Marczius Tizenötödike, 1849 (2-67. szám)

1849-05-30 / 35. szám

Pest május 30-án 1849. Kormány olly szívszakadva nem váratott so­ha, mint a mienk Pest falai közé. Mindenki, ha ismerősével találkozik, csak azon egyet kérdezi, mikor jő Kossuth, mikor jőnek vele a kormány tagjai ? A vasúti indóháznál mindig számosan lesik az érkezendő vonatot. Az utast ostromolják kér­désekkel, ha valljon nem Debreczenből érkezik-e? És ha történetesen csakugyan Debreczen sárten­geréből került ide a vidor utas, akkor ugyan hét szája legyen, ha minden kérdezőnek minden kér­désére meg akar felelni. Pedig a kérdés mindig egy és ugyanaz :­„mikor jő közénk a kor­mány ?“ Képzelhetni, minő ünnepe lesz Pest népének azon nap, midőn a kormányt falai között üdvö­zölheti. Nem is egy könnyen ereszti el többé köréből- Ha vész fenyegetné, a főváros népe egy ember­ként állana oltalmára föl. Kossuth méltán elmondhatja, hogy itt a sza­bad ország szabad fővárosában van. Pest ezt igenis érzi, de épen azért, mert annyira érzi, óhajtja, hogy a kormány tegye székét mielőbb ide. Itt a kormányt nem csupán hideg kötelesség, de a legőszintébb ragaszkodás, a legforróbb sze­retet évedrendi körül, a szabadság megtartására irányzandó intézkedéseinek foganatot szerezni a főváros népe lesz legkészebb, s­őt támogatni a szabadság ösvényén itt is lehet igazán. Azért csak mielőbb ide kormányunk férfiai. Itten menthettek ti is erőt magatokba, hogy a haza boldogságát megalapítsátok. Pestnek leve­gője lesz elég bátorságot kölcsönözni, hogy a nagy munkát férfiasan vihessétek keresztül. Az idők nagyságához szükséglendő merész­ség Pest légköréből szívható. Pesten csüggedni nem foghattok, mert ha e népre tekintetek, fe­ltétlen hogy a szebb jövő reményei elhagyjanak. Pesten szabadabban lélekzik a férfikebel, magasabban dobog a szív, mert nincs körü­le más, mint életvidorság, szabadságérti hév, meleg sze­retet a haza ügyei iránt. Debreczennek is megvannak az ő érdemei, hogy a bujdosóvá lett magyar kormányt befogad­ván, elszántsággal támogatá a honmentés nagy ügyében. Szomorú idők voltak a bujdosásnak ama nap­jai, de mindaz Debreczent nem veré le, hanem tettre gyújtá,és szent pietással fogadá ölébe a ma­gyar szabadságnak reményét. De Debreczen már nem követelheti, hogy tovább is nála székeljen a kormány. Debreczen kissé kényelmetlen egy nagy szabad nemzet kor­mányának. Debreczen elégedjék meg dicsőségé­vel, hogy olly napoknak volt színhelye, annyi dicső tettek forrásának látó tanúja. Debreczen erre mindig büszke lehet, de kö­vetelésében tovább ne terjeszkedjék, mert egy nemzet haragját idézné föl. Már­is neheztel kivált a pesti nép, ha valaki tréfásan említi, miként Debreczen lesz ezentúl a főváros. Pedig i­lyen fura gondolat Debreczenben legfőlebb néhány gubás cívis fejét zavarhatná meg. Debreczen értelmes többsége, jól tudja,hogy betölté már hivatását, és hogy vissza kell adnia Pestnek kincseit, miket Debreczen a vésznapok alatt letéteményül őrizett. Siessen a kormány Pestre, mert nélküle Pest csak félig meddig főváros. Főváros a lelkesültség­­re nézve, s az ipar, kereskedés művészet tekin­tetében. Azonban ezek is csak akkor örvendenek iga­zán vidor életnek, ha a kormány ittléte által köz­ponttá válik a város. Pesten igen érezhető, hogy most nem köz­pont. Az országos ügyek elintézése távol történik tőlünk, szinte kényelmetlen az, mikor megtudjuk, hogy mi keletkeztekori részvéttel,figyelemmel nem kisérhettük a fogantatást. Most Pest, minden magas öröme daczára is, kissé bágyadt színű. A szenvedések halványsága Buda bevételével eltűnt