Marczius Tizenötödike, 1849 (2-67. szám)

1849-05-28 / 33. szám

Hétfő 33. szám. Pest, május 28-kán 1849. E lap megjelenik minden estre, vasárnapot kivéve. Előfizetés mai naptól december végéig Budapesten h­ázhozh­ordással a fr . vidékre postán borítékban 6 fr. p. p. Hónapos előfizetés csak helyben, s a hónap első napjától kezdve fogadtatik el. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban (Országúton, Kunevalderház) és minden postahivatalnál. Hirdetések egy háromszor hasábozott sorért, vagy ennek helyéért 2 kr. pp. — Egyes szám 3 kr. pp. Pest, május 27-kén. Az európai háborúra mindig vérmesebb ki­látások biztatnak, úgy annyira, hogy a diplomati­­kai tárgyalások már koránsem simíthatják el töb­bé az ügyet, melly fellobbantja az átalános há­borút a népeknél. Élére állították a fejedelmi zsarnokok család­jaik és a nép ügyét. Az absolutismus élethalálra dob keztyűt a democratiának. A szörnyű harcz transactiókkal, a két elv között, nem végződhetik többé, hanem vagy absolut autocratokat,vagy democraticus köz­társaságokat hoz a diadal, a­mint egyik vagy má­sik fél aratja azt. Isten ne engedje, hogy a monarchák zsoldos fegyvere győzzön, mert akkor jaj volna a világ­nak, századokkal eshetnék az vissza, megfojtásá­val a civilisationak. A civilisatio, a világrészünk­nek e féltékenyen szeretett ápolt kincse, az embe­riség boldogulandásának legbiztosabb záloga, kérlelhetlen áldozatául esnek a monarchák vad dü­hének, mert minden bajainkat erre hárítanák, és erősítve lenni trónjukat csak úgy hinnék, ha a gondolkodó főktől menekülve, országaikból egy­­egy Gallicziát csinálnának. Ellenben a democratia győzelmével mily más alakot váltana a világ! Évtizedek századok­kal vinnék előbbre az emberiséget, hogy közelebb jusson az a boldogság paradicsomához. Minden­ről, az iparról, kereskedésről lehullana a most még láthatatlan bilincs is, az ész merészen emel­kednék föl, hova most nem mehet a rendszerek zsibbasztó határa miatt. Szóval ekkor a szabad­sággal karöltve járna a boldogság, még amazok gallicziásításuk után a rabság nyomorúsággal volna elegy. Világosság és sötétség vannak most nem csu­pán mytsik­us, de valóságos összeütközésben. És hogy a világosság körütendi az emberiség ha­­lántékb­a a diadal repkényeit, arról a gondviselésbe fogódzó hitünkön kívül a gondos körültekintés után combináló ész is elégnél több okokkal győ­zi meg a kétkedőt avagy félénket. Az absolutismus harczát a habsburgi család kezdette meg Olaszhonban, mellynek népét nem hogy legyőzhette volna, sőt oktélben erősítve, ma­ga és elvei ellen annyira fölingerlé, hogy ottan harczoló zsoldosaiból alig hozhat, mit pedig két­ségtelenül két kézzel akarna, ellenünk valamit az itten győzelmes democratia leverésére. Nálunk, igenis,­­ a h­absburgház ellenében magasan leng a democratiának diadalzászlója. Az emberiség szabadságának előharcza megküzd­­ve, még csak a derék csata van hátra, melly a minden autocraták legabsolutabb autocratája el­len lesz küzdendő a népek közös erejével minden monarchia sírba temetése végett. Németország — a tudós nagy nép — folyto­nos izgatottságban van, és ne higye senki, hogy ott már megtörte volna a reactio a szabadság fejét. Jámbor tudós szomszédaink, az igaz, egész a nevetségig theorizálnak, okoskodnak jobbra, bal­ra, hanem ezen látszólagos tevékenytelenség alatt komoly tettek érlelődnek, és csak az hiányzik a legerélyesebb kitöréshez, hogy nincs vezér, melly a mozgalmak élén állana. E körül vajúdik most a nép, és a tudósok gyü­lekezete Frankfurtban a dolog szokatlansága miatt tévedez, majd egy Habsburg, majd egy népöldöklő Brandenburg felé fordulván szemeivel. De nem sokára a csalódások tapasztalatain okul­va, felocsúdnak a németek, és ha gyűlésük nem