Marosvidék, 1886 (16. évfolyam, 1-28. szám)
1886-01-03 / 1. szám
XVI-IK ÉVFOLYAM. 1. szám. Marosvásárhelytt, 1886. január 3. MAROS VIDÉK. Előfizetési díjak: Egész évre..............6 frt — kr. Félévre....................3 „ — „ Negyedévre.............1 „ 50 „ Egyes szám ára 74 kr. e g* 3 e 1 e n joci minden vasárnap. SZERKESZTŐI SZÁLLÁS: a Hajósköz utczában a 301. szám alatti házban. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez, pénzküldemények a kiadóhivatalhoz bérmentve küldendők. Kiadóhivatal az ev. ref. főtanodai könyvnyomdában Zsurek Sándornál. Hirdetések díja: Egy háromszor hasábozott garm. sor vagy annak térmértéke 5 kr. Bélyegdíj minden beigt. után 30 , Nyilttór soronként 25 „ A hird. és nyiltt. díjak előre fizetendők. Marostordamegye és Marosvásárhely sz. kir. város társadalmi, közmivelődési, közigazgatási és közgazdasági érdekeit képviselő VEGYES TARTALMÚ HETI KÖZLÖNY. Előfizetési felhívás JAROSVIDÉK“ 1886. évi, 16. évfolyamára. A szerkesztőség és kiadóhivatal együttes törekvése odairányul, hogy minél tartalmasabb czikksorozattal és csinosabb külső alakkal állítsuk ki lapunkat, melynek főczélja főleg a homlokzaton jelzett megyei és városi közérdekeknek szolgálni. Eszerint programmunk nem változik. A „MAROSVIDÉK* előfizetési díja: Egész évre — — — 6 frt — Félévre — — — — 3 frt — Évnegyedre — — — 1 frt 50 kr (Külföldi példányoknál postai bélyeg töblet fizetendő.) Az előfizetési illetékek Csíki Lajos könyvkereskedésébe, vagy a kiadóhivatalba küldendők. Marosvásárhelytt, 1886. január 2. J. Nagy János, Kerekes Sámuel, társszerkesztő, f. szerk. kiadótulajdonos. Beköszöntő az újévben. Marosvásárhelytt, 1886. január 2. A rohanó idő végetlen pályakörében egy évvel ismét gazdagabb lett a mult. A századok és ezredek a maguk kimért utjukat feltartóztathatlanul bevégzik. A véges emberi élet csak egy parányi osztalékot kap az örökkévalóság lelki és testi javaiból s még az életkor véghatára is meg van szabva a természet örök rendje, változhatatlan törvénye által. A halandó ember — a bölcsőtől a koporsóig — a végzetszerűség esélyeinek van kitéve. Jól, rosszul bizonyos ideig szolgálja a lélek a testet, s a kettő együttes szerves működésében nyilvánul az élet. Az emberi életnek egyik legszebb hivatása a tevékenység, melynek kapcsán fejlődik a társadalom, hogy az színtere lehessen a tevékenység nyilvánulásainak. A társadalom szokásokat teremt, rendszereket alkot, intézményeket létesít és egy olyan gépezetnek tekinthető, melynek kerekei szüntelenül forognak, s ezen folytonos működés a mindennapi élet színpadát tünteti fel. A mindennapi élet színpadán a társadalom sokszor rabja lesz a szokásnak. Egy ilyen általános szokást örökített meg a társadalom az újévi üdvözletek divatba hozása által. A koronás főktől a napszámos kunyhójáig el van terjedve ez a szokás. Hódoljunk mi is kényszerhatalmának, fejezzük ki mi is üdvözletünket, szerencsekívánatunkat, kívánjunk mi is boldog újévet tisztelt olvasóinknak ! Boldog újévet! Bizony elférne minél boldogabb újév hazánkra, nemzetünkre. De hagyjuk a bölcsekre az okoskodást, politikusokra a helyzet taglalását és a nagy napilapokra az üdvkivonatok áradozó tengerét! Részünkről elég egy pár hang az üdvözletek harmóniájából, hogy ne csak a szokásnak tegyünk eleget, hanem szívünk őszinte érzelmeit is szavakba öntsük. Boldog újévet! A beállott újévben áldást, békességet kérünk a hazára ; boldogságot, megelégedést a hazában élő nemzetekre, hogy ez által a testvéri frigy a hazaszeretet szent lángját gyújthassa fel a szent haza közös oltárán! Milyen szép kívánság, milyen kegyes óhajtás ez a beköszöntött új esztendőben! Mi és hogyan fog ebből megvalósulni, az mind a jövő lapjára tartozik, s újévi jókívánságoknál elég a tiszta indulat, a nemes szándék, mely az érzelmeket őszinte nyilatkozatokra vezérli. Szivünk igazi őszinteségével újítjuk meg jókivánatainkat, midőn beköszöntő szavainkban — tisztelt olvasóink részére — ismételten hangoztatjuk a boldog újévet! Szerkesztő: NI“ IU —CrUafiiQsn-O— Újévi fohász. Mennyi föld felett uralgó Istenünk, Kinek szavára lett a nagy világ, Ki mint Atyánk úgy bánsz el mi velünk, A kit imád, ember, fa, fa, virág, Kinek kezéből áldás száll alá, Ki ezt a földet megoltalmazád, Kinek kegyelme azt beszárnyalá : — Ó védd továbbra ezt a szép hazát! Mennyi föld Ura, kegyelmes jó Atyánk, Ki a trónok felett uralkodói, Jóságodnak volt mindig gondja ránk; Nem