Marosvidék, 1885 (15. évfolyam, 1-56. szám)

1885-05-23 / 23. szám

XV­I. ÉV­FOLYAM. 23. szám. Marosvásárhelytt, 1885. máj. 23. MAROSVIDÉK. Marostordamegye és Marosvásárhely sz. kir. város társadalmi, közmivelődési, közigazgatási, közgazdasági érdekeit képviselő ÉS SZÉPIRODALMI KÖZLÖNY. JS/L g j e 1 e Xi. m i xi d e n. SZÓ ttX b a, t O n. EU»fizetési dijak: Egész évre.. ..... .6 írt — kr. Ki Félévre........... ■3 „­­ „ Negyedévre .. .­••1 , 50 „1 Egyes számára 14 K­+. SZERKESZTŐI SZÁLLÁS: Hajósk­öz 301. számú háznál. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez, pénzküldemények a kiadóhivatalhoz bérmentve küldendők. Kiadóhivatal az ev. ref. főtanodai könyvnyomdában. Hirdetések díja: Egy háromszor hazahozott garm. sor vagy annak térmértéke 5 kr. Bélyegdíj minden beigt. után 30 „ Nyiltter soronként 25 „ A hird. és nyiltt. díjak előre fizetendők A nemzethez! Marosvásárh­elytt 1885. május 22. A Szent-Lélek ünnepe fényes betűkkel van feljegyezve a keresztény világ évkönyveiben. A hajdani apostolok a — feltámadott Krisztus ta­nítványai — éltetének a Szent-Lélek erejével és szétmentek minden felé a földkerekén, hogy hirdessék az evangyelium örök igazságait. Az üldözések mártyrokat teremtettek, a hit vilá­gától, a szellem erejétől, a vallás­szabadság ha­talmától áthatott lelkek félelem nélkül hirdet­ték az Urnák igéit, s ma már — csaknem két ezred év után — még a legműveletlenebb po­gány népek között is hódít Krisztus szelleme a hittérítők apostoli munkásságának önfeláldozó tevékenysége folytán. A keresztény világ megér­tette az evangyélium szellemét, a Szent­ Lélek ereje csodákat mivolt, s ma már rendületlenül áll a keresztény anyaszentegyház, melynek sark­köveit az Isten iránti tisztelet és a felebaráti szeretet nemes, vallásos érzületek és erkölcsi tulajdonok képezik. A Szent-Lélek ünnepe alkalmából mi is fel­emeljük esdeklő szózatunkat az „erdélyrészi ma­gyar közművelődési egyesület“ érdekében s tá­maszkodva a Kolozsvárit székelő ideiglenes vá­lasztmányának 1885-ik év április hó 19-ikén tartott üléséből kiadott a Nemzet­hez intézett felhívására, kérve­ kérjük tisztelt olvasóinkat, hogy a napilapok hasábjain tüzetesen ismertetett ma­­gyar-kultur egylet jóravaló törekvéseit, párto­lást érdemlő czélját szem előtt tartva, annak javára, ki-ki a maga tehetsége szerint, hozza meg a maga egyéni áldozatát, hogy egyesek­nek összesített ereje által a nagy nemzeti czél megvalósítása annál könnyebben elérhető le­hessen. Legyünk tehát mindnyájan buzgó harczossai a nemzeti ügynek, melynek lobogójára a „ma­gyar közművelődés” fejlesztésének eszméje van felírva! Mint az apostolok hajdan eltelve a Szent-Lélek erejével akadályokat nem ismerő kitartással és ügybuzgósággal hirdették az id­­vezítő tanát, úgy mi is a Szent-Lélek ünne­pén eltelve a hazafias czél iránti lelkesedéssel tegyük magunkévá ezen nemzeti ügyet, s sze­rezzünk minél több proselytát a magyar kultur egyletnek! Vajha a Nemzethez intézett hazafias felhívás ne volna csak „kiáltó szó a pusztában!