Maros-Vidék, 1881 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1881-10-27 / 43. szám
XI. évfolyam. 43-ik szám. Maros-Vásárhelytt, 1881. október 27. ősi dijak: Egesaént........................................6 írt — kr. Félévre.............................................3 írt — kr. Negyedévre......................................1 írt 50 kr. Egyes számára 11 kr.Maros-Vidék Egy háromszor hasábozott garmond sor vagy annak térmértéke 15 kr. Bélyegdíj minden beigtatás után 30 kr. Nyilttér soronként 25 kr. A hirdetés- és nyílttéri dijak előre fizetendők Maros-Tordamegye és Maros-Vásárhely sz. kir. város társadalmi, közmivelődési, közgazdasági, közigazgatási érdekeit képviselő szépirodalmi közlöny. Megjelenik minden csütörtökön. Szerkessszei szállás : Szeant-0-3zörgyár utcza 1095. számú házzal ál. A lap szellemi részét illető küldemények a szerkesztőséghez, pénzküldemények , kiadóhivatalhoz bérmentve küldendők. Kiadóhivatal: a, róm. Ica/dx leáz^yiskolsucca^.31‘VZi3 romc3.ajáToa»n (Szent-György-utcza 1070 sz. a.) A megyei közgyűlés előtt. Muros-Vásárhelyt, 1881. oct 26. Maros-Tordamegye oktc. 12-ére összehívott rendes őszi közgyűlését okt. 3téré napolta el az alispáni választás ötletéből, minthogy ennek megválasztása — a törvények értelmében — csak rendes közgyűlésen eszközölhető. E szerint az okt. 31- iki ülésnek főtárgya, a megye választás alá eső első tisztviselőjének megválasztása leend, s ha időközben egyéb elintézni való megyei közügyek is előadnák magukat, azokat is letárgyalhatja a folytatólagos közgyűlés. Az alispáni választásra vonatkozólag annyit előre is írhatunk, hogy Sándor László személyében van az eddigi megállapodás úgy a központi tisztség, mint a megyei vezérférfiak nagy többségének részéről. Beszélnek ugyan valami conferentiáról, melyet a megyei szolgabirók, a választást megelőzőleg, okt. 30. városunkban mint megyei központon szándékoznak megtartani, mintegy befolyásolni az okt. 31- iki alispáni választást, de erről semmi biztosabb tudomásunk nincs, s igy csak a központban, Szász - Régen és Görgény-vidékén hallott hírek nyomán írhatjuk ezen szolgabirói öszszejövetelt, amennyiben a v.-szt.-iványi járás szolgabirája (T. F.) még nem szolgabirónak is (M. F.) küldött meghívót az okt. 30-iki értekezletre. Valószínűleg a szolgabirói teendők összhangzatos ügykezelése tekintetéből gyűlnek össze a tisztelt választott szolgabirók, s nem „kortes-gyűlés“ leend öszszejövettelük czélja, melyre nézve semmi jogczimet sem találhatunk. Ha a megyei közigazgatás egyöntetűsége, vagy a hivatalos teendők felett jótékony eszmecsere fogja képezni ezen összejövetel tárgyát, csak üdvözölni tudjuk a szép hatáskörrel bíró szolgabírói testületet, de ha netalán a „választópolgárok" joga felett akarnának „hivatalos pressiót“ gyakorolni, azon esetben — a szabad sajtó védve alatt — még lesz egy pár szavunk az értekezlet vezetőihez. A küszöbön álló alispáni választás előtt újólag is üdvözöljük a többség jelöltjét, Sándor Lászlót, kinek megválasztása ötletéből már eleve elmondjuk szíves szerencse kívonatunkat. Legyen a választandó alispán részünkről melegen és tiszteletteljesen üdvözölve! Polykarp. TÁRCZJu dénia.