Marosvidék, 1878 (8. évfolyam, 1-100. szám)
1878-02-21 / 14. szám
Vili. évfolyam. M-Vásárhely, 1878. február 21 Megjelenik hetenként »mHerlikén és vasárnap. Kiadó hivatal a plebania-épületben. Előfizetési dijak Egész évre v . . • . • • 6 frt kr-Félévre . ........................... 3 Irt kr. Negyedévre...............................1 írt 50 kr* Egyes szám ára 7 krajczer. ___________ SZERKESZTŐI SZÁLLÁS : Szentmiklós utcza 792-ik számú háznál. A lap szellemi részét illető küldemények a szerkesztőséghez, pénz küldemények a kiadóhivatalhoz bérmentve küldendők. Hirdetések dijai Egy 1 hasábos sor, vagy térfogata, 5 kr. Egy 2 , 2 kr. Egy 3 „ . . . 12 kr. Bélyfladit minden egyszeri közlésnél 30 kr- Nyílttér soronkint azs kr. Az élet és az ember. .. dr. Knöpfler Vilmostól. (Folytatás.) Igaz , hogy minden tudásunk ez irányban csak szakadozott, mert szakadozott mind az, a mi okmányul a földnek rétegeibe letétetett és e szakadozott bizonyítékoknak ismét csak morzsáját áshatjuk ki a föld rétegeiből. De ez okmányok hiányossága mellett is a következő két eszme válik ki, először, hogy a mostani alakoknak fejlődési mozzanatai azon szerves sorozatot tükrözik vissza, mely földünk életkorszakait átvándorolta ; másodszor, hogy a lények különbféleségei és a növények és állatok elter- j jedése a szervezetek keletkezésének egymásutánjából és a zöldfelület változásaiból kimagyarázható Az életformák szüntelen váltásó sokaságát csak itt a földön is felfogni alig lehet, nem is említve azokat, melyek a nagy égitestek felületein örökös változásokban tenyészhetnek. Csak itt a földön mennyi növény- és állatforma veszett már ki és vész ki most is a létérti küzdelemben, újabb meg újabbaknak tért engedve, mert ezen semmisítő küzdelem természettörvény, mely nélkül az élő világ fennállani nem tud; ez a küzdelem mindenütt uraló, eredménye: az erősebbnek fennmaradása és az ellentállásrai képtelenségnek megsemmisülése. Az egyén, a család, a faj, mely ezen harczban megállani nem bir, kénytelen elveszni; azon egyéniségek pedig, melyek ezen életérzi küzdelemre valami különös előnyt szereztek, nemcsak túl fogják élni a kevésbbé harczképeseket, hanem ezen előnyt maradékaikra is örökül hagyják. Ezen természeti hajlam, melyet az egyén életpályájára örököl és ezen hajlam kiképzése, mely mint örökség nagyobb vagy kissebb lehet, azon munka menynyiségtől függ, melyet a szerves test gyakorol ; a munka menynyiség pedig a szervezetre reá erőszakoltatik azon küzdelmi szigor által, melyet önnön fennállhatásáért hordoznia kell. TÁRCZA: Fázas illandókhoz.*) Ne ott keresd a hű szivet, Hol a vigalmak tarka árja, Ezer színével eltemet A kedv csalékony mámorába; Hol bársony és arany ragyognak, S az egyszerűség árva, megvetett, Ne ott keresd, ne ott keresd ki — Ifjú barátom feleségedet! Ne ott keresd a hű szivet, Hol csak darálnak reggeltől estig S amig más küzdött, szenvedett, Henyélve ők meg újra kezdik. Mézes szavukban méreg is lesz, Nem értik ők meg bő szerelmedet. Ne ott keresd, ne ott keresd ki Ifjú barátom feleségedet. Ne ott keresd a hű szivet, Hol a divat tömjéné gőzöl, S úgy ismerik az életet: Halomra olvasott regényből; Ott a divat lesz istenitve S keserve jut csak te neked... Ne ott keresd, ne ott keresd ki Ifjú barátom feleségedet! Ne ott keresd a hű szivet, A nagyvilági büszke nőknél; A béke angyalt fölleled, Az édes otthon tűzhelyénél. Hol megtanítják, hogy mint keresik Fáradva, küzdve ma a kenyeret, Oh itt keresd s ha megtaláltad, Majd boldogithadd feleségedet. Földváry István. *) Mutatványul a tehetséges fiatal költő költeményeiből, melyek márczius végén kerülnek ki a sajtó alól. Előfizetési díj 1 frt. A PÁRTFOGÓ. Elbeszélés. Irta: Vértesi Arnold. (Folyt, és vége.) IV. A beteges öreg asszony mindegyre tehetetlenebb lesz, fia halála óta mindegyre jobban hanyatlik ereje, egészsége, elméje, szemei is homályosodnak, már a pápaszemmel is alig lát varrni és mindjárt ki is fárad, nem bir már semmi munkát s úgy látszik, csak a remény tartogatja benne az életet. Most is remél, ismét remél. Alfréd jó fiú, Alfréd nem fogja megcsalni őket, a dölyfös vén ember nem él örökké és akkor nem lesz többé semmi akadály, hogy boldogok ne legyenek. S az öreg tompuló elméje építgeti a fellegvárakat. Boldogok lesznek, gazdagok lesznek, e szűk szobából pompás házba mennek lakni, Berta selyemruhákat fog hordani s a kicsikét hintóban viszik sétálni. — Ne sírj kicsikém, ne sírj ! Az öreg asszony ringatja a bölcsőt. Berta sápadtan, révedező szemekkel áll ott, mintha ő is messze tekintene a jövőbe, de nem látja ott a tündérkastélyokat, miket anyja lát, csak egy zöld hantot keres ott, egy kicsike hantot, mely alatt oly jó lesz pihenni. — De mikor ? — susogja magában szomorúan. Vigasztalódjál, szegény szenvedő fiatal lélek. Nemsokára. Az a tompa köhögés, mely kitör gyönge melledből, az a kerek piros folt, mely kigyullápadt arczodon, jelentik, hogy te is azon az utón megysz már, melyen bátyád elment s az az út mindegyre gyorsabb léptekkel vezet a temető felé. Alfréd is látja azt s mig szivét elfogja a sajnálkozás e napról-napra hervadozó gyöngéd lény láttára, másrészt valami sajátságos megnyugvást érez a bonyodalom ilynemű elintézésén. Az ember szeret tisztességes, jó ember maradni, ha csak lehet. És most megkettőzteti gyöngédségét. Tudja, hogy úgy sem tart soká. Miért ne hintené be virágokkal szegény leánynak az útját, mikor az az úr úgyis már oly rövid s mikor ilyen gazdag ember oly könnyen megteheti ? A puffadtképü dölyfös öreg ur nem él már s a koporsóból nem tiltakozhatik az Mai számunkhoz Tanfler Ferencz magánjegyzéke van mellékelve.