Maróczy-Emlékverseny Hiradó, 1952 (1-11. szám)

1952-03-03 / 1. szám

2 nem a rendszert szolgálja, hanem a magyar népnek szerez megbecsülést és a jövő magyar nemzedék sakkbeli nevelését szolgálja. 1927-ben a londoni sakkcsapat világ­­bajnokságon, majd az 1930. évi és 1936. évi olimpián még mindig Ma­­róczy Géza nagymester volt a magyar csapat éljátékosa. 1932-ben, 62 éves korában vett részt utoljára egyéni versenyen, a magyar bajnokságon , és veretlenül győzött. Ezzel búcsút is mondott ragyogó, felejthetetlen sikerei szín­helyének, a sakk-arénának . Maróczy Géza 41 éves sakkverseny­zői pályafutása alatt a sportszerű ver­senyzés példáját mutatta és ezzel is osztatlan elismerést és megbecsülést érdemelt ki. Maróczy Géza minden idők egyik legkiválóbb sakkozója, a nagy tanító, 1951. május 29-én meghalt. Maróczy nagymester széleskörű és jelentős irodalmi munkásságot fejtett ki. Gyakorlati tapasztalatait és búvár­kodása eredményeit megnyitáselmé­leti műveiben dolgozta fel : Francia védelem. A Modern sakk vezérkönyve (három részben). Gondosan és részle­tesen feldolgozta Morphy játszmáit. Ez a könyve világsikert aratott. Sajtó alá rendezte saját válogatott játszmáit (120 érdekes játszmám). Két kötetben megírta emlékiratait, (így kezdtem: Világversenyek élén.) Sajnos, a további kötetek, tehát az 1903. utáni évek történetét feldolgozó anyag kidolgozására már nem kerül­hetett sor. Úgyszólván élete utolsó percéig folytatta sakkirodalmi mun­kásságát. Tankönyvei átdolgozásával a szocializmus építését szolgálta és ennek eredményeként megjelenő mű­vei, különösképpen poszthumusz műve — korszerű megnyitáselméleti tan­könyve — a szocialista sakkozás építésének eszköze. * A Maróczy-emlékverseny a kiváló sakkozó, a haladó nagy ember emlékét szolgálja. Fülöp Sándor ^/HIGJI'UX'ZJL^- EMLÉKVERSENY / 1952. III. 3 MARÓCZY-EMLÉKVERSENY híradó Az Országos Testnevelési és Sport­­­bizottság Maróczy Géza emlékezetére 1952. március 3. és április 2. között nemzetközi sakkmester-versenyt ren­dez. Ez idő alatt 11 alkalommal jelenik meg ez a verseny­híradó, amely közli a verseny valamennyi játszmáját és ismerteti az ezzel kapcsolatos fonto­sabb eseményeket. A mérkőzések március 3-án Maróczy Géza nagy­mesterünk születésnapjának 82-ik évfordulóján kezdődnek. Maróczy - e­mlé­k verseny híradó — Szerkeszti a szerkesztőbizottság, felelős Kunsági Viktor — Kiadja a Sport Lap- és Könyvkiadó Vállalat, felelős: Dénes Ferenc — Szerkesztő­ség : Budapest, Vili., Költői Alma­ utca .­.. (Vasas-székház), távbeszélő : 342-91­5 Kiadóhivatal , Budapest, VII., Rákóczi­ út 50., távbeszélő 220-082. — Egyes szám ára 2 forint, előfizetés a 11 számra 20 forint­ Megérkeznek a verseny részvevői Tíz perc múlva befut a gyors . . . Negyedik alkalommal fogadjuk a szovjet sakkozás világhírű képviselőit. Kotov és Sz­miszlo­v nagymesterek 1947. évi nagyjelentőségű látogatását 1949. évben a Moszkva—Budapest városok közötti mérkőzés követte. 1951-ben zajlott le a szovjet sakkiskola ragyogó győzelmét jelentő világbajnokjelöltek versenye. Most azonban többről is van szó. Maga a világbajnok, Michael Botvinnik is megérkezik Budapestre. Az örömteljes izgalmas várakozást, a tanítómesterek, a jóbarátok érkezé­sének perceit feszültség üli meg. A pályaudvar fogadótermében itt is, ott is felhangzik a félő kérdés : »biz­tos, hogy Ő is eljön?« Tizennyolc óra, harminc. Befut a gyors. És­­tényleg ! Megjött ! Meg­érkezett Botvinnik­ világbajnok. És egymásután jelennek meg a bejáró­ban a Szovjetunió versenyzői. Paul Kérész a többszörös bajnok, Szmiszlov nagymester, aki már negyedszer láto­gat el hozzánk, Jefim Geller nemzet­közi mester, Petroszjan mester, moszk­vai bajnok, az utánpótlás legkiválóbb képviselői, Ragozin nagymester a Szov­jetunió Testnevelési és Sportbizottsá­gának küldöttje, Alexander Tolus és Vladimir Alatorcev nemzetközi mes­terek — mint szaktanácsadók és egy­ben tudósítók is. A pályaudvar előcsarnokában Tapolczai Jenő, az OTSB elnök­­helyettese üdvözölte a kedves vendé­geket : — Amikor azt kívánom, hogy érez­zék jól magukat hazánkban, különösen örülök annak, hogy éppen akkor üdvözöl­hetem Önöket körünkben, amikor dolgozó népünk a szovjet-magyar barátságot ünnepli, s ebből a meleg ünneplésből a magyar sportolók is méltóan kiveszik részüket. Bv­los vagyok abban, hogy a világhírű szovjet sakkozók magyarországi szereplése nemcsak új lendületet ad a magyar sakkozás fejlődésének, hanem egyben visszatükrözi a szovjet és a ma­gyar nép őszinte barátságát Vissza­­tükrözi majd azt a hálát és sze­retetet, amelyet ezekben a napokban különös­képpen érez a mi dolgozó népünk a fel­szabadító szovjet nép és a nagy Sztálin elvtárs iránt. Az üdvözlésre Vjecsaszlav Rogozin nagymester válaszolt : — Amikor a magyar sakkozók a Szovjetunióba jönnek, úgy érzik magu­kat mint otthon — úgy mi is, szovjet sakkozók, mikor Magyarországot meg­látogatjuk úgy érezzük magunkat, mintha haza­jönnénk. — Bizonyos, hogy az immár hagyo­mányossá váló találkozások a magyar és a szovjet sakkozók között tovább mélyí­tik a két ország sportolóinak és dolgozói­nak barátságát és tevékenyen szolgálják a béke ügyét. Az örömteli viszontlátás és a szívé­lyes üdvözlések percei után a szovjet csapat szállására tért. A szovjet csapat tagjainak érkezése utáni reggel már újra vendégvárásra gyülekeztek a magyar sakkozás ve­zetői, ezúttal a Keleti pályaudvaron. A reggeli prágai gyors meg is hozta Rottnauert, a csehszlovákok kitűnő nemzetközi mesterét, Prága bajnokát. Csütörtökön délután a Ferihegyi repülőtérre Golombek és O'Kelly nem­zetközi mesterek érkeztek meg. Erről a rep­ülőgépről az angol és a belga bajnokkal együtt szállt ki Hermann Pilnik nemzetközi mester, Dél-Ame­­rika bajnoka, s estére már Platz, a német sakkozás képviselője is meg­érkezett a magyar fővárosba, így gyűltek össze gyors egymás­utánban a mesterek és nagymesterek, hogy részt vegyenek a budapesti nagy versenyen, ezzel áldozva felejt­hetetlen nagymesterünk Maróczy Géza emlékének.

Next