“ A Szent-Lélek ünnepén alkossuk meg a szé­kelyfővárosban az „Erdélyrészi m. közm. egye­sület marostordam­egyei és marosvásárhelyi fiók egylet* -et! — Szerkesztő. A Nemzet­hez intézett felhívás következő: Hazaszerte ismeretes dolog, hogy a napokban meg­alakult Kolozsvárt az Erdélyrészi M. Közművelő­dési Egyesület, a magyar elem fentartása, a nem­zeti szellem ébresztése s a magyar állameszme vé­delme és erősítése czéljából. Nem tagadjuk, hogy első­sorban társadalmunkat sújtja a felelősség a nemzettest egy részének szá­mos megyénkben történt elporladásáért; hogy régi idők óta megrögzött közönyösségben, összedugott kézzel nézte fajunknak, mondhatni, élve­ temetkezését, de másfelől arról is meg vagyunk győződve,hogy a letön­t nemzedékek eme régi bűnét mai társadal­munk van hivatva erényeivel, s hősies erőfeszítésé­vel helyre hozni. Mindnyájunké a nemes feladat, vállvetett munkával, kitartó hazafisággal megakasz­tani fajunk pusztulásának végzetessé válható eme folyamatát. A szószék a maga tettrebuzditásával; az iskola a maga tanításával és nevelő hatásával; a községek és megyék értelmisége erélyök legjavával; e haza minden nagyja és kicsinyje vagyoni tehet­ségéhez mért áldozattal lásson munkához, hogy meg­mentsük és megtartsuk fajunknak birtokban, népben és nyelvben, a mi megmenthető és megtartható. Elvégre észrevettük, hogy immár ütött a cselek­vés és a kitartó hazafiság órája, s egyesületünk f. hó 12-én e hazarész vidékeinek nagyszámú képvi­selői közreműködésével épen a végre alakult, hogy az önvédelem nemes és a közművelődés eszközeivel folytatandó nagy munkáját tervszerűen megkezdje, s Isten segítségével és az egész haza támogatásával diadalra segítse, mert társadalmunkat hová­tovább mind jobban áthatja az a nézet, melyet Kossuth Lajos őrnagy hazánkfia, egyesületünkhöz intézett szó­zatában így fejezett ki: „minden talpalatnyi térrel, melyet itt a magyarság elveszít, hazánk ezeréves állami jellegének biztonsága csorbul.“ Abban a reményben bocsátjuk ki e felhívásunkat, s a hozzá csatolt tagsági gyűjtő­ivet, hogy a szin­tén mellékelt egyesületi naplóban foglalt beszédek­ből tájékozódást szerezvén az egyesület szükséges­ségéről, minden község, testület s általában e haza minden fia és leánya, tehetsége szerint jó szívvel járul az együttes cselekvéshez, s nem engedi, hogy erdélyi hazarészünk „Magyarország jobb keze“ ma­gára hagyottságában megbénuljon. Midőn tiszteletteljesen kérjük n. é. Czimedet, hogy a gyűjtő ivet f. é. május hó végéig hozzánk visszakül­deni kegyeskedjék, mély tisztelettel vagyunk Kolozsvárt az erdélyrészi m.-közmivelődési egye­sület ideiglenes választmányának 1885. április hó 19-én tartott üléséből. Dr Haller Károly, elnök. Sándor József, titkár, rpítiM 1 ” Kovács Ferencz 25 éves jubeliuma. M.-Vásárhelytt 1884. május 14. Kovács Ferencz jubileumának ünnepélyes lefolyá­sát bemutatva Ígéretünkhöz képest ez alkalommal közöljük Bodó Ádám áldozár és tanár következő köl­teményét, melyet — „Nagyságos és főtisztelendő Kovács Ferencz Apát-főesperes-plebános ur áldozó­papságának 25 éves jubileuma alkalmából,“ — a két segédlelkész adott át ünnepeltnek és nyomatott ki Maros-Vásárhelytt, ,1885. május 14-ikén a kö­zönség részére, melyet Sándor Kálmán al­. it. táb­lai fogalmazó a diszebéden felolvasott és a díszes közönség éljenzéssel fogadott. Az alkalmi költemény következő: Huszonöt évé, hogy őre vagy Sionnak, Melynek védfalai soha sem inognak. Ott tanultad meg Te, a hit pajzsával, Csüggedetlen törni minden részen által. Huszonötévé, hogy kezedben a kereszt, Melyet az üdvösség vére áztat, fereszt; S ha köanyv volt eddig harczolnod alatta, Oly iskola után, bizonyára az ma.