Marczius Tizenötödike, 1849 (6-79. szám)

1849-02-20 / 6. szám

MARCZHIS TIZENÖTÖDIKE Kedd. 6-ik szám. Debreczen, febr. 20. 1849 Legújabban f. h. 18-án Gyöngyös mellett Klapka brigádjának egyik csapatja által K o m p o t n á 1 becsületes kis egybecsapás történt. A faluban három escadron Ausperg Cuirassiers állomásozott. Nevezett nap reggelén három escadron Lehel-hu­szár köszönte be hozzájuk, igen váratlanul, úgy, hogy még az adron istent sem fogadták illőleg , hanem tá­madt köztük a legnagyobb zavar, mintha mindenik német fülébe Lehel kürtjének hangja nyomult volna be. Lövés nem történt, de annyival inkább megjárta a hat vágás. A tréfa vége pedig az jön, hogy 50 vasas a fűbe harapott, 35 elfogatott, a tisztek pedig ellábaltak, merre látták ott hagyván minden podgyásszaikat és lovaikat, al­kalmasint maguk is átlátván , hogy csak huszár alá való a fó. Kitüntette magát Deseöffi Aristid ezredes, ki saját ke­­re iS! Vágott le egy tisztet. _______ A nyereményt azonban drágán fizettek meg, két derék huszár halálával. A kinek egy pesti vagy bécsi lap akad kezébe, első lesz min szemei fenakadnak, hogy Bécsben az octoberi napokban compromittáltak ellen még most is teljes szigorral folytattatok a leggyalázatosabb inquisitio, még most is na­ponként hozatnak halálos és hosszú évekre terjedő ra­­boskodási ítéletek. Az eljárás következő szokott lenni. A kormány szerte az országban seregestül tartja a kémeket, kik minden ollyan egyénről, kikben a szabadság szeretetének szikrá­ja lobog, jelentéseket küldenek be. A kormány ezután a gyanusbakat s lelkesbeket, kik­ben a constitutionalismusnak erősb elemét véli egykor kifejlődhetni, titokban éjjel elfogattatja. A befogatás után a kémek ezer utakon kitudakolják azt, hogy érdeklett egyén mint viselte magát az oktoberi napok alatt. És ha kisüthetnek rá egy pár gondtalanul ejtett szót, a­mi különben azon napokban minden ember ajkán meg­fordult, a hat, nyolcz, tíz évi nehéz vasban töltendő fog­ság el nem marad. Ezek tények, ott vannak a hivatalos lapok, hol az í­­téletek kihirdettetnek. Ha valamelly családból valaki egy­nem kell táblabiró politika, szerte eltűnik, sorsáról azon vérlapok adandnak csak tu­dósítást. A Habsburgok elhatározták, hogy uralmuk alatti or­szágaikból minden constitutionális elemet kiirtsanak. A­kikre ollyas­mi világlik ki, hogy a forradalmi harczokban fegyveres kézzel vettek részt, a halál bünte­tése vár. Kevésbé compromittált egyének elzáratnak olly rabságra, mellynek keménysége s hosszassága a szellemet elfojtja, a lelket eltompitja s nyomoruvá teszi. . És ha ez Bécsben igy megyen, mit várhatunk mi ma­gyarok, kik egytől egyig örökös szálka voltunk a dynastia szemében, és kik úgy tekintetünk mint Pandora szelen­­czéje, mellyből származott mind az, a mi az os­ztrák mo­narchiára nézve márczius óta történt. A dynastia hadserege, ezen szörnyű gép, melly e­­gyetlen család magán érdekéért s hiúságáért olly okta­lanul harczol, hazánkban még távolról sem fészkelte meg magát, sőt, miként most mind inkább kivilágosodik, ugyan —Csak ingatag módon állongál uralma, ő nálunk is elkezd­te irtó működését. Szerencsénkre azonban botorul és kimondhatlanul ostobán. Lázár tábornok elitéltetésével az ellenség a legbe­­csesb morális fegyvert adta kezünkbe. Ezen elitéltetés minden magyar harczosra nagy­szerű leczkéül szolgálhat. Győzni vagy meghalni. Lázár tábornok megadta magát és kötélre ítéltetett. Gyönyörűséges kilátásaik lehetnek azoknak, kik most gyá­vaságból magukat elfogadni engedik. Ha végig nézünk az elfogottak s elítéltek során, azt fogjuk tapasztalni, hogy az ellenség a büntetések fokoza­t\ *» * ^ tos kimérésében nem azt nézi, ki többet vétett, ki többet ártott neki, hanem inkább, ki volt őszintébb, hivebb s be­­csületesb hive a szabadság ügyének. A­kik a nemzeti kormány alatt két színűek s gyaláza­tosok voltak, ott semmi bajok sem leend. íme a drágalátos Hám János. Váljon nem szavazott-e e nyomom szolga lélek mindenkor a kormánynyal, nem szinte lé­m az utolsó perczig hogy velünk tart, a ki je­len volt akkor is, midőn a honvédelmi bizottmány mind a két ház ellentmondás nélküli bele­egyeztével, megala­­kittatott. És még­is Hám János megmaradt prímásnak, egyi­ke Windisgrácz leghívebb czimborájának.

Next