Maros-Vidék, 1881 (11. évfolyam, 1-53. szám)

1881-01-06 / 1. szám

ő- ÚJÉVBEN.... Újévben uj remény ringatja képzetünket, Csábos Iyréni kép mosolyg félénk megint....... Vakon hiszünk, mig majd sok csilligot letüntet s­ szemünk éltünk egén vak éj felé tekint. Titokzatos jövő bevonta fátyolával, A földi lét rögös, kimért ösvényeit.... — De félre képzelet, 1... Vessünk számot a m­á v­a 1 !... Újévben uj remény, uj érzelem hevit----­Fuss hát setét jövő csalóka képeidd -11 Nem gondo­luk reád, mienk a mult s jelen: — A sorsi a mult idők gyász jellegét te vidd el, Vegyen erőt a fény, a titkos éj­elen! Ne dúlja pártviszály hazánkat, nemzetünket, Közös hazánk földén az érdek egy legyen ! A nap, melyet az ég magas trónjára ültet, Árasszon áldást, fényt itt minden nemzeten! Anonimus A MártaSv.'.SAKüBLTI KÖZMitFLÖDUBil . -I n n n a XM. évfolyam, o,, mol“ *Zn el­ső szám. 1908£ MitktmiM'. .. K «\sa»w«B MNYYTARI-l&AZGATti Egész évri 5 Félévre . . SSJs/A1 ^WWUW / rófizetési díjak: « frt 5 ;• Negyedévre I Egye» szám­ára 14 kr. | CrjVA/VVAA/W' AA/VW 0/JV Sjs/\AASJ\A/\fJV'S 0 va;­i/\AA/\AAA/W\AAA/WA/\AAA/\/V\A/V\/\a5 | Hirdetések díja: f 1 Egy háromszor hasábozott| V gartu­ius sor, vagy annak | tál-mértéke 5 kr. I Bélyegdíj minden beigtatás 5 § után 30 kr. | I Nyilttér soronként zs kr. | I .4 hirdetés- és nyílttéri­­ dijakr­a előre fizetendők. wwwwwwwwwwwwwwwwvo Maros-Torda megye és Maros-Vásárhely sz. kir. város társadalmi, közmivelődési, közgazdasági, közigazgatási érdekeit képviselő szépirodalmi közlöny. Megjelenik minden csütörtökön. Szerkessztói szállás: Isisola (tyúkszer) utcza 2-4©. számú Ásznál, 'v-lap szellemi részét illető küldemények a szerkesztőséghez, pénzkohántények* $ * k a­dóhi­va­talhoz bérmentve küldendők. Kiadóhivatal: a. idaa. teat­x. leáuayisaroia teSaa.yvaa.yojao.d.ájá'teaaa. (Szent-t­yorgy-utcza lOfró sz. ■—I _____'-.A i-L lm—'.-------— .» - i " ;. • 1 frt 50 kr Ş ros-Vásárhelytt, 1881. január 8. q. //A­.v.vw. **** 15 Előfizetési fölhívás a „Maros- V­i­d­é­k‘* 1881-ik XI ik évfolyamára. A , Maros - Vidék“ programmja csak annyiban szenved változást, hogy a homlok­zaton olvasható közérdekek mellett még a maros-tordamegyei gazdasági­ egylet, maros­­tordamegyei tankerületi tanítótestület és a „Kemény Zsigmond társaság“ érdekeinek is szolgálatot kíván tenni az­által, hogy közérdekű közleményei számára rendes ro­vatot vesz fel, s fent említett testületek ügyeit is megbízható forrás után hozza napvilágra. Ezen változás tetemes előnyére válik lapunknak, mert eddig elő is biztató elő­jelek mutatkoznak, melyek lapunk helyzetét egészen kiemelik az eddigi deficites küz­delemből. Hosszas programm helyett, csak a kö­vetkező körülményt említjük fel, hogy la­punk olvasói kellően tájékozhassák magu­kat lapunk helyzetével sz­ínben: a szer­kesztést és kiadást az 1881-ik évre alul­írottak végzik. Szerkesztői munkásságunk már a tize­dik évfolyamot kezdi, s így felesleges ezen tekintetben a szerkesztőségi ajánlat, kiadó hivatalunk igyekezni