Marosvidék, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1877-07-01 / 26. szám
20-ik sz Maros-Vásárhelyit, 1877. július 1. VII. évfolyam. („ERDÉLY.“) MAEOS-TOKEAMEGYE és MAEOS-VÁSAEHEL17 SZ.K. VAEOS 1 -A&•cv2 Előfizetési díjak: helyben házhoz és vidékre postán küldve: Egész évre .... 6 frt — kr. Fél évre....................3 frt — kr. Negyedévre.... 1 frt 50 kr. SZIRKESZTŐI SZÁLLÁS és KIADÓHIVATAL: Szentmiklós utcza 792-ik számú háznál. A lap szellemi részét illető küldemények a szerkesztőséghez, pénzküldemények a kiadóhivatalhoz j ) bérmentve küldendők. ( EZELŐTT társadalmi, közül 10 es SZÉPIRODALMI HETIKÖZLÖNY. — Megjelenik minden vasárnap. — r-$ Hirdetések dija: (Garmond soronkint.) Egy 1 hasábos sor, vagy térfogata, 5 kr. j pg*' - . * . , 9 kr. j *8 Egy 3 , , „ , 12 kr.pg* Bilyegdij minden egyszeri közlésnél 30 kr1 Sokszori hirdetéseknél még több kedvezmény. A hirdetések a kiadóhivatalhoz czimzendők. w ^ Nyíl 11 év soronkint 25 kr. -----------—7-7------------------—é, TÁRCZA. LÁTNÁM HOLTRA VÁLVA ... Látnám holtra válva, becsukott szemekkel, Szederjes ajakkal, mindörökre szótlan’, Fehér szemfödéllel homloka márványán, Lobogó gyertyáknál, sötét koporsóban, Ott állnék előtte végtelen bánattal, Lelkem borújával arcához tapadva, S nézném ridegen az éjszaka örvényét, Melyen át lemerül halavány alakja. Ott állnék nagy, forró könyekkel szememben, Átérezve, tudva, hogy örökre vége! S ijedő sikorjal, remegve borulnék Még egyszer, utolszor hideg kebelére. S mennék a tömeggel a gyászszekér után, Ki a temetőbe*sírjához — nyugodtan: Hallgatnám, ahogy a sírhalom göröngye A koporsó fölé zörrenve ledobban: Mintha földrengéskor hegyek omlanának! Minden göröngygyel az ég egy-egy darabja! Oh iszonyú! — mégis! én (bár sáppadoznék): Megnyugodnám, tudva, hogy ő ezt nem hallja. Tudva, hogy nem hallja, hogy el van temetve: S mélységes álmából soha föl nem ébred Nincsen olyan hangja sem a fájdalomnak, Sem a követelő, küzdő szenvedélynek! Ölelném fejfáját, csókolnám hamvait, S így szólnék: „Nézzetek! végre boldog lettem! Le tudok mondani! Ki tudok békülni! Mivel ő megpihent, én is megpihentem! E sötét sír, melyet zord szemekkel néztek, Nekem mennyegző-ágy, virággal behintve; Homálya szárny nekem; érzem amint emel S úgy érzem, minthogyha fel, a mennybe vinne! A halál, a mélység nekem adták végre Őt, kit nem adhatott szivemnek az élet. Most végre az enyém örökre! örökre! Bár ti azt mondjátok: meghalt, semmivé lett! Meghalt, semmivé lett! Felséges alakja Mint ködkép: szertehull s elvész lelke tekben! ! Ti csak csodáltátok: feledjétek el hát, S hagyjatok itt engem, a kit — szerettem !“ Látnám holtra válva: enyémnek mondanám S visszatérne lelkem sivatag nyugalma. Oh csak igy ne látnám, ahogyan most látom ! Oh csak igy ne élve és mégis meghalva. Meghalva hitemnek s melylyel átölelem: Reménytelensége hév indulatomnak, Minden nagy érzésnek, mely hű, tiszta bennem, S mely igazi lánggal csak egyszer loboghat. S mégsem oly halottan! mert im, elém tűnik Szeme bús tüzével, bájai teljében, Megmérgez csókjával, könye záporával, S bár tudom — hasztalan: szeretem és féltem! Szeretem, ki nekem szánalomnál többet Nem adhat, szivéből, melyet kiraboltak, Sok izzó őrület! mindörökre szépnek, Igézőnek látva: féltem a halottat; S hurczolom szivemben a nehéz koporsót, Melyből föl-föltámad ragyogó alakja... — Boldog, ki kedvesét mély sírba temette S nem az élőt, de a halottat siratja! Endrődi Sándor. *) *) Mutatvány a szerző sajtó alatt levő kötetéből, mely legközelebb fog megjelenni a Petőfi-társaság könyvt kiadó vállalatában. Lapunk t. olvasó közönségéhez! A „Maros-Vidék“ (ezelőtt „Erdély“) Maros-Tordamegye és Maros-Vásárhely sz. kir. város társadalmi, közművelődési, közgazdasági érdekeit képviselő és szépirodalmi heti közlöny, ezután is hetenkint egyszer (vasárnap) fog megjelenni, de ha a körülmények parancsolják és n. é. olvasó közönségünk érdeke úgy fogja kívánni, készek leszünk lapunkat hetenkint egy-egy kis íven kétszer adni ki A) és B) részekben, hogy némely közérdekűbb eseményekről annál hamarább értesíthessük különösen a helyi és a közel vidéki t. olvasó közönségünket. A politikai reflexiókat, különböző eszmecseréket ezután sem vehetjük fel programmunknaktűért sem biztosítékunk nincs téve, sem politikusok nem vagyunk, de több központi és vidéki vegyes tartalmú — nem politikai — lap példájára, nemcsak hogy a nagyvilági eseményekből egyes nevezetesebb mozzanatokat igyekszünk bemutatni, hanem arról is gondoskodtunk, hogy a „Maros-Vidék“ a jövő féléven kezdve részint eredeti táviratok, részint érdekes mellékletek által tisztelje meg. olvasó közönségét. Jelszavunk továbbra is ez marad: humbug helyett a tények beszéljenek! Lapunk előfizetési feltételei maradnak az eddigiek. Félévre 3 frt. Évnegyedre 1 frt 50 kr. Az előfizetési pénzeket— a czim pontos megjelölése mellett — kérjük t. Csíki Lajos úr könyvkereskedésébe vagy a „Maros-Vidék“ kiadóhivatalába küldeni. Vidékiekre nézve legczélszerűbb a posta-utalványok használata. A szives megrendeléseket kérjük julius hó 5—10-ig eszközölni, hogy a nyomatandó példányokra nézve tudhassuk magunkat kellően tájékozni, mert tetemes áldozatunk mellett felesleges példányokat nem nyomathatunk. Maros-Vásárhelyit, 1877. június 23. Kerekes Sámuel, a „Maros-Vidék“ felelős szerkesztője és kiadó-tulajdonosa.