Maros-Vidék, 1879 (9. évfolyam, 1-75. szám)

1879-04-20 / 30. szám

IX. évfolyam 30-ik szám Maros-Vásárhely tt, 1879. április 20. MAROS-VIDÉK, Maros-Tordamegye és Maros-Vásárhely sz. kir. város társadalmi, közmivelődési, közgazdasági, közigazgatási érdekeit képviselő szépirodalmi közlöny. Megjelenik minden csütörtökön és vasárnap. jfc*———­ ­ előfizetési díjak: a Egész évre................................... 6 frt — kr. í Félévre ........................................ 3 frt — kr. fi Negyedévre ................................. 1 frt 60 kr. J Egyes szám ára 7 krajczár. --■--- -*-|í Az ünnepek után. Maros- Vásárhelyit, 1879. ápril 18-án. A húsvéti szent ünnepek alatt egy időre lejártak a nagyobb szabású pro­­grammok közönségünkre nézve, s így a pünkösti ünnepekig valószinüleg csak egy pár majális örömeit leend alkalmunk él­vezhetni. Igen sajnáljuk, hogy a királyi pár ezüst-lakadalma alkalmából április 24-ére tervezett estély egészen elmarad! Az iparos „önképző és betegsegélyző egylet“ választmánya ápril 23-ára 70 kr díj mellett társas­ estélyt rendez a Tran­sylvania termeiben, melyen hölgyek is részt vehetnek. Czélja ezen estélynek főként a biro­dalmi jubileum eszméjének viszhangot adni, részben pedig kedélyes együttléttel és vi­dám mulatsággal fűszerezni az élet min­dennapi fáradalmait. A Kik ezen estélyen résztvenni kívánnak, jelentkezhetnek lapunk szerkesztője, mint a rendező-bizottság el­nökénél. Reményünk van, hogy egy pár száz teríték mellett adhatunk kifejezést hazafi érzelmeinknek!) A fillérestélyek az idén is bizonysá­got tehettek arról, hogy a legolcsóbb és legczélirányosabb mulatságok szoktak lenni társadalmi életünkben. Még soha sem volt oly nagy számú közönség a Transylvania termeiben, mint husvét harmadnapján! A hivatalos kimutatások, nyilt számadások kitüntetik az eredményt s jelen czikkünk­­nek nincs más feladata, mint az ünnepek után köszönetet mondani a fillérestélyek érdemes rendezőinek, s fölhívni polgár­társaink figyelmét az ápril 23-án tartandó társas-vacsorára, hogy legalább ez alka­lommal adhassunk kifejezést alattvalói hó­­dolatunknak, ha már a 24-ki szép Pro­gramm egészen dugába dűlt! Szerkesztő: Maros-Vásárhelytt, 1851. január 10. Hol az Oltnak habjai kifolynak, Elhagyva hazánk viranyait; Zöld partok közt zajos suttogással Elérik Oláhon határait. Oda vágyál visszatérni Bachner! Elhagyod e székely fővárost, Hol félévig hivatalos pályán Láttunk napot sok zivatarost. Megvetéd a csillogó szerencsét, Nem várva az organisatiót, A mely Gensdarmok hevült fejében kelt fel sok fényes illusiót. Hat hónapig talál­­ó főnökünk *) Kort jellemző reminiscentio az 50-es évek ele­jéről. Intézve volt nyárád-alkerületi albiztos Bachner Józsefhez eltávozása alkalmával, a­ki az akkori ül­dözések elől védte és valóban szerette a magyart, né­met és beamter létére mindig magyarkába járt, a miért Lisovszki és Prosil hírhedt cs. kir. biztosoktól megfedezvén, hivataláról lemondott és visszatért a verestoronyi contumár hivatalhoz, a­hol addig is hi­vatalba volt. Bár ez emlék­sorok ma már nem felelnek meg a vers­technika szoros kellékeinek, de a tárgy érdekességénél