Maros-Vidék, 1879 (9. évfolyam, 1-75. szám)
1879-05-30 / 41. szám
I XL. évfolyam. 41-ik szám. Maros-Vásárhelytt, 1879. május 80. MAROS-VIDÉK. Maros-Tordamegye és Maros-Vásárhely sz. kir. város társadalmi, közmivelődési, közgazdasági, közigazgatási érdekeit képviselő szépirodalmi közlöny. Megjelenik, minden kedden és pénteken. SZERKESZTŐI SZÁLLÁS: Iskola- (tyúkszer,) utcza 2.9. számú háznál. A lap szellemi részét illető küldemények a szerkesztőséghez, pénzküldemények a kiadóhivatalhoz bérmentve küldendők. Kiadóhivatal: az ev. ref. főtan. nyomdában.a-HIRDETÉSEK DÍJAI Egy háromszor hazahozott garmond sor, vagy annak térmértéke 5 kr. Bélyegdíj minden beigtatás után 30 kr. Nyilttér soronkint 35 kr A hirdetés- és nyilttéri díjak előre fizetendők.V----—------* előfizetési díjak: Egész évre...................................... 6 frt — kr. Félévre ........................................... 3 frt — kr. Negyedévre .................................... 1 frt BO kr. Egyes számára 7 krajczár. — Üdvözletül tűzoltó vendégeinkhez. — Maros-Vásárhelytt, 1879. május 31-ére. Isten hozott e város kebelébe, Emberbaráti lelkesült szövetség! Hirdesd igédet mindenütt a népnek, Hogy ezt a tant önzetlenül kövessék! Isten hozott! Üdvözletedre nyíltak Tárt karjaink és tiszta kebelünk, Vendégjogodnak édes érzetével Légy otthonos, jel ünnepelj velünk! Isten hozott körünkbe mindahányat, Kit lobogója hozzánk vezetett, Legyen jutalma szent kötelme mellett A kedves emlék s vendégszeretet!! Szerkesztő A H . Z Pünkösti rózsák.*) I. Itt a pünköst áldott napja Lelkünk hittel ünnepel, Mert a »lángnyelvek“ hatásán Minket is szent tűz lep el. Ég szivünkben, ég az oltár, Tiszta lángja fenn lobog, Olthatatlan ápolják azt: Krisztus s az apostolok. II. Fölvidult a nagy természet Pünköst áldott ünnepén.. Mint galamb szállt a hivőkre A szent égi tünemény... Mindenütt az Úr hatalma Látszik földön és égen... Istenünk — Atyánk kegyelme Vajha mind velünk legyen! mi. Ünnepelni int az egyház Messze hangzó szózata. . Szent zsolozsma száll az éghez, Mint hitünk áldozata. *) Mutatványul szerzőnek sajtó alá rendezett újabb költemény-kötetéből. Szerk. Üdvözlet tűzoltó vendégeinkhez! Maros- Vásárhelytt, 1879. május 30. Maros-Vásárhely sz. kir. város ünnepet ül. A Királyhágón inneni kerületi tűzoltó-szövetség III-ik rendes közgyűlése és a marosvásárhelyi önkéntes tűzoltóegylet zászlószentelési ünnepélye a pünkösti ünnepek alatt egyszerre tartatik meg városunkban. Az érdekeltség, mely tűzoltóünnepélyünk iránt mutatkozik, legjobb bizonyítéka a székely fővárosi polgárság azon jó szellemének, melylyel a tűzoltói intézmény iránt viseltetik. Valóban keserű tapasztalás után kellett meggyőződnie városunknak a tűzoltó intézmény közhasznúsága felől. Ha az 1876-iki nagy tűzvész nem teremtette volna meg önkéntes tűzoltó-egyletünket, azóta még néhány alkalommal csaknem féktelenül pusztította volna el a dühöngő tűztenger több városrészünket. De mióta fenn áll áldozatkész önk.t. egyletünk, a vészjelre egész versenyezve szaladnak a derék egylet lelkes tagjai s városi polgárságunk ismert tűzoltási ügyessége segédkezése által mindannyiszor útját állották a harapódzó láng tovább terjedésének. Ez az egylet hivta meg most vendégéül hazarészünk társegyleteit, ezen egyletnek bajnoktársai legyenek üdvözölve városunkban! Isten hozta tehát az erdélyrészi tűzoltó-egyletek képviselőit a székely fővárosba ! Érezzék magukat otthonosnak kedves vendégeink, mert meggyőződhetnek, hogy úgy a város, mint az egyes családok tárt karokkal várták a humánus tűzoltó intézmény fölavatott iitézeit, hogy ezen közgyűlés alkalmával alkalmat nyújt Szent imában összeforrva Erzeményünk egyesül, S Téged áldunk égi Fenség, Téged áldunk egyedül! Maros-Vásárhelytt, 1879. május 30-án. Kerekes Sámuel: Meg van mentve! (Rajz.) A tűzoltó ünnepély alkalmából irta : Kerekes Sámuel. — Tűz! Tűz!! Tűz!!! Ezen rémületteljes szavak riasztották fel álmából egy nyári éjszakai Maros-Vásárhely város polgárságát. Mindenki a vész színhelyére sietett, mely a főtéren, a sétatér mellett hatalmas füst és lángoszlopokban hirdette a pusztulást a megrémült lakosságnak. A szűkös épületek közé alig férhetett be a segítség. Mindenki csak az életmentésre gondolt. A fölriadt lakók gyors szabadulásra törekedtek, míg a segítség a melléképületek elzárt állatainak kiszabadítására irányozta egyik főtörekvését. A jajveszékelés, kétségbeesés szavai túlkiáltották a tüz tenger recsegéseit. Oltóeszköz és vízhiány miatt az oltás némileg fenn volt akadva. A szomszédság hurczolkodott az utczára, az ácsorgók bámulták a nagyszerű tűzjátékot, mely egy emeletes ház tetőzetén űzte ördögi műveletét. A harang-kongás folytonosan jelezte a vészt. A derék katonaság sietett segédkezni a tűz sújtotta lakosoknak, de amíg a szükséges intézkedést megtehették volna, ott termettek az önkéntes tűzoltók, kik villámgyorsasággal sorakoztak, hogy nemes emberbaráti kötelmeiknek eleget tegyenek. A tűz ezalatt ijesztő mérvet öltött. Egy pár melléképület már leégve, a főépületek pedig lángtengerben állottak, s a tűzeseteknél természetszerű vendég a szél, kezdette a tűzszikrákat szárnyaira venni, hogy azokat a sétatéren kereztül egy másik városnegyedbe röpíthesse. Borzasztó látvány tárult az ember szeme eleibe. Polgárságunk egész ideges rázkódással telt el a legkisebb „tűz!“ kiáltásra a közelebbi nagy tűzvész után, s képzelni lehet azt az ijedtséget, melyet sötét éjszakában, száraz időben s e mellett szeles időjárás közben keltett fel a vészharang! Minden reménységünk fiatal tűzoltó-testületünkbe volt vetve. S valóban nem is oknélkül! Mint mentő angyalok úgy tűntek fel ezek a harapódzó lángok közepett az ég.5 Ugrilai számunkhoz a „Májusi Bimbók“ cz. költemény-füzér előfizetési fölhívása van mellékelve.*^!