Maros-Vidék, 1883 (13. évfolyam, 1-62. szám)

1883-01-04 / 1. szám

Megyei közügyek. Maros-Tordimegye törvénybítósági bizottsága 1882. decz. 23-án rendkivüli gyűlést tartott főis­­páni elnöklet mellett mely alkalommal Vályi P. ev. ref. esperes indítványyára Kossuth L. 80-ik év­fordulója alkalmából a nagy számüzötthez üdvözlő felirat küldése határoztatott. Egyik nevezetesebb tárgya volt a közgyűlésnek azon belügyéri válasz­irat, m­ely szerint a közm munkaerőnél az igáserő vált­­sága az 1 frtról 1 írt 20 krra emelt tisztességes és a megyei viszonyokhoz mért váltságdíjat 1 írt 40 krra kívánta felemeltetni. A megye ragaszkodik az 1 frt 20 kr mellé, jól teszi. A betegápolási fundus pénztári maradványt nem mutathatván fel 1 °/0 pót­adó kirovás-a határoztatott meg az 1882-ik évi egye­nesadó után a törvb. betegápolási alapra. Az alispán elnöklete alatt egy nagyszámú phylloxéra bizottság küldetett ki. Vajha ne lenne szükség működésére! A szabadság-szoborra megye szerte gyűjtést eszkö­zölni alispán megbízatást nyert. Végül elnöklő fő­ispán üdvözölte újév alkalmából a megjelent tago­kat, kik a főispán éltetésével távoztak el a megye­ház tanácsterméből. K. Városi közügyek. Maros-Vásárhely sz. kir. város törvk. bizott­sága 1882. decz. 29-én tartotta meg decz. havi ren­des ülését Béldi főispán vezetése alatt. A gyűlésen legélénkebb vitát a borfogyasztási adó (az a „ne­­bántsdvirág“), be- vagy be nem hozatali kérdése támasztott, s ugy látszik, hogy most is, mint a megelőző években többször, levétetett napirendről az a fogáskérdés, mely ezúttal is „trompf“-nak lett fenntartva, elkerülhetően szükség esetére. Vámok bérbeadása, szesz- és húsfogyasztási adó által kí­vánták város­atyáink a városi kiadási szükségletet fedezni. Minek is borfogyasztási­, mikor lehet hús­légy­esz­tési adó ?! A közigazgatási bizottságba: Alm­ási Domokos, Bihari Sándor Bordács Alajos, dr Csiky József és Kovács Ferenc­, apát plébános választottak. A pálinka­kezelő bizottságba Hirsch­mann Adolf 21, Almási Dom­oko­s 14 szavazattal (a beadott 27 sz.-ból) választottak be. A szabadság­­szoborra a törvb­­biz 200 frtot szavazott meg. A gyűlés záradékát a főispán és tagok kölcsönös újévi jókívánsága képezte. Zárjuk be mi is boldog újév kivonatánkkal jelen tudósításunkat i­­s. (A marostordamegyei gazdasági egylet köréből. A m. t. megyei gazdasági egylet jan. 11-én tartja meg közgyűlését. Az elnökség a kellő időben kiállíttatta a meghívásokat (Sz. 189—1882 alatt) az egylet tagjai számára. Az elnökségi meghívás következő: Meghívás. A marostordamegyei gazda­sági egylet közgyűlésére 1888 jan. 11-ére d. e. 10 órára a megye házához. Tárgysorozat: 1. Elnöki megnyitó beszéd. 2. Titkár jelentése az 1882-ik évi működésről. 3. Pénztárnok jelentése és ennek kapcsán a számadások megvizsgálására kiküldött bizottság jelentése. 4. Pénztárnok választása. 5. Költségvetés megállítása az 1883-ik évre. 6. A választmány vagy egyleti tagok által az alapsza­bályok keretében esetleg beadandó indítványok tárgyalása. A marostordamegyei gazdasági egylet választmánya megbízásából. Maros-Vásárhelyit, 1882. decz. 20-án Br. Apor Károly Beák Lajos m­. k. elnök. titkár.­ ­A „­Kemény cs. társaság“ köréből. A „Kemény Zsigmond társaság“ január havi rendes ülését 7-kén, vasárnap d. u. 4 órakor tartja meg M.-Vásárhely s­. kir. város tanácstermében a következő tárgysorozattal: A­ Lakatos Sámuel rendes tag folytatni fogja a múlt évben félbeszakított felolvasását „Aestheti­­kai eszmék“ czimmel. B) Deák Lajos rendes tag felolvassa Vásár­helyi Mátyásnak, mint vendégnek „Szent Péter há­zassága“ czimű népies balladáját. A nyilvános ülést zárt­ ülés követi, melyen kebli ügyek kerülnek napirendre. Trefort minister figyelme. A maros­vásárhelyi kath. nagygymnasium ifjúsága nem régen azon kéréssel fordult Trefort Ágoston közoktatásügyi ministerhez, hogy irodal­mi műveivel ajándékozza meg az ifjúság könyv­­ ­­ tárát. És a minister figyelmére méltatta az ifjúság kérését s tartalmas munkáit a következő szép so­rok kíséretében küldötte meg : „Örömmel teljesí­tem az ifjúság ezen kérelmét és „Emlékbeszédek és tanulmányok“ s Kisebb dolgozatok” czimü mun­káim idecsatolása mellett kívánom, hogy a maros­­vásárhelyi nagygymnásiumi ifjúság könyvtára men­tél jobban gyarapodjék, az ifjúság pedig belőle majdani közpályája számára sok hasznot mentsen.