fog, hogy a lapkiadás pontosan és fennakadás nélkül eszközöltet­hessék, melynek elérhetése czéljából tisz­telettel kérjük­­. előfizetőinket szívesked­jenek akár­­. Csíki Lajos ur könyvkeres­ HU-iPHL »WVWWWWV. ÚJÉVI TÁRCZA. Maros-Vásárhelyit, 1881. január 6-án. — Boldog újévet kivánunk. Milyen­ régi, elhasznált, kopott kifejezés, mégis minden újévvel megszokott ujulni ezen jó kiván­ság. Régen patriarchalis modorban, őszinte óhaj­tással szokott megújulni ez a jó­kívánság, ma már ez is igen modern alakot öltött, s ha mind így halad tovább, egy pár évtized múlva hangosan fog demonstrálni ellene a társadalom. Közéletünknek ezen hagyományos, ősi, ártatlan szokását is meg­kezdette vesztegetni a kufár önhaszonlesés, a kapzsi pénzhajhászat. Hiába adja ki írásban a minisz­térium az újévi üdvözletek megváltására vonatkozó rendeleteit, hiába szerepel városunkban is az „új­évi üdvözletek megváltása,“ mert olyan áramlatát a legkörmönfontabb pénzcsikarásnak nem igen le­het elképzelni, milyenre részint a szükség, részint pedig a pénzsóvárgás vezette az idén is az újévi üdvözlők sáskaseregét. Még a zártajtó sem volt képes megmenteni a családok nyugalmát, mert két tiarom­ napig lesték a pénzért kopogtatók a kínál­kozó pillanatot, midőn a kiszemelt martalékot megejthették. A valódi szegények, árvák és ügye­­fogyottak részére hadd álljon fenn jövőre is az emberszeretet és könyörület gyakorlata; de hogy annyi mindenféle neme türessék meg a rafiniro­zottabb koldulásnak, mint a­mennyi az idén is nyilvánult, az ellen föllázad a szűkös pénzügyi viszonyokban élő polgárság jobb érzete s tiltakozik a sajtó, mint a közvélemény tolmácsa. Alig temette el a nagy dobok és rézhangszerek zűrzavaros lár­mája az ó-esztendőt, már megindult utczasorban a kéregetők légiója, melynek alig volt szereszáma városunkban. Különösen a kereskedő osztály s a lőtéri lakosság volt megtalálva még a rendes fize­kedésében­, akár Szabó Gyulánál a kiadó­­hivatalban lehetőleg az 1881-ik év 15-ikéig megtenni az előfizetéseket, hogy a nyoma­tandó példányok száma felől tudhassuk magunkat kellően tájékoztatni. A „Maros-Vidék“ előfizetési díja: Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Évnegyedre 1 frt 30 kr. Vidékiekre nézve legczélszerűbb a posta- utalványok használata. Maros-Vásárh­elytt, 1881. jun. j­-án. Kerekes Sámuel, a,,Maros-Vidék“ felelős szerkesztője és tulajdonosa. Szabó Gyula, a Maros Vidéke kiadója. Maros Vásárhelyit, 1881. jan. 5 én. Mint régi ismerős teljes bizalommal köszöntök be a beállott újévben lapunk t. olvasó közönségéhez! A legőszintébb tiszteleti*:!