Maros-Vidék, 1881 (11. évfolyam, 1-53. szám)

1881-10-27 / 43. szám

XI. évfolyam. 43-ik szám. Maros-Vásárhelytt, 1881. október 27. ősi dijak: Egesa­ént........................................6 írt — kr. Félévre.............................................3 írt — kr. Negyedévre......................................1 írt 50 kr. Egyes szám­ára 11 kr.Maros-Vidék Egy háromszor hasábozott garmond sor vagy annak térmértéke 1­5 kr. Bélyegdíj minden beig­tatás után 30 kr. Nyilttér soronként 25 kr. A hirdetés- és nyílttéri dijak előre fizetendők Maros-Tordamegye és Maros-Vásárhely sz. kir. város társadalmi, közmivelődési, közgazdasági, közigazga­tási érdekeit képviselő szépirodalmi közlöny. Megjelenik minden csütörtökön. Szerk­essszei szállás : Szean­t-0-3zörgyár utcza 1095. számú h­ázzal ál. A lap szellemi részét illető küldemények a szerkesztőséghez, pénzküldemények , kiadóh­i­vata­lhoz bérmentve küldendők. Kiadóhivatal: a, róm. Ica/d­x leáz^yisk­olsu­­cca^.31‘VZi3 romc3.ajáToa»n (Szent-György-utcza 1070 sz. a.) A megyei közgyűlés előtt. Muros-Vásárhelyt­, 1881. o­ct 26. Maros-Tordamegye oktc. 12-ére össze­hívott rendes őszi közgyűlését okt. 3t­éré napolta el az alispáni választás ötletéből, minthogy ennek megválasztása — a törvé­nyek értelmében — csak rendes közgyű­lésen eszközölhető. E szerint az okt. 31- iki ülésnek főtárgya, a megye választás alá eső első tisztviselőjének megválasztása leend, s ha időközben egyéb elintézni való megyei közügyek is előadnák magukat, azo­kat is letárgyalhatja a folytatólagos köz­gyűlés. Az alispáni választásra vonatkozólag annyit előre is írhatunk, hogy Sándor László személyében van az eddigi megál­lapodás úgy a központi tisztség, mint a megyei vezérférfiak nagy többségének ré­széről. Beszélnek ugyan valami conferen­­tiáról, melyet a megyei szolgabirók, a vá­lasztást megelőzőleg, okt. 30. városunkban mint megyei központon szándékoznak meg­tartani, mintegy befolyásolni az okt. 31- iki alispáni választást, de erről semmi biz­tosabb tudomásunk nincs, s igy csak a központban, Szász - Régen és Görgény-vi­­dékén hallott hírek nyomán írhatjuk ezen szolgabirói öszszejövetelt, a­mennyiben a v.-szt.-iványi járás szolgabirája (T. F.) még nem szolgabirónak is (M. F.) küldött meg­hívót az okt. 30-iki értekezletre. Valószí­nűleg a szolgabirói teendők összhangzatos ügykezelése tekintetéből gyűlnek össze a tisztelt választott szolgabirók, s nem „kor­­tes-gyűlés“ leend öszszejövettelük czélja, melyre nézve semmi jogczimet sem talál­hatunk. Ha a megyei közigazgatás egyön­tetűsége, vagy a hivatalos teendők felett jótékony eszmecsere fogja képezni ezen összejövetel tárgyát, csak üdvözölni tudjuk a szép hatáskörrel bíró szolgabírói testü­letet, de ha netalán a „választó­polgárok" joga felett akarnának „hivatalos pressiót“ gyakorolni, azon esetben — a szabad sajtó védve alatt — még lesz egy pár szavunk az értekezlet vezetőihez. A küszöbön álló alispáni választás előtt újólag is üdvözöljük a többség jelöltjét, Sándor Lászlót, kinek megválasztása ötle­téből már eleve elmondjuk szíves szeren­cse kívonatunkat. Legyen a választandó alispán részünkről melegen és tisztelettel­jesen üdvözölve! Polykarp. TÁRCZJu­ dénia.í­ónászló 2a.alá,lé.ra. *.) (1817. nov. 16-1881. okt. 28.)