Marosvidék, 1886 (16. évfolyam, 1-28. szám)
1886-02-14 / 8. szám
figyelemmel kell lennie a községi ápolás alatt levő elmekórosakra, hülyékre és süketnámákra, évnegyedenként egésségügyi jelentéseket kell tennie a szolgabirónak, s végül ha egyik vagy másik községben járványos betegség üti fel fejét, tartozik annyiszor, amennyiszer a szolgabiró szükségesnek látja, oda díjtalanul kiszállani. Aztán még jó volna, ha fizetését rendesen és kifogástalanul kapná; de, mert rovatai képezi alapját azon öszszegnek, melyből fizetése kiszolgáltattatik, gyakran hónapokig kénytelen nagy türelemmel, vagy türelmetlenül várni, míg a községi bírák képesek a rovatait felszedni s a megyei pénztárba beszolgáltatni. Jutalma ezért az, hogy a köznép nem lát benne mást, mint különben is súlyos terhei szaporítóját, rendelkezéseit vagy éppen nem, vagy csak a legszigorúbb kényszereszközök alkalmazása mellett teljesíti, szóval a legnagyobb ellenszenvvel viseltetik iránta; az pedig még ritka eset, hogy vényeit megcsináltassa, hiszen az is pénzbe kerül. Mindezeket egybevetve, kívánatos lenne az, hogy a közegésségügyi személyzet államosíttassék, hiszen ha vannak állami állatorvosok, s ha az állatok egésségügye oly kiváló gondoskodását képezi az államnak, miért nem fogadja ennek mintájára kebelére az emberi élet és egésség felügyelőit is, hiszen elférne az is ott szépen, s kevés idő múlva alighanem jobban, sőt százszorosan jobban kifizetné magát ezen intézmény. Hogy többet ne említsek, az évenként megtartatni szokott sorozásoknál tapasztalhatjuk, hogy az új generatio évrőlévre gyengébb, csenevészebb; időről-időre jobban satnyul, annyira, hogy igen sok helyt a szükséges mennyiséget sem adja ki a sorozások eredménye, s aztán jajveszékelünk, hogy mennyivel kevesebb a hadiszolgálatra alkalmas egyének száma, mint amennyi a népesség számarányához képest várható lenne. S mennyivel másképp lenne ez, ha az állam kezébe véve a közegésségügyi administratiót, akkor a nép nem irtóznék úgy az orvosi segély igénybevételétől, amivel nem közvetlenül é fi■eti azt. Látjuk, hogy minő üdvös eredményt szült az állami állatorvosi intézmény, azóta az állatok között nem pusztít annyi járványos betegség, vagy ha igenis, az rendesen locális természetű. Hanem igaz, hogy kezdeményezni kell, s minden kezdet oly nehéz ! Dr . Megyei közügyek. Marostorda megye alispánja a megyében tartandó fősorozás beosztását, az utazási és működési tervet közölte az illetékes sorozó járásokkal. — A hivatalosan megállapított sorozási tervet egész terjedelmében közreadjuk. Hegyaljai Sz. G. udvariasan adta tudtára, hogy itt nem foglalatoskodhatott hosszasabban a jelvényekkel, hanem otthon rendbe veszi és rendre értékeli azokat. — De nem tudja, hogy melyiket kitől kapta? — Hátha megsúgja a szivem, válaszolá gyorsan a csinos gavallér. Sarolta elpirult s egy szóval sem feszegette tovább a kérdést; azon boldog feltevésben, hogy az ő nefelejtsei a legkedvesebb emlékek lesznek a délczeg ifjúnál. Géza sem fűzte tovább a szót, s közönyös társalgást kezdett a házi kisasszonynyal s a környezetükbe gyűlt tánczospárokkal. Éjfél után 4 óra volt, mikor a fényes táncrestély véget ért. A csillárok fénye kialudt a Tiszakompi B. B. termeiben. Rövid idő alatt minden lélek elcsendesült, semmi nesz sem zavarta az éjszaka néma csendjét, csak a házi kisasszony szobájából tört ki a világosság a koromsötétségbe, s csak itt volt hallható egyegy elhaló sóhaj, mely egy keletkező szerelem