Marosvidék, 1885 (15. évfolyam, 1-56. szám)
1885-05-23 / 23. szám
XVI. ÉVFOLYAM. 23. szám. Marosvásárhelytt, 1885. máj. 23. MAROSVIDÉK. Marostordamegye és Marosvásárhely sz. kir. város társadalmi, közmivelődési, közigazgatási, közgazdasági érdekeit képviselő ÉS SZÉPIRODALMI KÖZLÖNY. JS/L g j e 1 e Xi. m i xi d e n. SZÓ ttX b a, t O n. EU»fizetési dijak: Egész évre.. ..... .6 írt — kr. Ki Félévre........... ■3 „ „ Negyedévre .. .••1 , 50 „1 Egyes számára 14 K+. SZERKESZTŐI SZÁLLÁS: Hajósköz 301. számú háznál. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez, pénzküldemények a kiadóhivatalhoz bérmentve küldendők. Kiadóhivatal az ev. ref. főtanodai könyvnyomdában. Hirdetések díja: Egy háromszor hazahozott garm. sor vagy annak térmértéke 5 kr. Bélyegdíj minden beigt. után 30 „ Nyiltter soronként 25 „ A hird. és nyiltt. díjak előre fizetendők A nemzethez! Marosvásárhelytt 1885. május 22. A Szent-Lélek ünnepe fényes betűkkel van feljegyezve a keresztény világ évkönyveiben. A hajdani apostolok a — feltámadott Krisztus tanítványai — éltetének a Szent-Lélek erejével és szétmentek minden felé a földkerekén, hogy hirdessék az evangyelium örök igazságait. Az üldözések mártyrokat teremtettek, a hit világától, a szellem erejétől, a vallásszabadság hatalmától áthatott lelkek félelem nélkül hirdették az Urnák igéit, s ma már — csaknem két ezred év után — még a legműveletlenebb pogány népek között is hódít Krisztus szelleme a hittérítők apostoli munkásságának önfeláldozó tevékenysége folytán. A keresztény világ megértette az evangyélium szellemét, a Szent Lélek ereje csodákat mivolt, s ma már rendületlenül áll a keresztény anyaszentegyház, melynek sarkköveit az Isten iránti tisztelet és a felebaráti szeretet nemes, vallásos érzületek és erkölcsi tulajdonok képezik. A Szent-Lélek ünnepe alkalmából mi is felemeljük esdeklő szózatunkat az „erdélyrészi magyar közművelődési egyesület“ érdekében s támaszkodva a Kolozsvárit székelő ideiglenes választmányának 1885-ik év április hó 19-ikén tartott üléséből kiadott a Nemzethez intézett felhívására, kérve kérjük tisztelt olvasóinkat, hogy a napilapok hasábjain tüzetesen ismertetett magyar-kultur egylet jóravaló törekvéseit, pártolást érdemlő czélját szem előtt tartva, annak javára, ki-ki a maga tehetsége szerint, hozza meg a maga egyéni áldozatát, hogy egyeseknek összesített ereje által a nagy nemzeti czél megvalósítása annál könnyebben elérhető lehessen. Legyünk tehát mindnyájan buzgó harczossai a nemzeti ügynek, melynek lobogójára a „magyar közművelődés” fejlesztésének eszméje van felírva! Mint az apostolok hajdan eltelve a Szent-Lélek erejével akadályokat nem ismerő kitartással és ügybuzgósággal hirdették az idvezítő tanát, úgy mi is a Szent-Lélek ünnepén eltelve a hazafias czél iránti lelkesedéssel tegyük magunkévá ezen nemzeti ügyet, s szerezzünk minél több proselytát a magyar kultur egyletnek! Vajha a Nemzethez intézett hazafias felhívás ne volna csak „kiáltó szó a pusztában!