Marczius Tizenötödike, 1849 (6-79. szám)
1849-03-26 / 35. szám
8. Ne félj becsületet meglopni. 9. Használj fel concurrens lapok és politicai ellenfeleid ellenében, minden kikutatandó magány életbeli körülményeket. 10. Ne kívánj a marczíusnak előfizetőt, ne kívánj a marczíusnak jó reggelt, gyarapodást, mint ő nem kívánja se előfizetőidet, se politicádat, se magadat, se feleségedet, se leányodat, se szolgálódat, se ökrödet, se szamaradat, sem semminemű dolgozótársaidat valamelyek a tieid. — Esti Miatyánk. Nro. 1. Mi atyánk, ki vagy a kovácsmühelyben, népszerűsittessék a te neved, jöjjön el a te ministerséged, és légyen meg a te akaratod mint az esti lapokban, úgy a képviselőházban is. Add meg mi nékünk a mi mindennapi ABCünket ma , és bocsásd meg, hogy calabresert viselünk, mint mi is megbocsátunk azoknak, kik nálunk előfizetnek. És ne vigy minket vissza Budapestre. Amen. Mi atyánk np. 2. Mi atyánk, ki laksz a nyíren, teljen meg a te bankod, jöjjön el a te schlagered, és legyen meg a te akaratod, úgy a tart libán, mint a macaoban. Add meg a mi cautionkat nekünk ma, és bocsásd meg, hogy nem leszünk mutyiban, mint mi is megbocsátunk azoknak, kiknek pénzét elnyered. És ne vigy minket a Nyírre, mert tiéd lapok, posványok és a kártya-asztal, mint Budapesten. Amen. Csernátoni. Debreczen, marczius 26. 1849. A mi szerény V. betűnket hallatlan megtiszteltetés érte. Boldognak éreztük vele magunkat. Az Esti lapok utolsó s tegnap előtti száma két czikket ad a mi tiszteletünkre. Az egyiknek ugyancsak czime szól nekünk, tartalmáról a „legyünk tisztában“ felirat mellett is szégyennel kell megvallanunk, hogy nem jöhetünk tisztába, hogy kinek szól. A másikban mirólunk hallatlan indiscretiót állítván, sokkal hallatlanabb, s valóban szeretetre méltó naivsággal megvallja, hogy igazunk volt midőn az Esti lap által okozott gyönyöröket tulajdonképen szerény lapunkra, mint eredeti forrásra utaltuk vissza. De szegény nem veszi észre, hogy midőn szépre akará csűrni csavarni a dolgot, nagyon elhányta a sulykot. Elakarja hitetni a jámbor olvasóval Önért bizony jámbornak kell lenni annak, ki még meg nem unta a 26-dik számig az Esti lapokat, mi ugyancsak journalistkai kötelességünk érzetében nem fáradtunk bele) — el akarja hitetni, hogy mi azt mondtuk, mintha Marcziusunk és Madarász az által okoznak az Esti lap olvasóinak gyönyört, amint ott leírva vannak. Persze azokhoz egy szavunk sincs, kik minket csak az Esti lapokból ismernek, de jaj a mi tisztelt collegánknak, ha azok fóruma elébe kerülünk, kik vom Hause aus, és saját minőségünkben is ismernek, s látták az Esti csarnokban közszemlére kitett arczképünket is, melylyet, hogy minden ember azonnal megismer, onnan van, mert mellé van írva nevünk is. Azért hát effélével soha se balzsamozza magát a mi kedves collegánk, hanem ismételje azt a czikk elején paradirozó úgy van azon szavakra, mik a mi czikkünkben (lásd marczius 23-án) állanak, s onnan és nem az Esti lapok travestálásából elolvasandók. De elég ennyi polémiának. Nevezetesb dolgaink is vannak. V. Debreczen, marczius 26. Elvekről akarunk szólani, mert nem igen ismerjük a journalisticának egy szebb feladatát, mint nézeteket és elveket tisztába hozni, kivált midőn felettük olly embereket lát nagyon zavarban lenni, kiknek pedig világosság lámpássainak kellene lenniük. Mi nem penderítünk egy legyünk tisztában czimet soraink felébe, de azért törekszünk világosak és határozottak lenni, mert szeretjük, hogy az olvasó tudja hányadán van velünk, ő aztán érdemünk szerint fog becselni, nem lévén hasonló az egykori paraszthoz, ki a praedicatio legfőbb szépségét abban találta, hogy nem lehet érteni. Régóta tapasztaljuk, hogy némely emberek (ha úgy kívánják: az Esti lap emberei) nincsenek tisztában a felett, hogy mit teszen tulajdonképen a politikai következetesség alkotmányos országban, mint hazánk csak múlt márczius óta. Azt hiszik, hogy valamint az előtt, addig míg nemzedékek életén át folytonosan egy absolutistikus kormány volt: becsületes következetesség annyit tett, mint örökösen oppositivnak lenni, hagy most is, midőn pedig a kormány mindig pártok orgánuma, midőn kormány és elvek változnak a kabseti székekben (ne vegyük az épen jelen perezbeni nem normális állapotot, hanem általán a törvények szerinti parlamentáris kormányt) tehát most is következetesség annyit tesz, szüntelen és változatlan oppositióban lenni. Ha ma a kormány feketét és mi fehére mondunk, s holnap változván a kormány az fehért fog mondani, már csak azért is mi mondjunk feketét, mert hisz egykor oppositio voltunk, legyünk újra az, igy a következetesség. Ne elvek mellett beszéljetek — mond a tanács — hanem a kormány személyei ellen, ma úgy mint holnap, s ha egy uj kormány a ti elveiteiket képviseli, káromoljátok