arczairól, a bágyadtság­­ból tüstént felgyógyul, csak a kormány tegye be lábát. A lapirodalom is sokat veszt élénkségéből, hogy a kormánytól távol van. Azon pezsgő élet, melly illy időkben várható, hiányzik a lapokon, miglen a kormány meg nem érkezett. Felszabadult vidékeink lakói ide zarándoko­lásukkal csak fél örömet vihetnek haza, mert nem látták a kormányt. A külföld szinte zavarba jöhet, ha nem leli meg a központot, hol kérése. Ennyi, de még ennél több ok is sürgeti a kor­mány följövetelét, mi nem is maradhat sokára el, mert különben a hazának mindig lesz valami baja, mit megnevezni nem tud, csak hogy fáj neki. — Ide tehát, ide a kormánynyal. Adjátok vissza Pestnek diszét, adjátok meg neki a kellő méltó­ságot, mert mindez Pestet megilleti. Mi azért Debreczenről nem feledkezünk meg soha, mert az érdemet méltányolni senki sem tud­ja jobban, mint épen mi fővárosiak. Mi amoda keletre, a puszták nagy városába mindig hazafias kegyelettel fogunk nézni, fohá­szainkat folyvást oda terelendi a reg furalma. Mi meg fogjuk várni minden jó magyartól, hogy Debreczenbe is elzarándokoljon, leborulni azon helyen, hol a haza megmentői tanácskoztak a szomorú napok alatt, imádkozni azon helyen, hol a függetlenség kimondásával Magyarország szebb életének alapja megvettetett. Mi megnézzük e szent helyeket, csak egyszer kormányunk ittlétén kiörülhessük magunkat. a. y. Pest május 29-kén. Budavár falainak lerontása sok embernek se­hogy sincs ínyére , némellyek a várat mint várat sajnálják talán történeti emlék tekintetéből, má­sok másért kívánnák megtartatni a bástyákat. Mi azt gondoljuk, hogy a vár megsem­mítése czélszerű és jótékony a szabadság megőrzése végett. Katonai szempontból védelmezhető-e a vár ? nem tudjuk, bár hallottunk annyit, hogy a hegyek megerősítése nélkül nem igen tartható Budavár. A következés legalább igazolni látszik ez állítást. Azonban mi nem a védelem lehetősége, vagy a vár tarthatlansága miatt vagyunk annak ellene, hogy Buda mint vár létezzék , minket a szabad­­ságszeretet és politikai okok győznek meg a vár falai ledöntésének czélszerűségéről. Mi úgy vagyunk meggyőződve, hogy a habs­­burgház azért erősítteté meg Budát, mert Pesten akart uralkodni általa. Pest revolutionális szelle­mére fékezőleg hathatott a túlpartoni vár. A zsarnokságnak igen kényelmes lehet az, ha bír egy várat a főváros felett,mellynek szabadság­követeléseire mindig ágyúkkal felelhet, és pedig úgy, hogy a néprohamtól tartania nem kell a falakon. Rendes seregnek is nagy vesződségébe, nagy elszántságába kerül bevenni egy várat, mennyivel képtelenebb erre a nép, szabadsága küszöbén. Nekünk nincs szükségünk arra, hogy Pest ágyúk által zaboláz­tassék a várból , mert kor­mányunk rendeleteinek foganatot az erkölcsi erő szerzene mindenkor a szabadság ösvényein. De az ellenség ellen sem igen leend szüksé­günk várakra, mert a síkon eléggé erős megmér­kőzni a magyar. Bűrhelyek nem az ő számára valók. A főváros védelmére meg épen czélszerűtlen Budavár, miről a napokban eléggé meggyőződ­hettünk. A két főváros erődítési pontjai köze­ l 70 Pest, május 30-kán 1849. E lap megjelenik minden estre, vasárnapot kivéve. Előfizetés mai naptól december végéig Budapesten házhozhordással 5 fr., vidékre postán borítékban 6 fr. p. p. Hónapos előfizetés csak helyben, s a hónap első napjától kezdve fogadtatik el. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban (Országúton, Srunewalderház) és minden postahivatalnál. Hirdetések egy háromszor hasábozott sorért, vagy ennek helyéért 2 kr. pp. — Egyes szám 3 kr. pp.

Next