­­ Gyorsan jött a halál, megszűnt dobogása Isiwanek, Legszentebb kegyelet hűlt porod állja körül. Zárva örökre az ajk, elenrésze varázsa szavadnak, Végsőt vert kebeled, lelked a menybe röpült. Elvihetett a halál e világi sivár kötelékből, I’or le­z földi porod, szellemed élve marad! Él­e­s élni fog itt a derék emléke közöttünk, Mig kegyelet melegén érzeni birkát a sziv. Gyász takarót vonhat szemeidre a néma koporsó, Lelked fénye ragyog, szellemed ünnepet ül! N­­onszeretet ragyogott szemeidből drága halottunk, Szentély volt a család, melynek hú oszlopa voltál, Jel­lem­ező tükörét tárta elénk kebeled. Kristály tiszta szived csak nemesen dohogott. Mennyi erény lakozott­ töredékeny porhüvelyedben! Minta gyanánt szerepelt lényed a föld kerekén. Mint meteor fény lett a barátság képe szivedben, Szétpattant a világ, fénye örökre kihalt! Elfed a néma göröngy, gyász és nehezül poraidra, Lelked az ég tükörén fényt süt örökre reánk. Vedd hát kapzsi halál a kihű­lt porokat kebledre, Úgy sincs semmi erőd lelke hatalma felett! — Porhona összeesett; lángszelleme és mi kö­zöttünk, 8 őrzi örökre hives, őrzi a Sámi nevett — Kerekes Sámuel. *­ Sámi László, kolozsvári ev. ref. fat. tanár, a meg­testesült becsület, valódi minta-ember hirtelen bekövetke­zett halálára — gróf Teleki Sándornak, mint néhai egyik legkedvesebb barátjénak emlékkönyvébe — irta ezen em­­­léksorokat a szintész egyik legjobb mentorát gyászoló szerző. A honvéd-egyleti nagygyűlésről. (Folyt, és vége) Mindenesetre vívmánynak tekintjük a képvi­selőháznak ezen korábbi és csak kevesek előtt tudva volt határozata megújítását és pedum po­­sitiónak a belügyminisztériumhoz intézett azon utasítását, hogy a segélyezés körül mutatkozó in­tézkedéseket megtegye. Az elnöki előterjesztés szerint ezen határozat folytán a belügyminisztérium már­is intézkedett magasabb közegeihez a segélyre szorult honvéd rokkant bajtársaink segélyret felajánlása tárgyában — az igazolt honvédek névsora felterjesztéséért — és már ajánlatba több erre valóban szorultak fel s is terjesztettek. Jól esett látnunk ezen előterjesztésre, a már összeroskadt, sőt béna több honvéd bajtársaink­­ szemében az öröm­ és hála könnyeit felcsillogni, hogy mégis a nemzet, a kormány multjukat nem­­ feledte el, mégis gondolnak reájuk is. Szöllősi Sámuel honvéd bajtárs az e téren ki-­­ vívott eredménnyel, mint inkább a tettek embere, megnyugszik és a másféle nemzetiségiek iránti politikai meggyőződése és tekintetekből pártolja a képviselőház határozatát. Szöllősi bajtárs politikai motívumait nem osztva, mert politikai nemzet e hazában csak a magyar, honvéd bajtárs G­yőrfi Pető óhaj­totta volna,hogy a képviselőház,a kérvény értelmében,­­ az 1848—49-ik évi honvédek érdemeit önálló tör- I vényczikkben ismerte és azok rokkantjait határo­zottabb és nagyobb szabású segélyezésben részel­tette volna, azonban a hozott határozat eredmé­nyét bevárva, külön javaslatot az ellen nem teszen. Bajtárs Bihari Sándor a két nézet­nyilvání­tásban lényeges ellenmondást, eltérést nem látván, elismeréssel veszi tudomásul a képviselőház hatá­rozatát és az elnök eljárását, bevárván az ered­ményt. Mi is egyhangúlag fogadtatott el és vált ha­tározattá azon hozzátétellel, hogy az igazolt hon­védek névsora összeáll­íttassék, kiegészíttessék, fel­terjesztessék, e végett a jegyzőn kívül Bihari Sán­dor, Szöllősi Sámuel és Nagy Márton bajtársakból egy bizottság neveztetett és küldetett ki. Nyomasztólag és