Maros-Vidék, 1881 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1881-01-06 / 1. szám
A székely mivelődési és közgazd. egylet. A székely miv. és közgazd. egylet 5 évi fennállása után újabb stádiumba lépett, öt éven keresztül alig támogatva a székelyföldi vidéki, választ ó három hősének alkotásait elolvassuk, lehetetlen azokban a nemzet bölcselmi, vallási erkölcsi nézeteit, szellemét fel nem ismerni! Athén dicsőítése képezi főleg Aiszkhülosz műremekeinek tárgyát. A hellén egység eszméje lengte át lángszellemét, s a marathoni győzelem dicsfénye ragyog át a „Persák“ és az „Eumenidák“-ban, egyfelől a görög műveltség diadalát magasztalva a barbár persa hatalommal szemben, másfelől Athént dicsőítvén, mint az areopag székhelyét, s ennek folytán Görögország legelső morális törvényhozóját, a görög egység, valláserkölcsi eszmék központját. Athén dicsőítésében Pindarosszal vetélkedett, ki inkább mythikus részletekkel gazdag , lyrában magasztalta Attika fénypontját, míg Aisz- Jkhülosz lyrikus részletekkel gazdag mythosból készített drámában örökíté meg fölvett alakjait. Mindkettő a mythoszt csak keretül használja, melybe a valláserkölcsi képeket illeszti be. Aiskhülosz elsősorban honfi, aztán moralista. Született K. e. 525-ben Eleusisban. Trageodiáiból (melyeknek száma fölmegy a 80-ra) csak 7 maradt fenn, ezek közül legrégibb a „Persák“ czímű, mely 472- ben (K. e.) került színre. Az Eumenidák meséje röviden ez: Oresztész az anyagyilkolás bűnsúlya alatt menekül. Apolló jóslatát követte, midőn anyját megölte, de üldözik az Ervinysek, az éj e lányai, kik a bűn üldözésére világló fáklyákkal kezökben megjelennek és vérig üldözik a bűnöst, míg élve megsemmisítik, leragadják az alvilágba, Hadesz birodalmába, az örök kárhozatra. Kimerülten dől Apolló templomában az oltárra. Az Ervinusek a fényistenének lakába is be akarnak törni. Apolló elaltatja őket, hogy védenczét megmenthesse és Hermész hírnök isten kíséretében elküldje Athénbe, hol a választott bíróság, az areopag, Athéné istennő elnöklete alatt a bűnügyet ítélje el. A megölt Klütaimnestra árnya felkel és az alvó Ervinyseket fölrázza álmaikból. Ezek czivódva követelik Apollótól Orestészt, Apolló őket is Athénbe küldi. A darab második fele Athénben játszik, hol Athéné bírói széket állít fel. A bírákat mindkét fél — felelgetődzések közt — a maga részére kívánja megnyerni. E rész, a drámai párbeszédben nem csak tökéletes, de refrain szerű arányokkal van beosztva, miáltal az egész inkább lyrai, mint drámai öszhangot alkot. Apolló védi kegyenczét. Apolló, a rábeszélés istennője segélyével minden ékesszólását kifejti, hogy az Erinnyseket kibékítse, miután fehér kövecsét ő Oresztész fölmentésére adta. Utoljára az Erinnysek gyönyörű fokozatot képező módon kiengesztelődnek és Athénben nyernek templomot, hogy ők is Athént áldják meg jelenlétökkel. A vége e darabnak határozottan az areopag védelmére, Argosz és Athen szövetségére utal. Ebben is Athen dicsőítése, a hellén egység magasztalása nyert kifejezést. Az „Eumenidák“ hatása rendkívüli volt. A szellemvilág szerepeltetése szerencsésen csak két tragoediaköltőnek: Shakesperenek „Hamlet“ és „Machbet“-ben és Aiszkhülosznak az „Eumenidák“ban sikerült. Az „Eumenidák“ méltatását a fordító igen szépen eszközli a bevezetésben, melyet egész terjedelmében a „K. Zs. t.