íónászló 2a.alá,lé.ra. *.) (1817. nov. 16-1881. okt. 28.) Gyorsan jött a halál, megszűnt dobogása Isiwanek, Legszentebb kegyelet hűlt porod állja körül. Zárva örökre az ajk, elenrésze varázsa szavadnak, Végsőt vert kebeled, lelked a menybe röpült. Elvihetett a halál e világi sivár kötelékből, I’or lez földi porod, szellemed élve marad! Éles élni fog itt a derék emléke közöttünk, Mig kegyelet melegén érzeni birkát a sziv. Gyász takarót vonhat szemeidre a néma koporsó, Lelked fénye ragyog, szellemed ünnepet ül! Nonszeretet ragyogott szemeidből drága halottunk, Szentély volt a család, melynek hú oszlopa voltál, Jellemező tükörét tárta elénk kebeled. Kristály tiszta szived csak nemesen dohogott. Mennyi erény lakozott töredékeny porhüvelyedben! Minta gyanánt szerepelt lényed a föld kerekén. Mint meteor fény lett a barátság képe szivedben, Szétpattant a világ, fénye örökre kihalt! Elfed a néma göröngy, gyász és nehezül poraidra, Lelked az ég tükörén fényt süt örökre reánk. Vedd hát kapzsi halál a kihűlt porokat kebledre, Úgy sincs semmi erőd lelke hatalma felett! — Porhona összeesett; lángszelleme és mi közöttünk, 8 őrzi örökre hives, őrzi a Sámi nevett — Kerekes Sámuel. * Sámi László, kolozsvári ev. ref. fat. tanár, a megtestesült becsület, valódi minta-ember hirtelen bekövetkezett halálára — gróf Teleki Sándornak, mint néhai egyik legkedvesebb barátjénak emlékkönyvébe — irta ezen emléksorokat a szintész egyik legjobb mentorát gyászoló szerző. A honvéd-egyleti nagygyűlésről. (Folyt, és vége) Mindenesetre vívmánynak tekintjük a képviselőháznak ezen korábbi és csak kevesek előtt tudva volt határozata megújítását és pedum positiónak a belügyminisztériumhoz intézett azon utasítását, hogy a segélyezés körül mutatkozó intézkedéseket megtegye. Az elnöki előterjesztés szerint ezen határozat folytán a belügyminisztérium máris intézkedett magasabb közegeihez a segélyre szorult honvéd rokkant bajtársaink segélyret felajánlása tárgyában — az igazolt honvédek névsora felterjesztéséért — és már ajánlatba több erre valóban szorultak fel s is terjesztettek. Jól esett látnunk ezen előterjesztésre, a már összeroskadt, sőt béna több honvéd bajtársaink szemében az öröm és hála könnyeit felcsillogni, hogy mégis a nemzet, a kormány multjukat nem feledte el, mégis gondolnak reájuk is. Szöllősi Sámuel honvéd bajtárs az e téren ki- vívott eredménnyel, mint inkább a tettek embere, megnyugszik és a másféle nemzetiségiek iránti politikai meggyőződése és tekintetekből pártolja a képviselőház határozatát. Szöllősi bajtárs politikai motívumait nem osztva, mert politikai nemzet e hazában csak a magyar, honvéd bajtárs Győrfi Pető óhajtotta volna,hogy a képviselőház,a kérvény értelmében, az 1848—49-ik évi honvédek érdemeit önálló tör- I vényczikkben ismerte és azok rokkantjait határozottabb és nagyobb szabású segélyezésben részeltette volna, azonban a hozott határozat eredményét bevárva, külön javaslatot az ellen nem teszen. Bajtárs Bihari Sándor a két nézetnyilvánításban lényeges ellenmondást, eltérést nem látván, elismeréssel veszi tudomásul a képviselőház határozatát és az elnök eljárását, bevárván az eredményt. Mi is egyhangúlag fogadtatott el és vált határozattá azon hozzátétellel, hogy az igazolt honvédek névsora összeállíttassék, kiegészíttessék, felterjesztessék, e végett a jegyzőn kívül Bihari Sándor, Szöllősi Sámuel és Nagy Márton bajtársakból egy bizottság neveztetett és küldetett ki. Nyomasztólag