“ Az ifjúság a kellemes meglepetés örömével fogadta a minister ajándékait s lelkesítő sorait me­legen megéljenezte. Ja. (Irodalom. A „MAGYARORSZÁG ÉS A NAGYVILÁG“ czímű régi kedvelt képes lapunkból három szám jelent már meg az új szerkesztők: Borostyáni Nándor és Mikszáth Kálmán szerkesztésében. E három szám tartalma azt bizonyítja, hogy az új szerkesztők, kiknek kitűnő tollát a közönség régóta kedveli, a legelőkelőbb szépirodalmi lappá akarják tenni a „Magyarország és a Nagyvilág“-ot. Az em­lített számokban a szerkesztőkön kívül többek között következő elsőrendű íróink és költőink írtak dolgozatokat: ifj. Ábrányi Kornél, Bartók Lajos, Dahnady Győző, Frankenburg Adolf, Komócsy Jó­zsef, Ötvös Adolf, Petelei István, gróf Teleki Sán­dor, Vajda János. — A legközelebbi számokban ifj. Ábrányi Emiltől, Beöthy Zsolttól, Csiky Ger­gelytől, Eötvös Károlytól, Győry Vilmostól, Tóth Bélától, Várady Antaltól, Vértessy Arnoldtól stb. lesznek közlemények. E fényes névsor, melyhez egyre több előkelő írói név csatlakozik, azt bizo­nyítja, hogy a „Magyarország és a Nagyvilág“ hazánk egész tollforgató szellemi aristokráciáját maga köré csoportosítja. A „Magy. és a Nagyv.“ minden héten két nagy ívén jelenik meg számos művészi illustráczióval. — A „Magyarország és a nagyvilág“ előfizetési ára: egy évre 8 frt, félévre 4 frt, negyedévre 2 frt; a „Pesti S Hirlap“ politi­kai napilappal együtt: egy évre 20 frt, félévre 10 frt, negyedévre 5 frt, egy hónapra 1 frt 70 fr. — Az előfizetési pénzek a „Magyarország és a Nagyvilgy kiadóhivatalához, Buda­pest, nádor-utcza 7. sz. küldendők. — Kí­vánatra mutatványszámmal szolgál a kiadóhivatal. Újévi gondolatok. Megyei tanügyünkről. 1883. jan. 1. Fut, halad az idő. Egyik év a másikat azi hajtja. Most is tova haladt már az ócska, s im itt van az ujesztendő. Mennyi örömet, mily sok bá­natot és mérget okozott, mennyi könyvt letörölt és mily sokat fakasztott az ó év, annak csak Isten a megmondhatója. Dehát mi, a tanügy szolgálatában élő embe­rek, kik arra vagyunk utalva, hogy életünk nagyobb részét a falak között töltsük el, hogyan is tud­hassuk mind­azokat, mik egy hosszú év lefolyása alatt történnek? Igaz, minden rendkívüli esemény fölrázza csöndes kedélyünket, hiszen ez nem is lehet máskép, mert már hivatásunk kifolyásaként is: szívünk hajlékony, mint a viassz, résztvevő, hol részvétre van szükség, lángoló, hol honszeretetről, nagy dolgokról van szó. Azonban, jóllehet az idő természetes folyása, de, mint csaknem minden em­bert, úgy a tanügy embereit is gondolkozásra éb­reszti a polgári év újdonsága. Ilyenkor szeretünk gondolkozni mi is a felett, mit hozott nekünk, és mit vitt ell tőlünk egy hosszú év! Ilyenkor kér­dezzük meg magunktól, ha vájjon az iskolai év első felében elvégeztük-e azt, a­mit elvégeznünk kellett? És ilyenkor szeretnénk mi is — mint a látnokok — egy kissé a jövőbe bepillantani, a jövőre egy kis számítást tenni stb. stb. Mint ez­előtt egy évvel tettük, úgy mond­juk most is: ime megint hátunk megött van egy küzdelemteljes hosszú év magával eltemetve az eltemetendőket, és fentartva az újévnek a fentar­­tandókat .... Maros-Torda megye területén a múlt év folya­mán a tanfelügyeletben is történt jelentékenyebb változás. Ugyanis, köztiszteletben állott régi tan­felügyelőnk nyugdíjjaztatását kérvén vissavonult a tanügy tényleges vezetésétől, hogy kívánsága szerint ezen nemes ügy vezetése fiatalabb erőkre bízassák, ámbár szeretjük hinni, hogy szeretett volt tanfelügyelőnk nem vonult végkép vissza, és ha tényleg nem is, de jó tanácsaival, legalább közvet­ve továbbra is szolgálatában marad a nemesügy­nek, melynek több, mint tíz évig volt derék elő­­harczosa.