előjelének volt tekinthető. (Folyt. köv.) A testgyakorlat. Dr Agyagásitól. Az orvosi modern tudomány fejlődése sok oly irányba terelte az embereket, melyek azelőtt csak A marosvásárhelyi dalkör 1886. jan. 31-én d. e. 11 órakor tartotta meg rendes évi közgyűlését — ifj. báró Szentkereszty Zsigmond elnök vezetése mellett — a városház gyűléstermében. Elnök meleg hangon üdvözölvén a megjelent tagokat, felkérte a titkárt az évi jelentés megtételére. Csontos Olivér, a dalkörnek 10 év óta fáradhatlan, ügybuzgó titkára, csinos jelentést terjesztett elő, melyben felölelte a dalkör nevezetesebb mozzanatait. A jelentés kapcsán érdekes eszmecsere fejlett ki, melyben főként Deák Lajos alelnök, Kovács Ferencz apát-plebapos és Kerekes Sámuel tanár vettek részt. Csontos Olivér, bokros elfoglaltatására hivatkozva, a titkárságtól visszalépett. Jegyzőkönyvi elismerés mellett — Deák Lajos indítványára — Cs. D. tiszteletbeli alelnöknek — közfelkiáltással — megválasztatott, mint mellékes, vagy felesleges dolgok vétettek, sőt sokak által éppen károsnak ítéltettek. Az orvosi tudomány haladásával karöltve, s annak mintegy folyományaképpen fejlődött ki a testgyakorlat, vagy tornázás. Igaz ugyan, hogy az ókorban a görögöknél s később a rómaiaknál a tornának megfelelő gyakorlatokra nagy gond volt fordítva, de az is tény, hogy azon időben az orvosi tudomány is magasabb fejlődési fokon állott, mint később, mikor az orvosi tudomány hanyatlásával karöltve a test erősítésére és fejlesztésére irányuló gyakorlatokkal is ritkábban találkozunk. Az orvosi tudománynak pozitív alapokra való fektetése, mondhatjuk a jelen században tett haladásai adtak lendületet a tornázásnak is, mert az élet- és boncztani vizsgálódások által megismerve a test egyes functióit, ezeknek megfelelőleg vétettek fel a tornának különböző gyakorlatai is. Hogy a test fejlesztésére és a már kifejlett szervezet jó karban tartására a tornázás, egy szóval a testi munka mennyire fontos, azt a műveit közönséggel szemben bizonyítgatnom szinte felesleges munka, mert ezen körben annak szükségessége elismerésre talált, de még mai napság is vannak úgynevezett „tornaellenesek“ s jelen szerény soraimat főleg ezekhez intézem. Orvosilag bebizonyitott tény, hogy a sok helyiülés által, egy szóval mozgás és testi munkaból ("Vége köv.) A polgári elnök neve: Sándor László alispán. A törvényhatóság részéről közreműködő orvos neve : Dr Pétert József megyei főorvos. Észrevétel: Cs. kir. őrnagy Studlick Reinhard, cs. kir. hadnagy Hassák Árpád. A sorozó katonai ezredorvos neve még nem tudatik. Marosvásárhelytt, 1886. jan. hó 10-én. Működési ad . A sorozáson működő járási tisztviselő nevePh 1 33 0 rP •ph co *o3 N O Sh 602 sorolási hely Jq 63 -M S K*' CQ • r-i a· (v gq 0) 1 2 3 4 5 CQ 6-1 8 2 r» vcc f-i ^cá cc P" cc C PH Nyárádszeredai 180 180 180 175 Zilahi Gyula szolgabiró Alsómarosi 197 197 197 198 Farkas Albert szolgabiró 10 11 12 13 aSs Felsőmarosi 175 175 175 174 Dózsa Endre szolgabiró 10 12 13 „ 1415 15 p-16^ 17 19 201 p bC 'V pH NGQ ••cc Cs!QQ Szászrégen városi 101 Göllner Mihály polgármester Régeni alsó 165 165 165 165 167 1.. _ Körösy Albert szolgabiró Régeni felső Körösy József 166 szolgabiró A „Dalkör“ közgyűlése. A szakjelentések megtétele után a volt tisztikar lemondott, s a közfelkiáltással történt választás a következő eredményt tüntette fel: Elnök: ifj. b. Szentkereszty Zsigmond; alelnökök: Antal János kir. tszéki biró és Deák Lajos