fogva szívesen közreadtuk, sőt köszönettel vesszük szi­ves késbesitését Cs,­árnak. Szerk. És e népnek igaz barátja, Ezen idő legyen büszkeséged, Emlékid enyhitő órája. Kenyeres helyett jött Lisovszki, Vele Bukovinából Prásill, A mely kor szomorú folyása, Kellünk sebzé, mint betörött nyíl, Boldog vagy, mert van hazád, hol pihenj, Számunkra nincs bár egy kicsinyke zug! Mi honunkban hontalan bolyongunk, „Bis morior“ mély keserve zúg. Im búcsúznak*) igtató Molnár És segédje Ditrói Csató, A körrendeletek cheffje Balla, írnokaid: Déési és Szabó. Ötbiztos jó Dósa Sámuel, Hű segéded Jakab Józseffel, Első practticáns Kakutsi Gergely, És társa Őry Albert renddel, Búcsujok szól borongó kebellel, Áldást esdve élet­pályádra, Emlékidben szállj­ok olykor vissza, lm elvált hű barátaidra. Hol az Oltnak suttogó habjai Zöld partok közt által sietnek, Oláhonnak szép virányaira imát küldünk hű emlékednek. Közli: Csernátoni. *) Hivatalbeli személyzete, többnyire volt honvé­dek, a kik az említett és néhai Páll Károly ur veze­tése alatt állott albiztosságnál kerestek és találtak menhelyt a besorozás és üldözések elől. SZERKESZTŐI SZÁLLÁS: Szentmiklós­ utcza 792. számú háznál. A lap szellemi részét illető küldemények a szerkesztőséghez, pénzküldemények a kiadóhivatalhoz bérmentve küldendők. Kiadóhivatal: ai ev. ref. főtan. nyomdában. --­? HIRDETÉSEK DÍJA! Egy háromszor hasábozott garmond sor, vagy annak térmértéke 5 kr. Bélyegdij minden beigtatás után 30 kr. Nyilttér soronként 25 kr A hirdetés- és nyilttéri­ dijak elére fizetendők A maros-vásárhelyi színészet érde­kében. I. Kedves szerkesztő barátom! A függöny legördült. Színészeink búcsút vettek tőlünk, sőt műkedvellő előadásunk is (és pedig 414 forintot jövedelmezvén, szép sikerrel) a há­tunk mögött van. Ideje, hogy gondolkozzunk a jövőről s a múlt tapasztalatait érvényesít­sük a jövő előnyére. Színészetünk télire való állandósításáról, segélyezéséről és rendezésé­ről, úgy a mükedvellői társulat szervezésé­ről, állandósításáról s színészeinknek általuk való gyámolításáról,­­mert műkedvellő tár­sulatnak csak úgy van értelme, ha használ­nak a nemzeti színészet állandósításának és Egy véres fő. (Rémtörténet.) Elekes Kálmántól. (Folytatás.) II. — Még csak egy szót engedjen meg ön s aztán tartson ábrándozónak. Ama kép fes­tője egy ifjú kiplandi volt. Egy nőrokonom képezteté, kinél több évig lakott Drezdában s ki iránt őrült szenvedélyt érzett. Mikor az haza ment Rigába, az ifjú követni akart, de — mert férje volt — megtilta a viszontlátást, így maradt Berlinben. A képet az ifjú az imádott nőrokon kivánsága folytán készíti. Nos, csodálkozik-e ön többé a kép iránti érdekeltségemen ? És kárörömmel szemlélte zavaromat. Zavarom különben csak pillanatnyi volt. Egészen tisztában voltam magammal, hogy a festő és Fedmár egy személy. Csak annyi tetszék különösnek, miként vitte át nőrokona iránti őrjöngését a Celesztinere ? Erre is megkapom a feleletet s hamarább, mint remélem. A­mint szavait végző, egész méltósággal állt fel, bocsánatot kért, hogy egy órámat elfoglalta s feszesen meghajtva magát — el­indult. Már a küszöbön állt, búcsuköszöntésül

Next