Maros-Vidék, 1882 (12. évfolyam, 2-55. szám)

1882-02-23 / 8. szám

XII. évfolyam. 8-ik szám. Maros-Vásárhelytt, 1882. február 23. Előfizetési díjai: fiftts évre 8 írt — kr. Félévre............................................3 írt — kr. Negyedévre.....................................1 frt 50 kr. Egyet szám ára 14 JerMaros-Vidék Egy háromszor hasábozott garmond sor vagy annak térmértéke 5 kr. Bdw'II minden beigtatás után 10 kr. Nyilttér sorosként IS kr. A hírnetéeh nyílttéri dijak elére fizetendők. Maros-Tordamegye és Maros-Vásárhely sz. kir. város társadalmi, közmivelődési, közgazdasági, közigazgatási érdekeit képviselő szépirodalmi közlöny. Megjelenik minden csütörtökön. Szerkesztői szállás : Sisvaat-György -cuteza, 1095. számú háznál. A lap szellemi részét illeti: küldemények a szerkesztőséghez, pénzküldemények ■a kiadóin valóhoz bérmentve küldendők. Kiadóhivatal: se roxxi. IsatDa lesenyiskola Isözigva roxi Éidájái'toairi (Szent-( György-utcza 1070 sz. a.) A mi harczosaink. Maros-Vásárhelyit, 1882. február 22-én. A mi harczosaink — legfelsőbb parancsozóra — ott küzdenek a bosznia- és herczegovinai hegyek között. A katonának dicsőség termő mezeje a kareztér, de a katonáinknak ez idő szerint igen sok fáradsággal kell leküzdeni a járatlan és ismeretlen hegyek különböző akadályait, daczolva a tél hidegével és más nemű természeti akadályokkal. Országszerte megindult a jótékony mozgalom harczosaink segélyezése érdekében. A magy. sz. kor. orsz. veres kereszt segélyző-egylet jár elől követendő jó példaadással, s amint lapunk más rovatában is olvasható, a mi városi és megyei választmányunk dicséretreméltó módon oldotta meg a maga emberbaráti feladatát. A mi harczosaink ügye minket közvetlenül és kiválóan érdekel, mert hiszen a 62-ik sorezred tartalékosai városunkban gyűltek össze és innen indultak Bosna-Serályba s még ma is láttunk gyülekező reservistákat, kik be vannak szólítva a mozgósított 62 ik ezredhez. Újabban is néhány száz tartalékos indult el városunkból a harertérre, s a mult vasárnap — az önkéntes tűzoltó - egylet zenekarának öszhangzó indulója mellett — 340 tartalékos este hét órakor, külön katonai vonaton mondott búcsút városunknak s azóta is a mint 50 egyén jelentkezett, azonnal útnak eresztették Brod és Szerajevó felé. Lapunk programmja (s még valami) nem engedi meg, hogy részletesebben s főleg politikai szempontból foglalkozzunk ezen kérdéssel, de a humanismus nevében egész bizalommal fordulunk a nagyérdemű közönséghez, hogy a mi harczosaink számára szükséges — alább kimutatott — készletek beszerzéséhez kegyeskedjék kiki a maga tehetsége szerint hozzájárulni. Szerkesztő: sj ./»/wwyv/wwwk WWVWWWW« TARCZA. Egykor és most. Raktam én is véges-végig Légvárokat fel az égig: Palota, hol selyem, bársony. Lesz egykor az én lakásom! Egymást verik le a szolgák Mi szükséges hogyha hordják; De azért az ajtó, tárcza, Égő szükség, aggott élet Előtt nem lesz soha zárva ! Ábrándoztam, eper ajka, És lesz búvá fürtös hajba, Fekete szem — nap égése, Karcsú termet — nád lengése, Kivel osztom majd a termet: — Nem ismertem még szerelmet... Szebb lesz ... szebb a szászor szépnél, S milyet láttál templomokban A kifestett angyal képnél! ... S a palotaim sehol sincs... Magad uram — ha szolgád nincs... Ha koldus kér, adjon Isten Magának is — nekem sincsen ! — Oh nem bánnám hahogy lenne Kis gunyhóm s csak Róza benne, Hol mondhatnám — szászor szépem „Ölelésem szent hevében: Édes ... kedves ... feleségem !“ Staudner Mátyás: Visszapillantás a farsangra. M.-Vásárhelytt, 19S2.ebír. 22. Az éjjel 12 órakor vége lett Karneval pünkösdi királyságának. Ma már hamvat, hinthetünk fejünkre töredelmes bűnbánatunk jeléül, ha ugyan a farsang vigalmai között olyasmiket követtünk volna el, melyek bűnbánatot, vagy vezeklést vonhatnának — de jure — maguk után. Az idei farsangunk elég élénk volt. Az ev. ref. főt. ifjúság-bálja, a gyermek-bál, polgári-bál, korcsolya-bál s végül a veres-kereszt koszoru-estélye mind szépen sikerültek. Közbe-közbe házias tánczestélyek, tombola-estélyek, fillér-estélyszerü tánczösszejövetelek, próbabálok, „jour fix“-ek, soire-ek, s mák czimeken összehozott vigalmak mind a hosszú téli esték kedvtöltéseire, a kedélyek szórakozására szolgáltak. Legnépesebb az ip. polgáriegylet, legfényesebb a korcsolya-egylet bálja volt, míg jó hangulat tekintetében a farsang utolsó tánczvigalma elődeinek semmi előnyt sem engedett. A piquenique csak tervnek maradott, mivel a rendezés