és kínosan hatott a kedélyekre Egy ebéd Borgó-Prundon 1849. május havában. IDeátis: paritástól. (Folytatás és vége.) Elég az hozzá Bem megérkezett. Szeretfalváig lovagoltunk eleibe vagy harminczan, hol ő Dobayval kezet szorítva, minden szó nélkül hajtatott tovább. Beszterczére érkezvén, szemlét tartott s szállására vonulva, közvetlen környezetével ebédelt. Az egész őrség minden tisztje együtt ebédelt, a Posta-utczában egy első emeleti helyiségségben, rendes étkezési helyünkön. Délután pihent az öreg ur s később fogadta a főtiszteket, hogy ott mi történt, nem tudom, azt sem, ha várjon akkor fogadta-e Tóth ezredest, de azt tudom, hogy Tóth Ágoston a Bem látogatása után egy két nappal végkép oda hagyta Beszterczét s ugy hiszem Erdélyt is és a beszterczei sereg főparancsnoka Dobay lett. Másnap kora hajnalban kocsiba ült a tábornok s Jádon már kora reggel 6 óra előtt megvizsgálta a marosszéki nemzetőrök egy pár századát, több fordulatot tétetett velek s annyira meg volt elégedve mind az őrnagygyal, mind a legénységgel, hogy azonnal rendelést tett a zászlóaljnak honvédséggé alakítására*) Azután a borgói erődig) Az átalakítás pár hét alatt meg is történt. Tholdalagi meg is maradott őrnagynak, Barcsay Sándor segédtisztnek, és őrmesternek az I. századnál. A legénységből az idősebbek (a legnagyobb része) haza mehettek, az önkéntesen vállalkozók ott maradtak. A tiszteket egy ranggal alább azonnal kinevezték s a hiányokat a 31-ike 3 más zászlóaljakból egészítették ki; az altiszteket megtartották rangjukban. A legénység számát pedig beszterczevidéki, belső-szolnok és doboka vármegyei szigorúan megválogatott szálas oláh legényekről 1400 számra emelték , volt a 127-ik honvéd-zászlóalj stb. átletéseket nézte meg az üreg s teljes megelégedését fejezte ki a redoutok építése felett, sőt az ágyuk elhelyezésével is meg volt elégedve. Pár helyt leszállt kocsijából s egy-egy ágyán végig nézve, mosolyogva helybenhagyólag intett fejével. Mintegy két órára visszatért Borgó-Prundra, hol a Damasztin szállásán a körülményekhez képest fényes ebéd volt. Mintegy húsz tiszt ebédelt együtt s velök az öreg ur is. Damasztin őrnagynak — ki e látogatás után csakhamar alezredessé lett — volt egy nagyon ifjú segédtisztje s ennek és e sorok írójának jutott a szerencse, hogy ez ebédnél az öreg tábornok személye mellé szolgálatra rendeltettünk. Bizony meg kell vallanom, hogy akkor azt a keveset se tudtam németül a mit most tudok , igy velem nem sokat társalgott az öreg, habár több kérdést intézett hozzánk mindkettőnkhöz s arczunkat megsimogatta. Általában e két-három nap alatt Bemnek állandó jókedve volt. Az ebéd jó volt s jó borokat szereztünk össze, gróf Tholdalaginak valami finom aszszó-szőlő bort küldtek volt hazulról s a beszterczei szász urak legjobb évi besenyői boraikat küldték ki. Az öreg ur jóízűen evett s ivott is egy-két pohár bort. Társamnak és nékem feladatunk volt poharába vizet, bort s ebéd után a hires Woschitz Eleonoraféle liqueurt tölteni, ételt adni a tálból, hús ételeit felvágni, s asztalkendőjét nyakán többször megigazítani. — Mert ha jól emlékszem balkara egészen meredt volt, csak vállából tudta némileg mozgatni s jobb keze sem volt ép. Ebéd után, mely a borgói szintén romjaiban álló papiros-gyárral szemben, egy félig leomlott deszka sátorral