“ A Szent-Lélek ünnepén alkossuk meg a székelyfővárosban az „Erdélyrészi m. közm. egyesület marostordamegyei és marosvásárhelyi fiók egylet* -et! — Szerkesztő. A Nemzethez intézett felhívás következő: Hazaszerte ismeretes dolog, hogy a napokban megalakult Kolozsvárt az Erdélyrészi M. Közművelődési Egyesület, a magyar elem fentartása, a nemzeti szellem ébresztése s a magyar állameszme védelme és erősítése czéljából. Nem tagadjuk, hogy elsősorban társadalmunkat sújtja a felelősség a nemzettest egy részének számos megyénkben történt elporladásáért; hogy régi idők óta megrögzött közönyösségben, összedugott kézzel nézte fajunknak, mondhatni, élve temetkezését, de másfelől arról is meg vagyunk győződve,hogy a letönt nemzedékek eme régi bűnét mai társadalmunk van hivatva erényeivel, s hősies erőfeszítésével helyre hozni. Mindnyájunké a nemes feladat, vállvetett munkával, kitartó hazafisággal megakasztani fajunk pusztulásának végzetessé válható eme folyamatát. A szószék a maga tettrebuzditásával; az iskola a maga tanításával és nevelő hatásával; a községek és megyék értelmisége erélyök legjavával; e haza minden nagyja és kicsinyje vagyoni tehetségéhez mért áldozattal lásson munkához, hogy megmentsük és megtartsuk fajunknak birtokban, népben és nyelvben, a mi megmenthető és megtartható. Elvégre észrevettük, hogy immár ütött a cselekvés és a kitartó hazafiság órája, s egyesületünk f. hó 12-én e hazarész vidékeinek nagyszámú képviselői közreműködésével épen a végre alakult, hogy az önvédelem nemes és a közművelődés eszközeivel folytatandó nagy munkáját tervszerűen megkezdje, s Isten segítségével és az egész haza támogatásával diadalra segítse, mert társadalmunkat hovátovább mind jobban áthatja az a nézet, melyet Kossuth Lajos őrnagy hazánkfia, egyesületünkhöz intézett szózatában így fejezett ki: „minden talpalatnyi térrel, melyet itt a magyarság elveszít, hazánk ezeréves állami jellegének biztonsága csorbul.“ Abban a reményben bocsátjuk ki e felhívásunkat, s a hozzá csatolt tagsági gyűjtőivet, hogy a szintén mellékelt egyesületi naplóban foglalt beszédekből tájékozódást szerezvén az egyesület szükségességéről, minden község, testület s általában e haza minden fia és leánya, tehetsége szerint jó szívvel járul az együttes cselekvéshez, s nem engedi, hogy erdélyi hazarészünk „Magyarország jobb keze“ magára hagyottságában megbénuljon. Midőn tiszteletteljesen kérjük n. é. Czimedet, hogy a gyűjtő ivet f. é. május hó végéig hozzánk visszaküldeni kegyeskedjék, mély tisztelettel vagyunk Kolozsvárt az erdélyrészi m.-közmivelődési egyesület ideiglenes választmányának 1885. április hó 19-én tartott üléséből. Dr Haller Károly, elnök. Sándor József, titkár, rpítiM 1 ” Kovács Ferencz 25 éves jubeliuma. M.-Vásárhelytt 1884. május 14. Kovács Ferencz jubileumának ünnepélyes lefolyását bemutatva Ígéretünkhöz képest ez alkalommal közöljük Bodó Ádám áldozár és tanár következő költeményét, melyet — „Nagyságos és főtisztelendő Kovács Ferencz Apát-főesperes-plebános ur áldozópapságának 25 éves jubileuma alkalmából,“ — a két segédlelkész adott át ünnepeltnek és nyomatott ki Maros-Vásárhelytt, ,1885. május 14-ikén a közönség részére, melyet Sándor Kálmán al. it. táblai fogalmazó a diszebéden felolvasott és a díszes közönség éljenzéssel fogadott. Az alkalmi költemény következő: Huszonöt évé, hogy őre vagy Sionnak, Melynek védfalai soha sem inognak. Ott tanultad meg Te, a hit pajzsával, Csüggedetlen törni minden részen által. Huszonötévé, hogy kezedben a kereszt, Melyet az üdvösség vére áztat, fereszt; S ha köanyv volt eddig harczolnod alatta, Oly iskola után, bizonyára az ma.