­üdvözlöm az eddigi jó ismerősöket kilencz évi folytonos szerkesztői munkásságom után, s felkérem a tizedik évre i­s az eddig tapasztalt szíves pártfogást szellemi és anyagi támogatást­­, munkatársaink és előfizetőink részéről. Lapom évkönyveit forgatva, minden évfolyamban volt szerencsém találkozhatni egy olyan változhatatlan névsorral, mely leghathatósabb indok volt arra nézve, hogy a sok nehézséggel járó szerkesztői pályát mi tizedik évre is elvállaljam, jóllehet, hogy már az 1880-ik év szeptember havában telt be tiz éve, hogy mint kisegítő szerkesztő már nagyobb városokban is kóstolgattam az írói pálya édes és keserű gyümölcseit, isten segedelmével, t. munkatársaim és elő­fizetőim támogatásával, lapom szerkesztése által egymásutánban és egy vállalatnál kí­vánom elérni az aránylag hosszú pályafutást, melyet valóban sok lelki küzdelem és anyagi áldozat árán szereztem meg. Most már oda­jutottunk, hogy lapunk — kiadónk előnyös föltétel­­ mellett, — nemcsak hogy fenn­tarthatja magát, hanem nem sokára még honorálni is tudhatja a szellemi munkálatot. Ily kedvező előjelek mellett köszöntök be az 1881-ik évfolyamban t. olvasóinkhoz, s midőn újólag megköszönöm a kilenc­ év alatt éreztetett szíves támogatást, azt is­mételten is bátorkodom kikérni szerkesztői munkásságom tizedik évfolyamára. Új programmot nem adunk, külön elő­fizetési fölhívásokat nem küldünk szét, mert a központi és vidéki versennyel szem­ben, mi megelégszünk, ha közvetlenül váro­sunk és megyénk értelmisége csoportosul a „Maros-Vidék“ támogatása körül. Szerény kis vidéki lapunk szíves pártfogása re­ményében, régi jelszavunk mellett haladunk: kitartással előre! Hosszas bevezetés helyett boldog újévet kívánunk­­. olvasó közönségünknek a tizedik szerkesztői év és lapunk Xl-ik évfolyama kezdetével! Isten nevében, kitartással előre! Szerkesztő­­téseket hozó egyének pénzkapzsisága által is, kik a városházánál nem igen kopogtatnak, hogy annál több idejük legyen a polgárság zsarolására. Sokan beérik azon felelettel, hogy „ki sem köteles fizetni" az ilyesmikért, de a „szemtelenségig“ űzött tolakodók eltávolítását megkísérteni aligha könnyű feladatnak tartanák? Húsz-harmincz forint nem is elég az ,,újévi üdvözletek megváltására“ némely látogatottabb helyeken, sok üzletben pedig a „pántlika repül“ és a „szappan sikamlik“ a szájas cselédeknek, hogy a „Kundschaft“ megmaradjon jövőre is. Nem egy szolgáló nyomatott névjegyet, hogy „gratulálhassa“ vele az új esztendőt egyen­ruhába bujtatott kedvesének! Csak egy pár tizeddel ezelőtt hol állott a vallásosság és erkölcsiség, s mivé válik egy pár tized alatt, ha ez a sikamlós irány meg nem változik? A cselédszegődés ma már oly teketóriás kezd lenni, hogy „közvetítő“ nélkül alig eszközölhető, s ha a „vissza-föltételek“ előlegesen ki nem köttetnek, a házirend megszorító intézkedései által rövidséget szenvedő „konyha­hölgy" egy két nap múlva kész a szerződést fel­bontani. Ezen új évi kellemetlenségek rendesen a Sáranapi országos vásárig szoktak tartani, a­míg a múlt évi szolgálatból megmaradott „felesleg“ tart, s „otthon“ kiveszik a leányzók az „apait és anyait“ a mulatságból. A vasárnapi tánczok szintén főpontjai szoktak lenni a „szeretős leányok“ újévi szerződéseinek. A „piaczikutnál“ levő találkozás az esteli vízhordás, vagy boltba menés rovásán is elkelhet. Szegény gazdasszonyok, ma holnap a 19066 Beköszöntő az újévben. 19086

Next