győzhetett ja földön a pokol, — Most is szivünk fohászt bocsát feléd, — Ajkunk zsolozsma hangja felkiált: — Aid meg a honnak minden nemzetét, S a trón felett, ó áld meg a királyt! Anonimus. Az uj nemes leánya. Elbeszélés. Dr. Kelenfölditől. Tiszakompi Báthori Boldizsárnak III emeletes palotája büszkélkedik a pompás „Sugárúton,amely egyike az egész continens legszebben épített nagyvárosi főutczájának. A háziúr az 1-ső emeleti lakást tartotta fenn családja számára, míg a II-ik és III-ik emeletet miniszteri tanácsosok, országgyűlési képviselők bérelték ki, a földszint pedig üzleti helyiségeknek van berendezve. A kapu bejárásánál a Tiszakompi Báthori Boldizsár irodája vonja magára a figyelmet, mely előtt a portás szokott rendesen állani, hogy kellő felvilágosítással szolgáljon a kérdezősködő feleknek, kik valóban feles számmal szokták látogatni az irodát, melyben bank üzletek, pénzbeváltások, értékpapír leszámítolások képezték a fő vonzó erőt úgy a börze matadorai, valamint az üzletvilág járókelői előtt, sőt még az államtisztviselők közül is nem egy kereste fel naponként ezt a magánbankot, hogy pillanatnyi pénzzavarát hitelművelet alapján elenyésztethesse. Maga a bank tulajdonos szokott rendesen szolgálatára állani a feleknek, s a szerint, hogy kinek A „Marosvásárhelyi Ip. Polg. Egylet“ évi rendes közgyűlése. A „Marosvásárhelyi Iparos Polgári Egylet“ évi rendes közgyűlését 1885. decz. hó 27-én tarta meg saját helyiségében (gr. Lázár-ház, Főtér). Fél négy órakor hangzott el — mintegy 62 tag jelenlétében — az egylet dalosztálya által megható szépen elénekelt s éljenzéssel fogadott „Hymnusz“, mely után Szathmári L. Ferencz egyleti elnök olvasta fel megnyitóját. Mindenekelőtt a szép számú hallgatóságot üdvözli s egy futó pillantást vetve az egylet öt éves múltjára, áttér a lefolyt év közérdekű eseményeire, melyek közül első helyen hozza fel az országos kiállítást s annak legkivált az iparos osztályra gyakorolt nagy horderejű befolyását s mint igen örvendetes jelenséget constatálja, hogy városunk 16 iparos kiállítója közül 12 lett kitüntetve. Örömmel üdvözli a városunkban felállítandó székely közmivelődésiegyleti iparmuzeum eszméjét s végül hazafias lelkesültséggel emlékszik meg az „Erdélyi Magyar Közmivelődési Egylet“ falunkat fenntartani és művelni óhajtó czéljairól, munkaprogrammjáról, mely nagy munkához szive mélyéből siker-dús eredményt kívánva, a közgyűlést megnyitottnak nyilvánította. A felolvasott s csinosan összeállított elnöki megnyitó éljenzéssel találkozott s Pálffy Mihály indítványára egész terjedelmében jegyzőkönyvbe vétetni határoztatott. 1 . A tárgysorozat 2. pontját képezte az igazgatóság jelentése az egylet évi működéséről, melyből a következő fontosabb adatokat emeljük ki: a választmány 11 ülésén mintegy 127 tárgy intéztetett el. Az egylet jelenleg 300 tagot számlál s igy a tavalyi évhez viszonyítva 80-al több a szaporulat. Az állandó rendező bizottság ez évi keresménye 237 frt 47 krt tesz. A könyvtár 396 önálló műből áll -s ezek mellett 13 lap, köztük szépirodalmi, humorisztikus áll a tagok rendelkezésére stb. E jelentés, mely hű képét nyújtja az egylet évi működésének szintén jegyzőkönyvbe iktatni határoztatott azon módosítással, hogy a kiállításon résztvettek és kitüntetettek nevei közt kinek milyen volt az állása, vagy hitele, hajlongó testtel, vagy felemelt fővel bánt el embereivel. Könnyű most Tiszakompi Báthori Boldizsárnak, mert a Tisza-szabályozás, a dohány és só egyedáru manipulatio, a kincstári regálék meghozták a százezereket, a milliók szülőanyját, s e mellett még magyar nemesi czimet és czimert, sőt érdemrendet juttatott a speculáns tőzsér tulajdonába agazdaság terén kifejtett közhasznú munkásságelismeréséül. Ezért van olyan nagyra a Tiszakompi Báthori család, ezért tart középpáholyt az operaházban, ezért kocsikázik czimeres fogaton a városligetbe, s adja az estélyeket egyre-másra, hogy mint háztulajdonos, az emeleti lakosoknak kedveskedhessek. Meg is fordult ám már sok magas állású hivatalnok, országos képviselő, végzett földesur számba került aristokrata az elegáns termekben, melyek egész franczia ízléssel voltak berendezve, s első tekintetre elárulták a pazar bőkezűséget, mely a háztartáson végig ömlött. S harminczhat évvel ezelőtt még álmodni sem merte volna a most már dúsgazdag háziúr, hogy ő valaha palotába lakjék, s kapuja előtt egyenruhás kapus álljon. (Folyt, köv.)