___ Huszonötévé, hogy emeled a kelyhet, Melybe még az Ég is örömkönnyet ejtett, És annak fényéből visszatükröződve, Szakadatlan száll az Ő áldása földre. Huszonötévé, hogy hirdeted az igét, Melynek a Mester is örök éltet ígért; S nem felfegyverkezve, fegyvertelen kézzel, Hódoltatsz a hitnek, hol utad visz széjjel. Huszonötévé, vagy ... azt sem tudni mennyi, Hogy a szegényeknek atyja kezdél lenni .... Nem is csak egy-kettő, itt sokan beszélnek: Megtörted kenyered az árva szegélynek. Huszonötévé, de mi mért is beszéünk! ? A Te munkás élted beszélgessen ,lékünk! Beszéljen az árvák, s szegények imája, Mely a menny kapuját Előtted kitárja! Huszonötévé, de mért is menni messze!? Ki igy tőn, hazáját el nem felejtette . . . Ennek is a sorsa telkedhez volt lőve, Talán „minden előtt,“ talán legelőre. Huszonötévé, de, vajh' e munkásságod Hadd lássa még sorban újabb negyedszázad. Hogy tovább, mint eddig, csüggedetlen, bátran Hass, alkoss és munkálj egyházunk, s hazánkban! Lokodi János fögondnok üdvözlő beszéde. Méltóságos Apát úr! szeretve tisztelt főpásztorunk ! Mint mindig úgy most is a szeretet és tisztelet vezérelte léptünket ide, de ezúttal még egy harmadik érzelem is honol keblünkben és ez az öröm értelme. Ezen örömünket van szerencsém a nemes hitközség részéről tolmácsolni, azon kijelentéssel, hogy a mi örömünk nem egyszerű, hanem hármas öröm. Elsőbben örvendünk, hogy szerencsénk van egy 25 év munkás és eredménydús korszakának jubileumát ünnepelni. Másodszor örvendünk mivel nem csak nekünk tisztelő hivőnek van örömünk, hanem városunk legnemesebb érzelmű polgárainak is, kik velünk osztoznak ezen örömben. Harmadszor örvendünk mivel ebben egy igaz gyöngy, egy valódi ékkő csilláma ragyog, melyet nem a mondva csinált lelkesedés, hanem a rokonszenven alapuló szeretet hozott létre. És ez annál feltűnőbb mivel ép azon korban nyilvánul, midőn az álkönnyek álérzelmek és alakoskodások ezer változatait éljük. Nem ok nélkül nevezi a könyvek könyve az embert a teremtés koronájának, mert embernek lenni mindenesetre nagy méltóság. A bölcsész is az emberi hüvelyben nem az állást hanem az emberi méltóságra vonatkozókat kutatja mivel itt leli fel a teremtés remekét. Méltóságod is, nagy érdemei magas állása szent hivatása, tudománya és sokoldalú művészi képzettsége daczára legelsőbben, mint ember érdemelte Lapunk mai számával egy férfi lapmellékletet adunk. Városi közügyek. Marosvásárhely, 1885. us .8. Uram, uram, Győrffy Pető polgármester székelyatyánkfia szólok az úrhoz! Álljon elébe oly jó indulattal és jó igyekezéssel, a milyennel e sorok írvák, semmi más czélból, mint szeretett szülővárosom, s a közérdeknek használni akarás czéljából. A vidéki a helyi sajtó kötelessége — nézetem szerént — nem az országos nagy politika, hanem a vidék és város érdekeinek képviselője lenni; habár néha, hogy a város tekintélye, érdeke megóva legyen, a másik elől sem térhet ki. E lap, mint nem politikai lap nem foglalkozhatik politikával, s így az leveleim sorából, melyeket folytatni kívánok, ki is lesz zárva. De már egy oly nagyfontosságú, országos és a jövőre kiható társadalmi mozgalom elől mint a minő Kolozsvárit, az erdélyi részek kis Athenejében, épen * 25