Maros-Vidék, 1879 (9. évfolyam, 1-75. szám)
1879-02-23 / 15. szám
IX. évfolyam. 15-ik Szám. Maros-Vásárhelytt, 1879. febr. 23. MAROS-VIDÉK Maros-Tordamegye és Maros-Vásárhely sz. kir. város társadalmi, közmivelődési, közgazdasági, közigazgatási érdekeit képviselő szépirodalmi közlöny. Megjelenik minden csütörtökön és vasárnap. ELŐFIZETÉSI DÍJAK 1 . 1 SZERKESZTŐI SZÁLLÁS: hirdetéseiTdíja : Egész évre................................... 6 frt kr. n n Szerbmiklós-utczai 792* számú háznál* n M Egy háromszor hasábozott garmond Félévre .................................... 3 frt kr. n A lap szellemi részét illető küldemények a szerkesztőséghez, II . sor, vagy annak térmértéke 5 kr. Negyedévre .............................. 1 frt 50 kr. kr pénzküldemények a kiadóhivatalhoz bér mentve küldendők. 1 r jv f t ter^o r oxi lel nt3 U " írö kr ^ Egyes számára 7 krajczár. Kiadóhivatal: az ev. ref. főtan. nyomdában. ^ ^ A hirdetés-és nyüttéri dijak előre fizetendők. A takarék-pénztár közgyűlése előtt. Maros-Vásárhelyit, 1879. február 22. Amarosvásárhelyi takarék-pénztár“ (részvény-társulat) X-ik évi rendes közgyűlését — a mint az lapunk hirdetési rovatában is látható — hétfőn, febr. 24-én fogja megtartani. Egy rövid tized alatt bámulatos előhaladást, felvirágzást tudott elérni a takarékpénztár, mely hatalmas tanújele egyrészről városunk és vidéke pénzforgalmának, másfelől a takarékpénztár kezelői (rendes hivatalnokok, felügyelő- és szigorló-bizottság) valódi pontosságának és ügyszeretetének. Kellett ugyan hitelélvező közönség, hogy a forgalom gyümölcsöző eredményt mutathasson fel, de az anyag értékesítése körüli érdem leginkább az igazgatóságot illeti. Ma már ott áll ez a solid hitelű és igazságos kezekben nyugvó intézet, hogy nagyobb éviforgalmat tud fölmutatni, mint a bécsi nemzeti bank n.szebeni bankiiókja, mely eredmény szintén egyik nyomós argumentum lehet a mellett, hogy városunknak is adassák egy magát és vidékét, méltán megillető bankfiók. Az 1878-ik évi zárszámadásban kimutatott tiszta nyeremény: 19,652 frt 40 fr, melyből az igazgatósági ajánlat és felügyelőbizottság pártolása 24 százték osztalékot hoz javaslatba, azaz ajánlja, hogy részvényenként (50 frt) 12 frt osztassák ki a múlt évi tiszta nyereményből. Azt hisszük, hogy ezen ajánlat a közgyűlésen általánosságban elfogadtatik. — A közgyűlés tárgysorozatának különböző tételei élénk eszmecserét költhetnek fel. — Óhajtjuk, hogy a higgadt megfontolás, ügyszeretet és a jóhitelű pénzintézet közérdeke vezesse a tanácskozás fonalát! A gyűlés főbb mozzanatairól értesíteni fogjuk. olvasóinkat. Szerkesztő fejlett ki egy városunkban felállítani óhajtott osztrák-magyar bankfiók tárgyában. Az értekezletet — tekintélyes felkérés folytán — Ajtai Mihály polgármester úr hívta össze, melyen különösen a kereskedői kar igen szépen volt képviselve. Az értekezlet báró Apor Károly ur ő méltóságát kérte volt fel az elnökségre, de a báró ur jó kézben találván a vezetést a polgármester urnál, raegköszönve a megtiszteltetést visszalépett s igy Ajtai Mihály polgármester úr elfoglalta az elnöki széket. Jegyzőnek egyhangúlag Ajtai Gyula városi főjegyző köré tett., fül. Az értekezlet az osztrák-magyar bankfiókok felállítása és a „levelezési hitel“ kérdése körül figyelemre méltó eszmecserét váltott, melyben különösen báró Apor Károly, ifj. Fogarasi Döme, Bardács Alajos, Szász Róbert, Szent-Iványi Kálmándr. Csiki József s befejezésül Lázár Ádám urak vitték a vezérszerepet. Az értekezleten kimondatott, hogy a Kolozsvárit felállítandó bankfiók érdekében a megye és városi hatóságokhoz ér- A RICZA. A farsang végén. Nemsokára vége már a Farsang víg zajának.. . Hányan lesznek kik ismétlik: „Újra itt hagyának!“ Semmi kedv a nősülésre A legtöbb kebelben, Hymen szárnya mai napság Csak elvétve lebben. Pénztelenség, megfásult szív S a közönynek átka, Azt okozták, hogy bizony most Ritka lett a márka. Háborúslég- pestises vész, S divatos „trachoma“ . . . Ennyi baj közt, hogy lehetne Sok Hymen — lakoma ?! Jobb lesz majd a zöld farsangon, Jobbra fordul minden. . . Csak a farsang nagy számlája Pusztulhatna innen! Rigolette. Egy osztrák-magyar bankfiók felállítása érdekében. Maros- Vásárhelyit, 1879. február 21. A városház tanácstermében ma délután négy órakor igen szép eszmecsere A vonatvezetö. — Eredeti elbeszélés. — Irta: Iringó. (Folyt.) A vonatvezető a kerekek zajától sem érthette szavait, s megütközése fokról-fokra hágott, a mint Melániát kiáltani látta; majd ismét kezeit tördelte s ismét kiáltott a távozó után, kezével intve a kövek felé és a mint látta, hogy szavait meg nem érti, kezeit arczára csapva, megfordult és futott fel a parkfelé. E perczben, mint a villám, fordult meg a vonatvezető és a Melánia által kijelölt irányban előre nézett az útra, hol már csak kevés távolságra teltek a kövek feküdtek. Azonnal igyekeztek a vonatot megállítani s egyidejűleg az utasoknak öt éles füttyel megadták a veszélyt, de már a távolság nem volt elég nagy hozzá s vesztőkre, fakadó erővel bár, de mégis oda értek az ellent álló kövekhez. A mozdony egy hosszú füttyöt hallatott, a mint a gőzt kieresztették belőle, azután egy lökéssel lesiklott a sínről s kerekeit mélyen a földbe vágva, megállt s még az első vaggonokat maga után rántotta. Melánia hallotta futás közben az éles fütytyöt és az mintha lelkén húzódott volna keresztül, egy perezre megállt és figyelt s a mint a lökés megrázta lábai alatt a földet, újra futni kezdett és kétségbeesetten ért atyja szobájába, hol a divánra lerogyott olvasó atyja mellé. — Menj! — zokogá, arczát ismét eltakarva kezeivel ment, a vonat lesiklott a sínekről. Lankaföldi felugrott helyéről és nem tudta menjen e, vagy maradjon leánya mellett. Végre mégis elment, Melánia pedig a díván vánkosai közé rejtve arczát, zokogott és a legirtózatosabbra el volt készülve. Rövid negyedóra múlva visszatért az öreg báró, Melánia fölemete fejét a vánkosok közül és remegve kérde.