménye Budavárának ostroma alatt a horvátok által elraboltatván , a vár hősies bevétele után leginkább vitéz honvédeink kezeibe jutott; az iránt, hogy e becses pénzgyűjteménynek darabjai a mennyiben még honvédek kezeinél volnának, a tulajdonos birtokába visszakerüljenek, az intézkedés megtörtént, de miután épen ez intézkedés következtében tudomásomra esett, hogy e pénzgyűjteményi darabok a honvédek által eladatván, Budapest városa némelly