Marczius Tizenötödike, 1849 (6-79. szám)

1849-04-27 / 64. szám

91 ARCSKIUS TIZENÖTÖDIKE Péntek. 64-ik szám. Debreczen, april. 27. 1849. Debreczen april 27-kén. Pestről biztos híreink nincsenek. Hallunk ugyan be­széltem sok mindenfélét, de óvakodnunk kell ne hogy elhamarkodott tudósításokat adjunk a közönségnek. Reméljük azonban, hogy estig jó valami. Beszélik, hogy az ellenség elmente után a pesti ha­jó hidat elégette mind szinte a lánczhid pallozatát is mi ha igaz az égés, a hidat tartó, s a nagy láncztól függő hid szerkezetekben is nagy kárt tehetett. Az ellenség úgy látszik e tettével még a nagy lel­kűt akarta játszani, mert hiszen hatalmában lett volna az egész hidat is lőporral felvettetni. És ha tette volna kérd­jük: vagyon ezen tette, eljárásainak legalábbvalója lett vol­na ? Csak olyan egyforma az nyájas olvasó az elsőtől az utolsóig. De még szebbeket is hallottunk, az ellenség ápril 23-dikán minden Pesten levő szekeret, kocsit, hintót, bérkocsit, sőt az úgynevezett einspanigereket, s tejhor­dók taligáját kirendeltette, s ezzel szállítottak el Pestről mindent a mi csak vihető volt, s mire kezeiket rá te­hették. Állítják, hogy a horvát katonák sok szekérről a gaz­dát vagy kocsist lekergették, s magok hajtottak el ki tudja merre, úgy hogy temérdek ember van ki nem tudja merre van szekere lova, s ki tudja vissza kaphatják e elrablóit holmiaikat valaha vagy nem. A kereskedelmi bank kezelése alatt kibocsátott ma­gyar pénzjegyek ezüst alapja már régen a bécsi bancpin­­czéjibe hordatott. Mint ez hivatalosan tudva van. Most csak az volt hátra, hogy a rablók a takarék­pénztárakat, s a zálogházban tett arany és ezüst neműeket is magával vigyék. Az , ki e híreket Pest alatt hallotta, s elöttünk el­mondta, beszéli hogy a zálogházra nézve az átvitel meg­történt. A katonai laktanyákból kihordták még a jobb búto­rokat is, úgy hogy a­hol a császári hadsereg tanyázott azon épületek semmivel sem néznek ki szebben mint azon úri lakok, melyeket az oláh felkelők szétdúltak és kirablottak. Halljuk, hogy a kormány rendeletet bocsátott ki, mely szerint a ministériumok minden tagjai felszólíttatnak, mind­addig, míg csak a kormány székhelye máshová át­tétetni nem fog, Debreczenben maradni. Különben cselekvők, elmentőkkel egyszersmind hi­vatali lemondásokat beadottaknak fognak tekintetni. Még mind­eddig csak arról van tudomásunk, hogy az ellenség Buda-Pestet elhagyta, s még nem hallottuk, hogy Gergeink a városba valósággal is bementek volna. Vannak ugyan, s pedig olyanok, kik szavaik hiteles­ségére sokat szeretnek adni, s meglehetősen igénylik, hogy higyünk nekik, miszerint már sergeink huszonötö­dikén nem csak Pestre bementek hanem átkeltek a Du­nán is. Kormánybiztosul a visszafoglalt két városra nézve Irányi Dániel van kinevezve. Az Esti lapok szerkezteje tegnap este innen Pestre utazott. Magunk is készülünk, a­mint lehet azon perczben útra szállunk. De azért a debreczeni Marczius koránt sem fog megszűnni, mind­addig míg a kormány Debreczenben leend. Lesz Pesten is lapunk, de az ittenit onnan fogjuk fins újságokkal ellátni. Lesz intézkedés, hogy előfizetőink egy számmal se szenvedjenek rövidséget. Mint szinte azok is egész fél­évi folyamot fognak kapni, kik az ellenségtől elfoglalt he­lyeken lakván, mind­eddig lapjainkat nem kaphatták. Debreczen ápril 27. A tegnapi nap szép volt. A természet is mintha érez­te volna a szivek örömét, napfény mosolygással, s szelíd tavaszi szellőkkel tett ki magáért. Az ég ép oly derült volt mint az arczok, melyek között, bár csoportosan hul­­lámzanak fel és le ideiglenes fővárosunk utszáin, egyetlen egyet se lehete látni, melyen valami nagy örömnek nyo­ma ne látszanék. Ha találkoztál ismerőseid közül azokkal, kik mindig bizalommal és a legjobb reményekkel néztek a jövőbe, azoknak arczán a diadalmas öröm szép kifejezését ol­­vashatod. Ha találtad azokat, kik talán pessimisták valának, kik a télen csüggedéssel ették az exilium szomorú kenyerét, kik a megújult tavaszszal jóra indult ügyek mellett, a naponta érkező részleti győzelmekre, a magyar hadsereg mind előbb s előbb nyomulására is kétkedve rázták fej őket, kik mindig desperatusok valának, tegnap azokat is kivette sodrukból az idő, és örültek. Hogy ne az istenért! Buda-Pest újra a magyaré.

Next