kínosan hatott a kedélyekre Egy ebéd Borgó-Prundon 1849. május havában. IDeátis: paritástól. (Folytatás és vége.) Elég az hozzá Bem megérkezett. Szeretfal­­váig lovagoltunk eleibe vagy harminczan, hol ő Dobayval kezet szorítva, minden szó nélkül haj­tatott tovább. Beszterczére érkezvén, szemlét tar­tott s szállására vonulva, közvetlen környezetével ebédelt. Az egész őrség minden tisztje együtt ebé­delt, a Posta-utczában egy első emeleti helyiség­­ségben, rendes étkezési helyünkön. Délután pihent az öreg ur s később fogadta a főtiszteket, hogy ott mi történt, nem tudom,­­ azt sem, ha várjon akkor fogadta-e Tóth ezredest, de azt tudom, hogy Tóth Ágoston a Bem látogatása után egy két nap­pal végkép oda hagyta Beszterczét s ugy hiszem Erdélyt is és a beszterczei sereg főparancsnoka Dobay lett. Másnap kora hajnalban kocsiba ült a tábor­nok s Jádon már kora reggel 6 óra előtt meg­vizsgálta a marosszéki nemzetőrök egy pár száza­dát, több fordulatot tétetett velek s annyira meg volt elégedve mind az őrnagygyal, mind a legény­séggel, hogy azonnal rendelést tett a zászlóaljnak honvédséggé alakítására­*) Azután a borgói erődi­g) Az átalakítás pár hét alatt meg is történt. Thol­­dalagi meg is maradott őrnagynak, Barcsay Sándor segéd­tisztnek, és őrmesternek az I. századnál. A legénységből az idősebbek (a legnagyobb ré­sze) haza mehettek, az ön­kéntesen vállalkozók ott maradtak. A tiszteket egy rang­gal alább azonnal kinevezték s a hiányokat a 31-ik­e­ 3 más zászlóaljakból egészítették ki; az altiszteket megtar­tották rangjukban. A legénység számát pedig besztercze­­vidéki, belső-szolnok és doboka vármegyei szigorúan meg­­válogatott szálas oláh legényekről 1400 számra emelték , volt a 127-ik honvéd-zászlóalj stb. átle­téseket nézte meg az üreg s teljes megelégedését fejezte ki a redoutok építése felett, sőt az ágyuk elhelyezésével is meg volt elégedve. Pár helyt le­szállt kocsijából s egy-egy ágyán végig nézve, mo­solyogva helybenhagyólag intett fejével. Mintegy két órára visszatért Borgó-Prundra, hol a Damasztin szállásán a körülményekhez ké­pest fényes ebéd volt. Mintegy húsz tiszt ebédelt együtt s velök az öreg ur is. Damasztin őrnagy­nak — ki e látogatás után csakhamar alezredessé lett — volt egy nagyon ifjú segédtisztje s ennek és e sorok írójának jutott a szerencse, hogy ez ebédnél az öreg tábornok személye mellé szolgá­latra rendeltettünk. Bizony meg kell vallanom, hogy akkor azt a keveset se tudtam németül a mit most tudok , igy velem nem sokat társalgott az öreg, habár több kérdést intézett hozzánk mind­kettőnkhöz s arczunkat megsimogatta. Általában e két-három nap alatt Bemnek állandó jókedve volt. Az ebéd jó volt s jó borokat szereztünk össze, gróf Tholdalaginak valami finom aszszó-szőlő bort küldtek volt hazulról s a beszterczei szász urak legjobb évi besenyői boraikat küldték ki. Az öreg ur jóízűen evett s ivott is egy-két pohár bort. Társamnak és nékem feladatunk volt poharába vi­zet, bort s ebéd után a hires Woschitz Eleonora­­féle liqueurt tölteni, ételt adni a tálból, hús éte­leit felvágni, s asztalkendőjét nyakán többször megigazítani. — Mert ha jól emlékszem balkara egészen meredt volt, csak vállából tudta némileg mozgatni s jobb keze sem volt ép. Ebéd után, mely a borgói szintén romjaiban álló papiros-gyár­ral szemben, egy félig leomlott­­ deszka sátorral

Next