nehézségeivel nem igen akadtak vállalkozó szellemek megküzdeni. Több főúri vigalmat pedig közbejött haláleset (gr. Teleki Géza) vett le a napirendről. Ami az öltözékeket illeti, némely estélyen a pazarlásig divatszerű volt. A sok nehéz selyem uszály ruha, a sok csipke némely elegánsabb öltözékre a házfenntartó évi bevételének, 10—20 %-át is felemészthette. Kár annyira futni a luxus utáni Vagy talán megtakarítások által hozzák helyre a mérleget?! Nincs bajunk a mások családi ügyeivel, de van jogunk a visszatetszésnek hangot adni akkor, midőn a rendezőségek folytonosan az egyszerűséget hirdették, s pláne házias tánczestély, koszoru-estély s több ilyen czimeket adtak a jótékonyczélű vigalmaknak, hogy annál nagyobb számmal vehessen részt a közönség a jótékonyczél gyakorlatában, vagy az estély örömeiben. A nagyvilági modi luxust kívánt, s e miatt sokan otthon maradtak, mert utolsók nem akartak lenni az öltözékben s egy bálra nem akarták felrakni férjeik, vagy apjaik évi jövedelme, vagy fizetésének legalább is egy vagy két havi illetékét. Na meg sokan a fillérestélyekre vártak, hol egyszerű öltözékben kevés kiadás mellett szintén lehet áldozni Therpsichore örömeinek. Sok szép fiatal leány lett az idei farsangon — uszályruhában — a nagy leányok sorába bevezetve, de ezekről tanácsosnak tartjuk hallgatni, nehogy hiba álljon elő a kréta körül ! A névsor mama a vidéken is elharapózdván, ezen hivalgási rendszernek nem akarván hódolni, a korcsólyabál részletes leirását is félretettük, mivel többen már előre drukkoltak a névsor közlés miatt . Szeszélyes kíváncsiság bálkirályné megnevezését kérni, hol annyian vetekedtek a rózsa koszorúért ? Ha Therpsidore termeiből Hymen oltárához kellene vezetnünk valakit, akkor mindig készen állunk szives szolgálatkészségünkkel. Fekete Dominfc* . filtAkilt. WWWWVlrtVV ^ eAA1 rfWWVrt/WWWV Báró Apor Károly elnöki beszéde a marostordamegyei gazdasági egylet Maros-Vásárhelyit 1882. jan. 16-án tartott közgyűlésén. Igen tisztelt tagjai a maros-tordamegyei gazdasági egyletnek! Fogadják mindenekelőtt tisztelt uraim legőszintébb üdvözletein és egyszersmind köszönetemet azon készségekért, melylyel a mai gadasági egyleti nagygyűlésbe megjelenni szíveskedtek. Ez megyei gazdasági egyletünknek életbelépése óta első nagygyűlése, és én megvallom nagy fontosságot helyezek abba, mert az itten nyerendő tájékozásoktól várom legfőképen azon lendületet egyletünk életében, mely nélkül az fontos, de fájdalom még általánosan meg nem ismert hivatását be nem töltheti. Midőn 1870-ik évi április hó 7-én itt nemes Marostordamegye székhelyén a megye birtokosságának szép száma az indítványba hozott gazdasági egylet létrehozatalát elhatározta és e végre minden lépéseket meg is tett, hogy az ige testté váljék. 1- ször azon meggyőződéstől vezetette magát, hogy tovább el nem odázható kötelessége a földbirtokosságnak a maga kebelében megtenni mindent a végre, hogy az elmúlt időknek tömérdek mulasztásai által a mostani nemzedékre nehezült terhek és talán a törvényhozásnak az új időszak kezdetén az ország anyagi viszonyainak nem kellő megfigyelése következtében — szemlátomást hanyatlásnak indult gazdászatának lendületet adjon, hogy az, mint legfőbb eszközlője a közjóllétnek és előhaladásnak az elsülyedéstől megóvattassék. 22- szor át volt hatva annak beismerésétől, hogy az ország és nemzet elmaradásának fő oka a mult időkben és legfőképen anyagi erejének ki nem fejtésében keresendő, midőn a politikai élet és annak örökös küzdelmei a kormánynyal a szellemi tehetségnek más irányokban kifejlődését elő nem segítette; — és ennélfogva is, de a változott viszonyoknál fogva is annak a szükségessége előtérbe lépett, hogy a megye birtokosságának kebelében alakíttassék egy oly intézet, melynek az anyagi érdekek minden irányban előmozdítása legyen egyedüli elébe kiszabott czélja. 23- szor belátta, hogy nemcsak gazdászatunknak a hanyatlásból kiemelését, hanem anyagi érdekeinknek megismerését és azoknak kifejlesztésére az utak és módok feltalálását csak az egyesülés szülte közreműködés által lesz lehetséges eszközölni; és végre 4-szer biztos reményt fektetett a megye birtokosságának hazafiai érzületébe, hogy oly működéstől, mely a tagoktól nem valami nagy pénzbeli áldozatot igényel, hanem a közérdekbeni készséges munkásságot, melynek hasznossága végre is nem csak az egész megyei birtokosságra, hanem az egyesre is ki fog terjeszkedni, nem fogja magát visszavonni. (Folyt. kör.)