-------Szeretjük hinni, hogy utódja szin­tén a tanítók barátja és a tett embere. Ha így van, úgy veszteségünk kárpótolva leend. Mert itt most legnagyobb szükség van arra, hogy a tan­­felügyelet erélyes, munkás kezekben legyen és a­mi még főbb, hogy ezen vezető a tanítóknak va­lódi barátja legyen, a­ki méltányolni tudja a mél­­tánylandókat, de erélyesen sújtani a lesújtandókat, a­ki megértve közéletünk intő­ szavait, ne késsék a magas kormány figyelmét felhívni arra, hogy egyelőre még legalább is 20 jól szervezendő állami iskolát kell felállítani a terjedt megye különböző pontjain. Legyen érdemes tanfelügye­lőnk olyan, a­milyent megyei tanügyi szervezetünk kíván, és akkor örömmel lesz fogadva, szeretettel tesszük magunkévá minden szavát. így legyen! ! ! Megyénkben mint­egy 206 kis- és nagy köz­ség van M.-Vásárhelyet is beleszámítva. E közsé­gekben közel 180000 lélek lakik, mindannyian arra utalva, hogy e megye földjén éljenek, e megyének munkás, hasznos polgárai legyenek. Mivel érhet­jük el ezt? Az iskolákkal. Ám­de, ha jól számba vesszük alig van egész megyénk területén 20 számba vehetőleg berendezett, s az újkor követel­ményeinek megfelelő tanítóval ellátott felekezeti iskola, s ha eh­ez számítjuk a hiányosan felszerelt 6 állami és a tengődő 3—4 községi iskolát még akkor is alig 40 számbavehető (?) iskolája van e megye 206 községében lakó 180000 léleknek. Az iskoláztatás hiánya pedig igen szembetűnően meg­látszik népünkön. Itt ínség és nyomorral küzd, amott az iszákosság förtelmes bűnébe sülyedve erkölcsében megromlott, hogy nemsokára anyagi bukását is előidézze. Ezen az aggasztó helyzeten kell segíteni lehetőleg jó irányba terelve népünket. S minthogy a népet, részint nevelés, részint jó példaadással, a tanügy emberei vannak hivatva fejleszteni s neki jó irány mutatni: tegyük meg a közügyért és a mi jó hírnevünkért mind­azt, amit csak e tekintetben megtehetünk. Népünk fejlettsége és a kor színvonalán álló műveltsége a mi dicsőségünk. E dicsőségben ré­szesülni, e dicsőségért lelkiismeretünkben jutalmat venni legyen mindnyájunk akarata. És akkor, ha ez így leend, akkor a jövő újév megvilágítva fogja találni a tanügyi térképen most sötéten álló tan­kerületünket. Igaz, a tanügy emberei, s köztük legkivált a néptanítók megvárnák, hogy hozzon az újév anyagiakban is egy — kis angyalfiát — egy kissé zsírosabb fizetést, — de hát ezért csak várjunk­­várjunk, majd meg jó az is. A­ki igével él, annak úgy sem kell az anyagiakban dúskálni. Addig is, míg a jobb fizetésre érdemesíteni fognak, legyünk csak azon, hogy kellő fényű világosságot terjesz­­szünk a nép között, mert ezért nem hogy megne­­heztelnének reánk, de még unokáink is áldani fognak érette, s majdan a „Maros-Vidék“ is bő­vebben megemlékezik rólunk. Jelszavunk legyen: „Kitartással előre!“ És most úgy a t. kartársaknak, valamint e lapok nagyérdemű olvasóinak „Boldog újévet“ kíván egy tanító. * Buldog újévi kivánatunkat s rovat élén is megnyitjuk t. olvasóink előtt. * Lapunk mai számával a XIII. évfolyamba lépett s ezen időszakból csaknem eg­y évet, mint helyettes­, tiz évet pedig mint felelős szerkesztő Epünk jelenlegi szerkesztője Kerekes Sámuel tanár töltött be, ki Balás Antal igaz­gató tanártól vette át a lapot, ki előtt Tolnai Lajos ev. ref. lelkész, ki­tűnő írónk volt, az „Erdély“ első szerkesztője. A lejárt XII évfolyamban eszerint csak 3 szerkesz­tője volt lapunknak — az „Erdély“ és a „Maros- Vidékinek — s míg 12 év alatt számos verseny­társa keletkezett és szűnt meg, az alatt folytono­san erősbödött lapunk helyzete, annyira, hogy most már deficit nélkül tarthatjuk fenn lapunkat városi

Next