talál egyesítő pontot, majd teremt azt az esemé­nyek rohama. Mi Németország jövőjéről kétségbe nem esünk, ámbár nem hiszszük, hogy mindjárt az előhar­­czosok táborához szegődjék, hanem azt igen, hogy kiábrándulására hatalmas lökés az orosz inter­­ventio, és ekkor legalább utócsapatát képezendik a szabadság hőseinek. Francziaország, e máskor előharczosa a szabadságnak, — melly szép szereptől megfosz­­tá a titkon működő reactio, — igen sok gyuló anyagot rejt magában, és izgatottsága nagyobb, mint volt valaha, kivált mióta látja, hogy nemze­ti büszkéje meg van gyalázva, fegyvereinek fénye bemocskolva, mert fondorkodó kormánya a sza­badság ellen használó, testvérgyilkolásba bonyo­lító őket. Napóleon Lajos uralkodása tartóssá­gáért nem adnánk egy batkát, ha ugyan már­is meg nem ugratták őt, hogy visszaszerezhessék a nemzet becsületét, melly a Hama elleni expedi­­tio által beszennyeztetett. Ezek mind nagy tényezők arra, hogy a demo­cratia ügye győzelemhez jusson, és a kozák ura­lom ne kaphasson lábra, miben még az aristocra­­ticus Albion és despoticus Törökország is rész­vevő szerepre van utasítva érdekeitől. Annyi bizonyos, hogy e nagy elvcsatában ne­künk jutott a legsúlyosabb rész, mi vagyunk most, az isten csudálatos gondviselésénél fogva, zászlóvivői, előcsatásai a szabadságnak, reánk függesztvék a népeknek szabadságsóvár szemei, kitartásunk dönti el, hogy Európa előbb, vagy csak nagy későn rázza le bilincseit És mi erősen hisszük, hogy valamint az el-­­ hirhedett osztrák sereget készületlenségünkben is megvertük, a megsemmisítéshez olly igen közel­­ juttattuk, — az orosszal is meg tudunk mérkőz­ni, ha jó, mert készültebben foghatunk a mun­kához egy győzelemittas sereg élén. De most kormányunk bölcseségétől megvár­juk, hogy miután egy nagy elvért kell kü­zdenünk, az emberiség közös érdeiből,­­ ne szorítkozzék hadviselésünk a határok védelmére. Nem egyedül határunk támadtatik meg, ha­nem a közszabadság, a democratia ügye, melly­­nek diadalt szerezni hazánk boldogsága kívánja, és a diadalt bármilly messze meg kell szerez­nünk. Különösen politikai okok követelik, hogy a háború színpada ne hazánkban legyen, hanem té­tessék át másává. A hazafiságos érzelem is epedve várja a pil­lanatot, hogy többé határaink között ne dulong­­jon a had. A siker szempontjából pedig épen elmulaszt­­hatlan, hogy túllépjük a határt. Austriában sok elnyomott szabad kar van, mell­yek mind zászló­ink alatt küzdenének, ha alkalmat nyújtanánk nekik. Bécs fölszabadítása legyen egyike főteendő­in­knek, hogy innen mint góczból sugározzanak sz­ét az örökös tartományokba a szabadság esz­méi, mellyek fegyvert ragadtassanak a szabadság őszinte barátaival. Más részről Lengyelhon felé kell törekednünk, hogy a hős lengyel is alkalmat nyerjen boszút állam­ szabadsága, nemzete gyilkosain. És nem csupán a fegyverek hatalmát kell meghordoznunk e vidékeken, hanem lesznek ott egyéb fontos teendőink is, mellyekről majd egy közelebbi számban szólni fogunk. A. V. Hivatalos kormánybiztosi rende­let. . Az országos rendőrség középponti osztály­igazgatósága által jelentetvén, hogy Fejérvári Gábor úrnak a budai takarékpénztárnál letett mintegy kétezer darab — háromezer arany érté­kű — magyar, erdélyi, római és görög — igen be­cses régi pénzgyűjteménye Budavárának ostroma alatt a horvátok által elraboltatván , a vár hősies bevétele után leginkább vitéz honvédeink kezeibe jutott; az iránt, hogy e becses pénzgyűjtemény­­nek darabjai a mennyiben még honvédek kezei­nél volnának, a tulajdonos birtokába visszake­rüljenek, az intézkedés megtörtént, de miután épen ez intézkedés következtében tudomásomra esett, hogy e pénzgyűjteményi darabok a honvé­dek által eladatván, Budapest városa némelly

Next