Maros-Vidék, 1879 (9. évfolyam, 1-75. szám)

1879-07-01 / 48. szám

IX. évfolyam. 48-ik szám. Maros-Vásárhelytt, 1879. Julius 1. MAROS-VIDEE. Maros-Tordamegye és Maros-Vásárhely sz. kir. város társadalmi, közmivelődési, közgazdasági, közigazgatási érdekeit képviselő szépirodalmi közlöny. Megjelenik minden kedden és pénteken. m­­de előfizetési díjak: — ----­Egész évre....................................... 6 frt — kr. t [ Feléire .......................................... 3 frt — kr. j* Negyedévre................................... 1 frt 50 kr. í | Egyes szám­­ára 7 krajczár. y SZERKESZTŐI SZÁLLÁS: ^ Iskola­ (tyukszer) utcza 2­9. számú háznál.­­ A lap szellemi részét illető küldemények a szerkesztőséghez pénzküldemények a kiadóhivatalhoz bérmentve küldendők. Kiadóhivatal: az ev. ref. főtan. nyomdában. HIRDETÉSEK DÍJA­ Egy háromszor hasábozott garmond sor, vagy annak térmértéke 5 kr. Bélyegdij minden beigtatás után 30 kr. N nyilttér soronként­i 3 kr . hirdetés- és nyilttéri­ dijak előre fizetendők. Előfizetési fölhívás „Maros - Vidék“ 1879. (II.) évfolyamának j­l. — deczemberi részletére. Nyolczadik évi szerkesztői pályánk és ez alatt kifejtett irodalmi munkásságunk elég kezesség arra nézve, miszerint hosszú phrázisok és sallangos ígéretek helyett egyszerűen felhívjuk évnegyedes és fél­éves t. előfizetőinket, esedékes illetékeik szíves befizetésére. Lapunk programmját jövőben is meg kívánja tartani s a homlokzaton jelölt megyei és városi közérdekeknek szolgála­tában kíván hasznos munkásságot kifej­teni. Előfizetési­ díj: Félévre . . . 3 frt — kr. Évnegyedre . . 1 frt 50 kr. Az előfizetéseket kérjük közvetlenül­ ­. Csíki Lajos ur könyvkereskedésében eszközölni. Vidékiekre nézve legczélszerűbb a posta-utalványok használata. Kérjük a neveket és utolsó postát tisztán és pon­tosan megjelölve küldeni be az előfizeté­seket­­. Csíki Lajos úrhoz, vagy a „Ma­ros-Vidék“ kiadóhivatalába. Maros Vásárhelyit, 1879. jun. 24. A „Maros-Vidék“ szerkesztősége és kiadó-hivatala. A történelmi társulat nagygyűlése érdekében. Budapest, 1879. jun. 28-án. Tisztelt Szerkesztő ur! Örömmel olvastam becses lapjából, hogy a történelmi társulat ez évi, Maros-Vásárhelyit és Segesvárit tartandó gyűlésére a város, a „Kemény Zsigmond társaság é­s a megye ré- A fürdő királynéja. — Beszély. — Dr. Kelenfytől. Széplaki Tibornak sok szép birtoka volt a bérezés Erdély országban. Egyik szép apja a nemzeti fejedelmek idejében udvari hűsége elismeréséül egy jó­kora uradalom birtokába jutott. Nem­régiben még a maga virágjában volt a család, s ha vendéget fogadott, vagy ven­dégül ment, meglátszott, hogy van vagyon a háznál. Széplaky Tibor daliás termetű, jó kiné­zésű barna férfiú volt, s így nem csoda, hogy báró Dúskeövy Zelmát, több főúri kérő mellett is, igen könnyű volt feleségül meg­nyernie. Az ősi Széplaky curia örökös nyitott kapujával mindig szívesen látta a vendé­geket. Nem is volt hiány anyag­ fogyasztóban, mert néha napokig, sőt egész hetekig vette igénybe, különösen egy-egy vadász társaság a házigazda szívességét. Mint a régi persa uralkodók, úgy a sa­széről is kellő előkészületek létettek, s ennek hite bizonyára a tört. társulat minden tagjára a legkellemesebb hatást fogja gyakorolni Engedje meg azonban Sz. úr, hogy e gyűlés érdekében becses lapjának egy kis szögletét igénybe vehessem. A résztvevő tagok számát általában véve, a helybelieken kívül 40-re lehet tenni, (egy párral több, vagy kevesebb a dolog érdemére nézve nem tesz változást) s természetes, hogy a szívesen látás jó részét teszi a sikernek. De e társulat tagjai csak akkor tartják gyűléseiket teljesen sike­rültnek, ha tudományos eredménye­ket is tudnak felmutatni. Ha az általános történelem, a közműveltség­ és mű­történe­lem, ha a könyvészet, a régészet, czímerészet stb. terén újonnan talált és felfedezett ada­tokat tudunk felmutatni. A tört. társ. tőle kitelhető­leg fog gondoskodni, hogy a gyűlés helyén lakó társainak és hallgatóinak felol­vasásokkal és működési módszerének bemu­tatásával, ünnepélyes megnyitó- és zárülés­sel kedveskedjék, de a közbe eső napokat lankadatlan munkássággal szokta betölteni. Hát környezetének ura, Széplaky Tibor is az év különböző szakaszait más-más helyeken szokta tölteni. Tavasszal Mezőhalma, őszszel Hegyhát volt a család rendes lakása, míg a telet valamelyik nagyobb városban, a nyarat pedig valamelyik fürdő­helyen élte keresz­tül, hová mindig nagy készülettel ment, s a­hol a vendégek előtt mint a háztartás hí­rében állott. A nagy családi öveges hintó, melyet a cselédség határnak nevezett, hat ló által vo­natra, „felejtár“-ral ellátva, egy könnyebb társzekér a házi személyzet számára és há­rom postaszekér az élelmi- és bútorkészletek vitelére tartozott a rendes fürdői menethez, mely már julius elején el szokott indulni Borszék felé, a hazarészi főurak és vagyono­sabb családok kedvelt fürdőhelyére, mely primitív építkezésével, de áldásos forrásaival, kies fekvése, romantikus környezete és ter­mészeti előnyei által méltán édesgette ma­gához a szabad természet szépségeiben gyö­nyörködő kebleket. (Folytatása következik.) Jázminok. I. A boldogság nem üres árnyék, A mely előlünk futva fut. Ott lebeg az mindig körül­ünk, Felé visz minden, minden út. Keressük azt egész éltünkben Csak úgy, miképen az eget; Pedig mindkettő tiszta fénynyel Félénk borúl, hiv, integet. Mikép tenger viszi hajónkat, S mi nem hisszük, hogy ő vezet; Csak hogyha rajt’ hajótörés ér, Látjuk azt, a­mi — elveszett! II. Mikor boldogtalan a lélek A szomjúvágy jövőt teremt, Örömmel, boldogsággal teljest S befutja a nagy végtelent. S mikor, — mintegy varázsütésre — Megvalósul a tündérálom ? A lélek talán megpihen rajta­? — Zokog az elnyert boldogságon ! Váradi Antal.

Next