Maros-Vidék, 1879 (9. évfolyam, 1-75. szám)
1879-07-01 / 48. szám
IX. évfolyam. 48-ik szám. Maros-Vásárhelytt, 1879. Julius 1. MAROS-VIDEE. Maros-Tordamegye és Maros-Vásárhely sz. kir. város társadalmi, közmivelődési, közgazdasági, közigazgatási érdekeit képviselő szépirodalmi közlöny. Megjelenik minden kedden és pénteken. mde előfizetési díjak: — ----Egész évre....................................... 6 frt — kr. t [ Feléire .......................................... 3 frt — kr. j* Negyedévre................................... 1 frt 50 kr. í | Egyes számára 7 krajczár. y SZERKESZTŐI SZÁLLÁS: ^ Iskola (tyukszer) utcza 29. számú háznál. A lap szellemi részét illető küldemények a szerkesztőséghez pénzküldemények a kiadóhivatalhoz bérmentve küldendők. Kiadóhivatal: az ev. ref. főtan. nyomdában. HIRDETÉSEK DÍJA Egy háromszor hasábozott garmond sor, vagy annak térmértéke 5 kr. Bélyegdij minden beigtatás után 30 kr. N nyilttér soronkénti 3 kr . hirdetés- és nyilttéri dijak előre fizetendők. Előfizetési fölhívás „Maros - Vidék“ 1879. (II.) évfolyamának jl. — deczemberi részletére. Nyolczadik évi szerkesztői pályánk és ez alatt kifejtett irodalmi munkásságunk elég kezesség arra nézve, miszerint hosszú phrázisok és sallangos ígéretek helyett egyszerűen felhívjuk évnegyedes és féléves t. előfizetőinket, esedékes illetékeik szíves befizetésére. Lapunk programmját jövőben is meg kívánja tartani s a homlokzaton jelölt megyei és városi közérdekeknek szolgálatában kíván hasznos munkásságot kifejteni. Előfizetési díj: Félévre . . . 3 frt — kr. Évnegyedre . . 1 frt 50 kr. Az előfizetéseket kérjük közvetlenül . Csíki Lajos ur könyvkereskedésében eszközölni. Vidékiekre nézve legczélszerűbb a posta-utalványok használata. Kérjük a neveket és utolsó postát tisztán és pontosan megjelölve küldeni be az előfizetéseket. Csíki Lajos úrhoz, vagy a „Maros-Vidék“ kiadóhivatalába. Maros Vásárhelyit, 1879. jun. 24. A „Maros-Vidék“ szerkesztősége és kiadó-hivatala. A történelmi társulat nagygyűlése érdekében. Budapest, 1879. jun. 28-án. Tisztelt Szerkesztő ur! Örömmel olvastam becses lapjából, hogy a történelmi társulat ez évi, Maros-Vásárhelyit és Segesvárit tartandó gyűlésére a város, a „Kemény Zsigmond társaság és a megye ré- A fürdő királynéja. — Beszély. — Dr. Kelenfytől. Széplaki Tibornak sok szép birtoka volt a bérezés Erdély országban. Egyik szép apja a nemzeti fejedelmek idejében udvari hűsége elismeréséül egy jókora uradalom birtokába jutott. Nemrégiben még a maga virágjában volt a család, s ha vendéget fogadott, vagy vendégül ment, meglátszott, hogy van vagyon a háznál. Széplaky Tibor daliás termetű, jó kinézésű barna férfiú volt, s így nem csoda, hogy báró Dúskeövy Zelmát, több főúri kérő mellett is, igen könnyű volt feleségül megnyernie. Az ősi Széplaky curia örökös nyitott kapujával mindig szívesen látta a vendégeket. Nem is volt hiány anyag fogyasztóban, mert néha napokig, sőt egész hetekig vette igénybe, különösen egy-egy vadász társaság a házigazda szívességét. Mint a régi persa uralkodók, úgy a saszéről is kellő előkészületek létettek, s ennek hite bizonyára a tört. társulat minden tagjára a legkellemesebb hatást fogja gyakorolni Engedje meg azonban Sz. úr, hogy e gyűlés érdekében becses lapjának egy kis szögletét igénybe vehessem. A résztvevő tagok számát általában véve, a helybelieken kívül 40-re lehet tenni, (egy párral több, vagy kevesebb a dolog érdemére nézve nem tesz változást) s természetes, hogy a szívesen látás jó részét teszi a sikernek. De e társulat tagjai csak akkor tartják gyűléseiket teljesen sikerültnek, ha tudományos eredményeket is tudnak felmutatni. Ha az általános történelem, a közműveltség és műtörténelem, ha a könyvészet, a régészet, czímerészet stb. terén újonnan talált és felfedezett adatokat tudunk felmutatni. A tört. társ. tőle kitelhetőleg fog gondoskodni, hogy a gyűlés helyén lakó társainak és hallgatóinak felolvasásokkal és működési módszerének bemutatásával, ünnepélyes megnyitó- és zárüléssel kedveskedjék, de a közbe eső napokat lankadatlan munkássággal szokta betölteni. Hát környezetének ura, Széplaky Tibor is az év különböző szakaszait más-más helyeken szokta tölteni. Tavasszal Mezőhalma, őszszel Hegyhát volt a család rendes lakása, míg a telet valamelyik nagyobb városban, a nyarat pedig valamelyik fürdőhelyen élte keresztül, hová mindig nagy készülettel ment, s ahol a vendégek előtt mint a háztartás hírében állott. A nagy családi öveges hintó, melyet a cselédség határnak nevezett, hat ló által vonatra, „felejtár“-ral ellátva, egy könnyebb társzekér a házi személyzet számára és három postaszekér az élelmi- és bútorkészletek vitelére tartozott a rendes fürdői menethez, mely már julius elején el szokott indulni Borszék felé, a hazarészi főurak és vagyonosabb családok kedvelt fürdőhelyére, mely primitív építkezésével, de áldásos forrásaival, kies fekvése, romantikus környezete és természeti előnyei által méltán édesgette magához a szabad természet szépségeiben gyönyörködő kebleket. (Folytatása következik.) Jázminok. I. A boldogság nem üres árnyék, A mely előlünk futva fut. Ott lebeg az mindig körülünk, Felé visz minden, minden út. Keressük azt egész éltünkben Csak úgy, miképen az eget; Pedig mindkettő tiszta fénynyel Félénk borúl, hiv, integet. Mikép tenger viszi hajónkat, S mi nem hisszük, hogy ő vezet; Csak hogyha rajt’ hajótörés ér, Látjuk azt, ami — elveszett! II. Mikor boldogtalan a lélek A szomjúvágy jövőt teremt, Örömmel, boldogsággal teljest S befutja a nagy végtelent. S mikor, — mintegy varázsütésre — Megvalósul a tündérálom ? A lélek talán megpihen rajta? — Zokog az elnyert boldogságon ! Váradi Antal.