kir. tanfelügyelő; tiszteletbeli alelnökök, kik már régebb megválasztva lettek és választás alá nem esnek: Göldner Nándor és Tauszik Hugó s a f. évi közgyűlésben megválasztott Csontos Olivér Karnagyok: Geiger Albert és tiszteletbeli karnagy Nemes József; I-fő titkár Lakatos Sámuel; Ilod titkár : Dr Agyagosi Károly ; pénztárnok: Szakács József; gazda: Benedek Albert; levéltárnok: Kőpataki Gyula. Választmányi tagok: Csíki Károly, Csiszár Albert, Dabóczi György, Györfi Pető, Gombás József, Jakab Rudolf, Karaszek Árpád, Kerekes Sámuel, Kovács Ferencz apát, Lénárt József, Imreh Sándor, M Vály Gábor, Muntyán Mihály, Peál György és Szakács Gábor. Az ülés d. u. 1 órakor — az elnök éltetése mellett — oszlott el. és Színház. — Szombaton, febr. - án „Girofle-Girofla“-t láttuk . Lecocque zenéje mindig bír annyi varázserővel, hogy telt házat csináljon, s így volt ez ez alkalommal is. Az előadás általán véve sikerült volt; első helyen kell szólanunk természetesen Ligethinéről (Girofle), ki kettős szerepében mindvégig bravourral játszott; dalai gyújtottak, általános hatást gyakoroltak, többször megujráztattak s a művésznő sohasem fukarkodott a dalok ismétlésével, s mindvégig előzékeny maradt a publicummal szemben mely kedvenczét viharos tapsaival tüntette ki. Komlósi (Don Bolero), Hegedűs (Murzuk), Kenedics (Marasquin) jól játszottak s az operette leleményes és bohózatos helyzeteinek és változatainak avatott szerepvivői voltak. A következő nap színre került „Sári néni”-ről szólva Nikó Lináról dicsérettel és elismeréssel emlékezhetünk meg. Egriné (Mariska) kedves naivsággal ábrázolta szerepét. Sziklay (Somfa), Bágyoni (Nagy Ádám), Hegedűs (Pali), Kenedics (Dini) jól játszotttak s általában a csekély számú publicum nem fukarkodott a tapsokkal. — Hétfőn, febr. 8-án Egriné K. Ilka jutalmául szinrehozattak: „A bálkirálynő“, „Az elkényeztetett férj“ és „A vasgyúró“; a két előbbi vigjáték és tréfa, az utolsó... vásári comoedia, no de erről majd alább. A bálkirálynőben az est királynője Egriné volt (Jozefin), kit megjelenésekor díszes koszorúval és valóságos tapsviharral tüntettek ki számos tisztelőt, s ő valóban méltónak mutatta magát e kitüntetésre; egész szerepét mélyreható tanulmány jellemző: a kedves naivság, mely Egrinének olykor egyedül csak a zsírszövet gyarapszik, mig ellenben az izomzat szalagok s más testrészek határozottan gyengülnek, elsorvadnak, petyhüdtekké válnak, működési képességük csekélyebb lesz, egy szóval az egész test ellenállási képessége és ereje nagymértékben fogy. Az ily szervezet hajlandóbb a betegségekre és azokat nehezebben állja ki. Kellő testi munka nélkül lanyhább a szív működése, tehát gyengébb, lassúbb a vérkeringés; a vér táplálván a testet, gyengébb vérkeringés mellett az egész test táplálkozása is gyengébb. Lanyhábban dolgoznak az akaratunkon kívül működő orgánumok, sőt a gyomor rosszabbul emészt, miből kifolyólag különböző bajok keletkeznek, mint fejfájások, szédülések, pangások, aranyerek, rendetlen vérfelosztás által egyes szervekben vérbőség, másokban vérszegénység stb. De kellő testi munka nélkül még a szellemi munka végzésére is alkalmatlanabbak vagyunk, mert hamarább fárad ki az agy és idegrendszer, nincs kellő vidámság, kisebb az akaraterő és határozottság, egy szóval ép test, ép lélek viszont. Az úgynevezett „divatos ideges betegségek mind a már elmondott alapon származnak, melyek makacssága ellen magától érthetőleg nem a gyógytár adja a biztosan ható orvosságot.