“ által kiadandó „Évkönyv“ fog bemutatni. A hallgatóság hangos éljenzéssel fogadta az ismertetést- A fordítás bemutatatása a februári rendes ülésre lett kitűzve. Az érdekes felolvasásokat nagyobb közönség is megtisztelhette volna jelenlétével, mert mindkét felolvasott mű megérdemelte a kifejezett tetszés nyilatkozatokat. . Néhány perc szünet után zárt ülés következett, melyben keleti ügyek nyertek elintézést. Megemlíthetjük, hogy a társaság jegyzőkönyvileg és részvétiratban kívánt kifejezést adni részvétének a közelebbről elhunyt rendes tag, nagybarcsai Barcsay László halála alkalmából. A szakbizottsági ülések a jelen évben is, minden hó harmadik szerda napján fognak megtartatni. K.r.mányok által, minek szervezkedési bajok, részben az alapszabályok voltak okai; csaknem magára támaszkodva, a központi választmány intézte az egylet minden dolgait Budapestről. És mit tett ezen idő alatt? Daczára a kezdet nehézségeinek, a keleti török-orosz háború által okozott zavaroknak, melyek épen a székelyföldön sok időn át a közfigyelmet elvonták minden közügytől, annál inkább a társadalmi működéstől: a székely egylet kiadott 4. (most van sajtó alatt az 5-dik) Évkönyvet, megelőzőleg kiadott egy indokolást, melyben az egylet megalakulásának okai vannak tüzetesen fejtegetve, az Évkönyvben igen sok székely érdeket világosító czikket hozott a közönség elé. A napi sajtóban közérdekeltséget és rokonszenvet keltett az egész országban a székelyügyek iránt. S képeztetett néhány székely fiút szakirányban (fametszészetre, vinczellérségre, vessző- és szalmafonásra) többeknek ösztöndíjat eszközölt, 1OObsztos pályadíj kitűzésével egy nagybecsű könyvet hozott létre, melyben a székelyföld és a székely nép állapota s minden visszonyai alaposan megismertetve s mint egy hű tükörben előadva vannak azok alapján a teendőkre nézve tett javaslatokkal együtt. E könyvet az egylet 800 példányban a maga költségén kiadta (a mi megint 1200 írtjába került.) Mozgalmat indított az egylet több irányban, így a „székely kivándorlás“ ügyének tisztázására, a „székely házi ipar“ fejlesztésére s különösen kelet felé, annak sikeres térfoglalása érdekében. Tárgyalás alá vette, hogy nem lehetne-e Románia nagyobb városaiban egyletünknek ügynökségeket állítani fel a munka végett kivándorló székelyek érdekeinek védelmére s a székely ipar pártfogására s terjesztésére. Úgy azt, hogy egy külön székely kereskedelmi s ipar kamara miként lenne felállítható? Ezeken kívül sok székely ifjú haladása érdekének és sok székely ügynek gyámolitója volt a kormánynál, törvényhozásnál. (Folytatása következik.) Nyilvános számadás és köszönet. A marosvásárhelyi jótékony nőegylet által 1880 decz. 17-én rendezett fillérestély összes bevétele 108 írt és 45 kr volt. A kiadás 51 írt 50 krt tett ki. (A kiadások tételei: Nátyi zenekarának: 20 írt, nyomtatványok: 6 írt, Kálkinak 5 írt, Takácsinak zongora hangulás és szállítást 8 írt, rendőrség 2 irt, bélyeg 1 írt 50 kr, világítás 5 írt 70 kr, (gyertya és petroleum) műsorozat elhordás, falragasz kitevés s több aprókiadásra 3 írt 30 kr.) A tiszta jövedelem 56 frt 95 kr, mely összeget 57 frt, azaz ötvenhét forintra kiegészítve decz. 20 án, a számlákkal együtt a rendező-bizottság elnöke gróf Toldalagi Eszter őnagyságának, mint a jót. nőegylet elnökének adott át, a jót. nőegylet és árvaház javára felezés végett. Felülfizettek: Béldi Gergelyné 2 frt, Szánthner Károlyné 1 frt 30 kr, ö. Gajzágó Antalné 1 frt, N. N. 40 kr, Csia Elekné 60 kr, Gecző Jánosné 40 kr, N. N. 10 kr, Z. dr Knöpfler Vilmosné 70 kr, Petki Ferenczné 70 kr, Ugrón Gáborné 70 kr, Horváth Samu 40 kr, Czecz Miklósné 70 kr, gróf Lázár Vincze 70 kr, N. N. 10 kr, László Jánosné 1 frt, N. N. 10 kr, Valaki 70 kr, dr Marosi K. 50 kr, N. N. 20 kr, Nyágai 70 kr, Máriaffi Albertné, gr Bethlen L. 1 frt, gr Toldalagi Viktorné 2 frt, Ilyés Károly 40 kr, Csurgay B. 20 kr, Csíki Gerő 50 kr, Bucher Károly 70 kr, gróf Bethlen Istvánná 2 frt, gróf Toldalagi Eszter 1 frt, Béldi István egy font gyertya, Kerekes Sámuel 1 frt 60 kr. Úgy a szives felülfizetők, mint a szives közreműködők, valamint a tánczcsokrok ajándékozói (dr Szöllősi Lipótné és Lázár Benedekné úrasszonyok) úgyszintén Römer János bérlő ur a Transylvania dísztermének díjtalan átengedésért, fogadják a rendező bizottság hálás köszönetét. Maros-Vásárhelyit 1880 decz. 21-én A rendezőség. AA/WWWWWW Kimutatás a „Maros-Vidék“ szerkesztőségéhez közvetítés végett lefolyt adakozásokról. A Bem-nővérek javára lapunk