Marosvidék, 1878 (8. évfolyam, 1-100. szám)
1878-10-10 / 78. szám
Vill. évfolyam. — —, ak ter M-Vásárhelyt!, 1878. október 10 Előfizetési dijak Egyes sima ara 7 krajcsár. 6 írt — kr. 3 f'tt — kr. 1 irt 50 kr-is lísie-Vásérhely 27, bír, vároc társadalmi, szmüvelődési, közgazdasági, közigazgatási érdekeit képviselő és szépirodalmi KÖZLÖNY. Megjelenik hetenként csütörtökön és vasárnap. SZÍTÍKESÍTŐI SZÁLLÁS: Szentmiklós utcza 792-ik számi hanál. A lap szellemi részét illető küldemények a szerkészséghez, pénz küldemények a kiadóhivatalhoz bérmentve küldendők. Kiadóhivatal a plebánia-épületben. fürdetések dija: Egy hasábos sor, vagy térfogata, 5 kr. E*)' 2 9 kr. E17 3 » 12 kr. Bélyegdij minden egyszeri közlésnél 30 kr-Nylittorieron mint 85 kr. Egész évre Félévre . Negyedévi« Társadalmi életünkből. Maros-Vásárhelytt, 1878. okt. 9. A miniszteri válság, a bonyodalmas bel- és külügyi helyzet társadalmi életünkön is észrevehető. A politikusok hosszú képpel járnak alá s fel, okoskodván a jövendő kormánykérdés felett s egyik elcsüggedve néz a jövőre, mig a másik épen a bajban látja a helyzet jobbra fordultának reményét, mert a hazaszeretet ilyenkor szokott leginkább nyilatkozni a vezérférfiak kebelében. A delegationális kérdések, boszniai állapotok, kikből fog állani az új kabinet? Ezek azon főeszmék, melyek körül a kiválóbb beszédtárgy forog. A napirend azonban folydogál a maga megszokott keretében. Az őszi munka a természet adományainak betakarítását rendelte el, hátravetvén október utolsó napjaira a szüretet, hogy a gerezdek kemény bogyói még lágyuljanak. Mezőn és kertekben van sürgés-forgás, míg esténként már a társaskörök is kezdenek összejövetelek által élénkülni. Társadalmi életünkben a boszniai sebesültek segélyezési ügye kiváló ügybuzgóságot keltett fel. Nők és férfiak egyiránt gyűjtik a könyöradományokat s csaknem hétszáz forintot tesz a jótékony nőegylet elnöksége által a polgármester kezéhez juttatott összeg s azon kivül egy óriási lajstrom áll előttünk, mely a különnemű adományokról hoz kimutatást. A tervbe vett új „társalgó“ érdekében közforgalomban vannak az aláírási ívek s ha az aláírott tagok kellő számra szaporodnak, az alakuló gyűlés teendője lesz a további lépésekről intézkedni. Az „Egyenlőségi körű választmánya múlt vasárnapon tartott ülésén a hátralékosokat fizetésre fölszólítani határozta s az aláirott kötelezettségeket a folyó cyclusra meg kivánja tartani. TÁRCZ A. gáborus időben. Ifjú asszony szép szeméből Köny patakzik szép arcára. Az ő szive boldog szív volt, De most a bú tépi, bántja ... Mint a madár, ki társ nélkül Marad otthon a fészekbe, úgy panaszol, úgy kesereg, Az élethez nincsen kedve. Meg sem hallja, rá sem néz most, Fia bár mint nevetgéljen, Esze, lelke, gondolatja Ott bolyong a messzeségben ... Majd meg mikor oda tekint, A játszó, kis gyügyögőre, így sóhajt fel: ,,kis fiacskám, Oh, ha apád haza jőne!4. Haza jönne, ha eldőlne Már az a harcz valamerre, Jőne . . futna ... ha nem zúgna O.om zápor most felette. De zúg... de hull az a zápor S buborékja vérrel habzik__ És mig elzúg ... mig lezajlik, Hajh! ki tudja mi lesz addig...? ... Végre mikor nagy csöppjeit A vihar mind elhullatta, Ily bir támad:nagy volt a vész, Sokan jőnek mégis haza.4 ,.Oh, hála! logy sokan jőnek!'4 S szalad ki ki életökbe. „Fiam, fiam, kicsi fiun, Ha apad is köztük jőnek4 De a mikor megérkeznek S csókkal borul arcz az arczra... Neki nincs kit megöleljen, Nincs a kite csókját adja... — Ifjú asszony szép szemétől Köny patakzik szép arczára, Köny patakzik, mert már özvegy, Kicsi fia pedig árva... Marosvidéki. A VÉGZETES ZSEBKENDŐ. (Beszély levelekben.) Irta : Beretztszeghy Eta. (Folytatás.) Szent-Antal, apr. 11. 1876. Drága jó Hedvig ! Válaszod vétele után két hétre Garamszékyné leányával megérkezett. Szent-Antalyné maga lett elfjuk a vasúti állomáshoz. Lakszobáik épen az én szobám szomszédságában állanak, azon nap estvéjén az öreg Mártha a családi titokban beavatott, szobámba jött és mondá nekem: — Az ifjú úr nőül veszi Róza kisaszszonyt, meg kicsi gyermekkorokban eljegyeztetek egymásak, azt hiszem, nem is lesz az ifjú urnak semmi kifogása ellene, mivel Róza kisasszony igen szép. Az öreg Mánkónak igaza is, Garamszéky Róza ragyogó szépségű ifjú leány, szende vonásokkal és minden szeszély nélkül, én rokonszenvezem vele s úgy veszem észre, hogy ő sem vonakodik azt viszonozni. Ha találkozok vele néha néha a parkban mindig szívélyesen üdvözöl s kezet nyújt, Garamszékyné ő egészen képmása nővérének, bár ő előlem egészen idegen, mégis úgy tetszik, mintha már láttam volna valahol, vonásai ismerősök előttem. Oh, Hedvig ! mily szép itt most falun, nekem úgy tetszik, hogy a lomb és fű zöldebb, az ég kékebb és talán a nap is forróbban süt, még a szél is barátságosabban fú, mint városon. Én el vagyok ragadtatva a szép természettől, fel is szoktam használni a szép napokat s Adriennel gyakran teszek nagy séta kirándulásokat. Tegnapelőtt pompás tavaszi nap ragyogta be a földet, a szél elhallgatott, örökös panaszaival s oly csend uralkodott, hogy a kicsi falevelek sem mozdultak helyükből. Én ismét kisétáltam Adriennel a közellevő erdőbe, több, mint egy órát töltöttünk már