Marczius Tizenötödike, 1849 (6-79. szám)

1849-02-20 / 6. szám

23 Midőn a dynastia demasqueroztatott s álarczát el­lökve, saját mesztelen alávalóságában kezdett fellépni ; midőn az első ministerium romjai alá, a második — hal­vaszületett — is eltemetve jön, s a nemzeti hatalom a nép fenség ereje az arra Istentől s a becsületes lelkét ösmerő hazafiaktól hivatott férfiú kezeibe tétetett le, és megindult az o­sztrák-magyar háború: nem volt elég lélekjelenlét a nemzeti gyűlés tagjaiban, nem elég politikai tapintat Wo­rt­führerjeiben, miképp azt mondták volna: „Jól van! mi nem akartunk harczot a király ellen, hanem akartunk tiszteletet szerezni törvényeinknek. A király azonban nem akarja tisztelni a törvényt és har­czot akar! Tehát legyen harcz és határozzon Isten az ügy igazsága felett. A pártütő király pedig király, Ma­gyarország monarchia lenni megszűnt, s addig is, míg a háború szerencséje Isten segélyével ügyünknek diadalát biztosítva — az ország kormányának alakja, a közigazga­tás rendezése iránt tanácskozhatnánk és megállapodhat­nánk, legyen egy ideiglenes Kormányzó, vagy Elnök vagy­ bármi nemű fő. Legyen ez Kossuth és nevezzen ő felelős ministereket.“ Ezt tenni volt idő akkoron. Most azonban, midőn a napi történet gombolyag­jára azóta az események ezer szálai tekerőztek fel, most midőn a viszonyok az akkoriaknál még sokkal bo­nyolultabbakká — bár a világosan látók előtt érthetőb­bekké váltak-e.— felelős ministerium alkotásáról beszélni, vitatkozni, veszekedni — a legszelídebb névén szólva is, a legképtelenebb politikai kissze­­rűség. Vagy tán azt gondolja­­—jelen környülményeink közti valaki, hogy egy ellenségtől megszállott országban, hol az ellenség ma itt, holnap amott van, hol egy vidéken most magyar tricolor, majd feketesárga zászló lobog, s a köz­lekedés az el nem foglalt részekkel is gyakran— a köz­beeső ellenség miatt — lehetetlen — olly rendszeresen, olly gelassen mehetnek az ügyek és olly csalhatatla­nok lehetnek a számítások, mint a bureaucratia hajdani boldog korában, vagy mint egy békében élő táblabirói constitutioval biró országban hol a kiadás és bevétel in currenti vitethetik? Vagy azt hiszi valaki, hogy illy körülmények közt midőn a nemzeti létei kérdése legnagyobb részint hade­rőnk vezetésétől függ, midőn még a politikai kérdések, administratív bajok elintézését is majdnem egészen ka­tonai lábra állítandónak javallaná az önfentartás módjai iránt eszmélni tudó józan értelem— a felelőség olly va­lami könnyű dolog melyet akármellyik táblabiró képviselő, csupa kiváncsiságból is, számolásra vonhatna bármelly perezben, megtudni, ha vagyon kukoriczás földei biztositva vannak e az ellenséges lovasság patkóitul? Az idők nagyok s azért a kicsinyszerüség és közép­szerűség ez időkben igen kiüti magát. Sok ember és kevés férfiú! Sok véres tollas és kevés forradalmi egyéniség. Ez a legnagyobb gát, melly ügyünk diadalának malmárul a kerékforgató habokat szerfelett visszatartja. Felelőség! és tudja e, ki felelősséget emleget, most, hogy az a halált szólítja nevén? Felelősség most! midőn az élet a siker, és halál: a veszteség! Felelőség most! midőn a nemzet mindent kocz­­kára tenni köteles, mert élet és halál közt kell válasz­tania. De minek ezt folytatni, midőn tegnapelőtti czikkünk­­ben úgy is kimutattuk, hogy ez az egész felelőségi tréfa, egy idétlen tragicomoedia volt, mellynek megvol­tak comicussai, intrigueansai és patheticus úgy jóhiszem­­ben levő jámbor szereplői, s melly már is egy borzasztó fiaskót ért meg. Hanem elég szomorú, hogy az események nagy drá­mája mellett illy kicsinyszerü comoediázás foly, mellynek legfőbb eredménye is— a kifütyültetés. Nekünk magyaroknak — különösen jelen körülmé­nyeink közt — legnagyobb bajunk, hogy ellenségeink irá­nyában a legnyíltabb együgyüek volt flfl­tt, magunk közt pedig a legdiplomaticusabb metternichi intrigyeket ková­csoljuk, midőn a dolognak éppen fordítva kellene lenni. Nyíltság egymás irányában, szitok az ellenséggel szem­közt : ez azon egyedüli jelszó, mellyel győzhetünk. Azért kinek a honvédelmi bizottmány némelly tag­jainak politicája nem tetszenék — mi gyakran velünk is megtörtént már — tessék nyilatkozni őszintén és embus­­quade-ok nélkül, s a ház többsége ítélni fog a bizalmat­lanságot gerjesztett vagy bizalmatlanságot érző felett. Ez a férfiasság eljárása. Ez a képviselői méltóság értelmezése szerintünk. Csernátoni. Nyakravaló. Nyakravaló nélkül akarod megvédni hazádat? Oh te szamár te, minő ostoba gondolat ez! Honszeretet, bátorság s más, mind kóficz; az a fő A katonában, hogy nyakravalója legyen. Mészáros Lázár, a kitől én ezt tanulom, s ő Tudja, hogy a legfő hősben a nyakravaló, Mert hisz az ő hada, melly olly hösseg megfutamult volt, Egytül egyig mind, mind nyakravalóba’ vala. Nyakravalótalanok, takarodjatok a csatatérrel.... Éljen Mészáros s éljen a nyakravaló! Petőfi Sándor.

Next