szeresztőjéhez, id. Hints Miklós jószágigazgató úr 1 frt, Tolvaj Ferencz szolgabiró úr 5 frtot küldött be, utóbbi azon kijelentéssel, hogy 2 frt a „Bem-Album“ egy díszpéldányáért számíttassék be. A 4 frtot áttettük, a még begyűlendő összeget átteszszük a Bemszobor-bizottság érdemes pénztárnokához. A Bolyai-emlékkő és Mentovich-alap javára 5—5 frtot irtunk alá- Áttesszük illető helyeikre. Bereczki Sándor országgyűlési képviselő úr 5 frtot adott át szerkesztőnknek egy a nagy erdő majálisi helyén építendő sátor alapjára. Magunk részéről is 2 frtot aláírva át fogjuk szolgáltatni ezen összeget is a városi pénztárába eshető szaporítás czéljából. Lapunk szerkesztőségéhez, a múlt évben tett nyilvános leszámolásunk után a szegedi árvízkárosultak javára a következő adományok folytak be: Nyárád-Szereda községe 15 frt, Ny.-Szereda birtokossága 15 frt, ny.-szeredai ev. ref. megye 5 frt, ny.-szeredai ifjúsági dalköregylet 5 frt, Gál Dénes ur 1 frt, Egyesektől pénz és gabonaértékben 2 frt, 80 kr. Összesen 43 frt 80 kr, melyet ifjú Király Zsigmond ny.-szeredai érdemes községbiró küldött be közvetités végett. Ezen összeghez hozzáadva 10 krt, mint a t. Jakab Sándor ur gyűjtéséből elszámolásunk alkalmával kimaradott összeget, a nméltóságu belügyminisztériumhoz beszolgáltattunk (49318 szám alatt) 43 frt 90 kr. összeget a kezünknél levő nyugta igazolása szerint. Másnemű adományok — lapunk zártáig — nem folytak be szerkesztőségünkbe. Maros-Vásárhelyit 1880 decz. 31-én. Kerekes Sámuel, A „Maros-Vidék" f. szerk. HÍRROVAT. Maros-Vásárhelyit, 1881. január 6. * Lapunk mai számával kezdjük meg a XI-ik évfolyamot. Rendes czikksorozatunkból a „Városi- és Megyei közügyek“, „Tanügy“, „Irodalom és művészet“, „Közgazdaság“ az alkalmi közlemények miatt maradtak ki. Budapestről és Kolozsvárról érdekes tárczaczikkeket és leveleket fogunk hozni elismert írók tollából. A megyén és városunkban olyan összeköttetéseket igyekeztünk szerezni, melyek lehetővé teszik, hogy a lapunk homlokzatán jelzett közérdekeknek kellően szolgálhassunk. Jogos reményünk van, hogy szerkesztőségünk tizedik évében az eddigi tapasztalatok és gyakorlat után, lapunk hovatovább mind inkább meg fog felelhetni a kívánt czélnak, melyet a közérdekek szolgálatában maga éleibe kitűzött. Ezen rovat alatt is tiszteletteljesen üdvözöljük. olvasóinkat az újév küszöbén. *** A marosvásárhelyi ügyvédvizsgáló bizottság elnökévé az igazságügyminiszter az 1881-ik évre Schneider József kir. táblai tanácselnököt, helyettes elnökévé: Gecző János kir. táblai tanácselnököt nevezte ki. Vizsgálóbiztosokul: Sebestyén Mihály kir. főügyészt, Ferencz Károly, Dr Endes Gábor, Deési Farkas, Bömbes Gyula, Illyés Károly és dr Dósa Miklós kir. táblai birákat, továbbá Fekete Gábor és Frink Endre kir. táblai pótbirákat, végül dr Binder Lajos kir. törvényszéki elnököt nevezte ki. Ugyan ily számú vizsgáló biztost a helyi ügyvédi kamara fog kebeléből választani és pedig, mert igen kitűnő erők is vannak helyi ügyvédeink között, remélljük, hogy a választás olyanokra fog esni, akik ellen talán a kolozsvári ügyvédi kamarának, sem lesz kifogása mely ügyvédi kamara köztudomásúlag, nagy szerényen azon indokot is felvette a királyi tábláinak a székely fővárosból Kolozsvárra való áthelyezése érdekében írott felterjesztésébe, hogy Kolozsvárit kitűnőbb szakerőket lehetne megnyerni az ügyvédvizsgáló bizottságba, meg aztán, hogy az egyetemi hallgatók is feljárnának az ülésekbe. (Bár az egyetemi előadásokra járnának, de még oda se járnak.) Szerencsére az összes ügyvédi kamarák a nagyon is érdekelt kolozsvárit kivéve és az összes felső bíróságok egyhangúlag azon véleménynek adtak kifejezést, hogy az erdélyrészi királyi táblának legczélszerűbb és legilletékesebb helye Maros- Vásárhelyet van, ahol kizárólag csak e czélra felajánlott ingyenes helyisége is van és ahol a tábla székhelye évtizedek óta mindig volt és remélljük ezutánra is lesz.