___ Huszonötévé, hogy emeled a kelyhet, Melybe még az Ég is örömkönnyet ejtett, És annak fényéből visszatükröződve, Szakadatlan száll az Ő áldása földre. Huszonötévé, hogy hirdeted az igét, Melynek a Mester is örök éltet ígért; S nem felfegyverkezve, fegyvertelen kézzel, Hódoltatsz a hitnek, hol utad visz széjjel. Huszonötévé, vagy ... azt sem tudni mennyi, Hogy a szegényeknek atyja kezdél lenni .... Nem is csak egy-kettő, itt sokan beszélnek: Megtörted kenyered az árva­ szegélynek. Huszonötévé, de mi mért is beszé­ünk! ? A Te munkás élted beszélgessen ,lékünk! Beszéljen az árvák, s szegények imája, Mely a menny kapuját Előtted kitárja! Huszonötévé, de mért is menni messze!? Ki igy tőn, hazáját el nem felejtette . . . Ennek is a sorsa telkedhez volt lőve, Talán „minden előtt,“ talán legelőre. Huszonötévé, de, vajh' e munkásságod Hadd lássa még sorban újabb negyedszázad. Hogy tovább, mint eddig, csüggedetlen, bátran Hass, alkoss és munkálj egyházunk­, s hazánkban! Lokodi János fögondnok üdvözlő beszéde. Méltóságos Apát úr! szeretve tisztelt főpász­torunk ! Mint mindig úgy most is a szeretet és tisztelet vezérelte léptünket ide, de ezúttal még egy harma­dik érzelem is honol keblünkben és ez az öröm értelme. Ezen örömünket van szerencsém a nemes hitköz­ség részéről tolmácsolni, azon kijelentéssel, hogy a mi örömünk nem egyszerű, hanem hármas öröm. Elsőbben örvendünk, hogy szerencsénk van egy 25 év munkás és eredménydús korszakának jubi­leumát ünnepelni. Másodszor örvendünk mivel nem csak nekünk tisztelő hivőnek van örömünk, hanem városunk leg­nemesebb érzelmű polgárainak is, kik velünk osz­toznak ezen örömben. Harmadszor örvendünk mivel ebben egy igaz gyöngy, egy valódi ékkő csilláma ragyog, melyet nem a mondva csinált lelkesedés, hanem a rokon­­szenven alapuló szeretet hozott létre. És ez annál feltűnőbb mivel ép azon korban nyilvánul, midőn az álkönnyek álérzelmek és ala­koskodások ezer változatait éljük. Nem ok nélkül nevezi a könyvek könyve az em­bert a teremtés koronájának, mert embernek lenni mindenesetre nagy méltóság. A bölcsész is az emberi hüvelyben nem az állást hanem az emberi méltóságra vonatkozókat kutatja mivel itt leli fel a teremtés remekét. Méltóságod is, nagy érdemei magas állása szent hivatása, tudománya és sokoldalú művészi képzett­­­sége daczára legelsőbben, mint ember érdemelte Lapunk mai számával egy férfi lapmellékletet adunk. Városi közügyek. Marosvásárhely, 1885. us .8. Uram, uram, Győrffy Pető polgármester székely­atyánkfia szólok az úrhoz! Álljon elébe oly jó indu­lattal és jó igyekezéssel, a milyennel e sorok írvák, semmi más czélból, mint szeretett szülővárosom, s a közérdeknek használni akarás czéljából. A vidéki a helyi sajtó kötelessége — nézetem szerént — nem az országos nagy politika, hanem a vidék és város érdekeinek képviselője lenni; habár néha, hogy a város tekintélye, érdeke megóva legyen, a másik elől sem térhet ki. E lap, mint nem politikai lap nem foglalkozhatik politikával, s így az leveleim sorából, melyeket folytatni kívánok, ki is lesz zárva. De már egy oly nagyfontosságú, országos és a jövőre kiható társadalmi mozgalom elől mint a minő Kolozsvárit, az erdélyi részek kis Athenejében, épen * 25

Next