Maros-Vidék, 1879 (9. évfolyam, 1-75. szám)
1879-04-20 / 30. szám
IX. évfolyam 30-ik szám Maros-Vásárhely tt, 1879. április 20. MAROS-VIDÉK, Maros-Tordamegye és Maros-Vásárhely sz. kir. város társadalmi, közmivelődési, közgazdasági, közigazgatási érdekeit képviselő szépirodalmi közlöny. Megjelenik minden csütörtökön és vasárnap. jfc*——— előfizetési díjak: a Egész évre................................... 6 frt — kr. í Félévre ........................................ 3 frt — kr. fi Negyedévre ................................. 1 frt 60 kr. J Egyes szám ára 7 krajczár. --■--- -*-|í Az ünnepek után. Maros- Vásárhelyit, 1879. ápril 18-án. A húsvéti szent ünnepek alatt egy időre lejártak a nagyobb szabású programmok közönségünkre nézve, s így a pünkösti ünnepekig valószinüleg csak egy pár majális örömeit leend alkalmunk élvezhetni. Igen sajnáljuk, hogy a királyi pár ezüst-lakadalma alkalmából április 24-ére tervezett estély egészen elmarad! Az iparos „önképző és betegsegélyző egylet“ választmánya ápril 23-ára 70 kr díj mellett társas estélyt rendez a Transylvania termeiben, melyen hölgyek is részt vehetnek. Czélja ezen estélynek főként a birodalmi jubileum eszméjének viszhangot adni, részben pedig kedélyes együttléttel és vidám mulatsággal fűszerezni az élet mindennapi fáradalmait. A Kik ezen estélyen résztvenni kívánnak, jelentkezhetnek lapunk szerkesztője, mint a rendező-bizottság elnökénél. Reményünk van, hogy egy pár száz teríték mellett adhatunk kifejezést hazafi érzelmeinknek!) A fillérestélyek az idén is bizonyságot tehettek arról, hogy a legolcsóbb és legczélirányosabb mulatságok szoktak lenni társadalmi életünkben. Még soha sem volt oly nagy számú közönség a Transylvania termeiben, mint husvét harmadnapján! A hivatalos kimutatások, nyilt számadások kitüntetik az eredményt s jelen czikkünknek nincs más feladata, mint az ünnepek után köszönetet mondani a fillérestélyek érdemes rendezőinek, s fölhívni polgártársaink figyelmét az ápril 23-án tartandó társas-vacsorára, hogy legalább ez alkalommal adhassunk kifejezést alattvalói hódolatunknak, ha már a 24-ki szép Programm egészen dugába dűlt! Szerkesztő: Maros-Vásárhelytt, 1851. január 10. Hol az Oltnak habjai kifolynak, Elhagyva hazánk viranyait; Zöld partok közt zajos suttogással Elérik Oláhon határait. Oda vágyál visszatérni Bachner! Elhagyod e székely fővárost, Hol félévig hivatalos pályán Láttunk napot sok zivatarost. Megvetéd a csillogó szerencsét, Nem várva az organisatiót, A mely Gensdarmok hevült fejében kelt fel sok fényes illusiót. Hat hónapig találó főnökünk *) Kort jellemző reminiscentio az 50-es évek elejéről. Intézve volt nyárád-alkerületi albiztos Bachner Józsefhez eltávozása alkalmával, aki az akkori üldözések elől védte és valóban szerette a magyart, német és beamter létére mindig magyarkába járt, a miért Lisovszki és Prosil hírhedt cs. kir. biztosoktól megfedezvén, hivataláról lemondott és visszatért a verestoronyi contumár hivatalhoz, ahol addig is hivatalba volt. Bár ez emléksorok ma már nem felelnek meg a verstechnika szoros kellékeinek, de a tárgy érdekességénél fogva szívesen közreadtuk, sőt köszönettel vesszük szives késbesitését Cs,árnak. Szerk. És e népnek igaz barátja, Ezen idő legyen büszkeséged, Emlékid enyhitő órája. Kenyeres helyett jött Lisovszki, Vele Bukovinából Prásill, A mely kor szomorú folyása, Kellünk sebzé, mint betörött nyíl, Boldog vagy, mert van hazád, hol pihenj, Számunkra nincs bár egy kicsinyke zug! Mi honunkban hontalan bolyongunk, „Bis morior“ mély keserve zúg. Im búcsúznak*) igtató Molnár És segédje Ditrói Csató, A körrendeletek cheffje Balla, írnokaid: Déési és Szabó. Ötbiztos jó Dósa Sámuel, Hű segéded Jakab Józseffel, Első practticáns Kakutsi Gergely, És társa Őry Albert renddel, Búcsujok szól borongó kebellel, Áldást esdve életpályádra, Emlékidben szálljok olykor vissza, lm elvált hű barátaidra. Hol az Oltnak suttogó habjai Zöld partok közt által sietnek, Oláhonnak szép virányaira imát küldünk hű emlékednek. Közli: Csernátoni. *) Hivatalbeli személyzete, többnyire volt honvédek, a kik az említett és néhai Páll Károly ur vezetése alatt állott albiztosságnál kerestek és találtak menhelyt a besorozás és üldözések elől. SZERKESZTŐI SZÁLLÁS: Szentmiklós utcza 792. számú háznál. A lap szellemi részét illető küldemények a szerkesztőséghez, pénzküldemények a kiadóhivatalhoz bérmentve küldendők. Kiadóhivatal: ai ev. ref. főtan. nyomdában. --? HIRDETÉSEK DÍJA! Egy háromszor hasábozott garmond sor, vagy annak térmértéke 5 kr. Bélyegdij minden beigtatás után 30 kr. Nyilttér soronként 25 kr A hirdetés- és nyilttéri dijak elére fizetendők A maros-vásárhelyi színészet érdekében. I. Kedves szerkesztő barátom! A függöny legördült. Színészeink búcsút vettek tőlünk, sőt műkedvellő előadásunk is (és pedig 414 forintot jövedelmezvén, szép sikerrel) a hátunk mögött van. Ideje, hogy gondolkozzunk a jövőről s a múlt tapasztalatait érvényesítsük a jövő előnyére. Színészetünk télire való állandósításáról, segélyezéséről és rendezéséről, úgy a mükedvellői társulat szervezéséről, állandósításáról s színészeinknek általuk való gyámolításáról,mert műkedvellő társulatnak csak úgy van értelme, ha használnak a nemzeti színészet állandósításának és Egy véres fő. (Rémtörténet.) Elekes Kálmántól. (Folytatás.) II. — Még csak egy szót engedjen meg ön s aztán tartson ábrándozónak. Ama kép festője egy ifjú kiplandi volt. Egy nőrokonom képezteté, kinél több évig lakott Drezdában s ki iránt őrült szenvedélyt érzett. Mikor az haza ment Rigába, az ifjú követni akart, de — mert férje volt — megtilta a viszontlátást, így maradt Berlinben. A képet az ifjú az imádott nőrokon kivánsága folytán készíti. Nos, csodálkozik-e ön többé a kép iránti érdekeltségemen ? És kárörömmel szemlélte zavaromat. Zavarom különben csak pillanatnyi volt. Egészen tisztában voltam magammal, hogy a festő és Fedmár egy személy. Csak annyi tetszék különösnek, miként vitte át nőrokona iránti őrjöngését a Celesztinere ? Erre is megkapom a feleletet s hamarább, mint remélem. Amint szavait végző, egész méltósággal állt fel, bocsánatot kért, hogy egy órámat elfoglalta s feszesen meghajtva magát — elindult. Már a küszöbön állt, búcsuköszöntésül