Marosvidék, 1886 (16. évfolyam, 1-28. szám)

1886-02-14 / 8. szám

figyelemmel kell lennie a községi ápolás alatt levő elmekórosakra, hülyékre és süketnámákra, évne­gyedenként egésségügyi jelentéseket kell tennie a szolgabirónak, s végül ha egyik vagy másik köz­ségben járványos betegség üti fel fejét, tartozik annyiszor, a­mennyiszer a szolgabiró szükséges­nek látja, oda díjtalanul kiszállani. Aztán még jó volna, ha fizetését rendesen és kifogástalanul kapná; de, mert rovatai képezi alapját azon ösz­­szegnek, melyből fizetése kiszolgáltattatik, gyakran hónapokig kénytelen nagy türelemmel, vagy tü­relmetlenül várni, míg a községi bírák képesek a rovatait felszedni s a megyei pénztárba beszol­gáltatni. Jutalma ezért az, hogy a köznép nem lát benne mást, mint különben is súlyos terhei szaporítóját, rendelkezéseit vagy éppen nem, vagy csak a legszigorúbb kényszereszközök alkalmazása mellett teljesíti, szóval a legnagyobb ellenszenvvel viseltetik iránta; az pedig még ritka eset, hogy vényeit megcsináltassa, hiszen az is pénzbe kerül. Mindezeket egybevetve, kívánatos lenne az, hogy a közegésségügyi személyzet államosíttassék, hi­szen ha vannak állami állatorvosok, s ha az állatok egésségügye oly kiváló gondoskodását képezi az államnak, miért nem fogadja ennek mintájára ke­belére az emberi élet és egésség felügyelőit is, hiszen elférne az is ott szépen, s kevés idő múlva aligha­nem jobban, sőt százszorosan jobban ki­fizetné magát ezen intézmény. Hogy többet ne említsek, az évenként megtartatni szokott sorozá­soknál tapasztalhatjuk, hogy az új generatio évről­­évre gyengébb, csenevészebb; időről-időre jobban satnyul, annyira, hogy igen sok helyt a szükséges mennyiséget sem adja ki a sorozások eredménye, s aztán jajveszékelünk, hogy mennyivel kevesebb a hadiszolgálatra alkalmas egyének száma, mint a­mennyi a népesség számarányához képest várható lenne. S mennyivel másképp lenne ez, ha az ál­lam kezébe véve a közegésségügyi administratiót, akkor a nép nem irtóznék úgy az orvosi segély igénybevételétől, a­mivel nem közvetlenül é fi­­■eti azt. Látjuk, hogy minő üdvös eredményt szült az állami állatorvosi intézmény, azóta az állatok kö­zött nem pusztít annyi járványos betegség, vagy ha igen­is, az rendesen locális természetű. Hanem igaz, hogy kezdeményezni kell, s minden kezdet oly nehéz ! Dr . Megyei közügyek. Marostorda megye alispánja a megyében tartandó fősorozás beosztását, az utazási és működési ter­vet közölte az illetékes sorozó járásokkal. — A hivatalosan megállapított sorozási tervet egész ter­jedelmében közreadjuk. Hegyaljai Sz. G. udvariasan adta tudtára, hogy itt nem foglalatoskodhatott hosszasabban a jelvé­nyekkel, hanem otthon rendbe veszi és rendre értékeli azokat. — De nem tudja, hogy melyiket kitől kapta? — Hátha megsúgja a szivem, válaszolá gyorsan a csinos gavallér. Sarolta elpirult s egy szóval sem feszegette to­vább a kérdést; azon boldog feltevésben, hogy az ő nefelejtsei a legkedvesebb emlékek lesznek a délczeg ifjúnál. Géza sem fűzte tovább a szót, s közönyös tár­salgást kezdett a házi kisasszonynyal s a környe­zetükbe gyűlt tánczospárokkal. Éjfél után 4 óra volt, mikor a fényes táncres­­tély véget ért. A csillárok fénye kialudt a Tiszakompi B. B. termeiben. Rövid idő alatt minden lélek elcsendesült, semmi nesz sem zavarta az éjszaka néma csendjét, csak a házi kisasszony szobájából tört ki a világosság a koromsötétségbe, s csak itt volt hallható egy­­egy elhaló sóhaj, mely egy keletkező szerelem előjelének volt tekinthető. (Folyt. köv.) A testgyakorlat. Dr Agyagásitól. Az orvosi modern tudomány fejlődése sok oly irányba terelte az embereket, melyek azelőtt csak A marosvásárhelyi dalkör 1886. jan. 31-én d. e. 11 órakor tartotta meg rendes évi közgyűlését — ifj. báró Szentkereszty Zsigmond elnök veze­tése mellett — a városház gyűléstermében. Elnök meleg hangon üdvözölvén a megjelent tagokat, felkérte a titkárt az évi jelentés meg­tételére. Csontos Olivér, a dalkörnek 10 év óta fárad­­hatlan, ügybuzgó titkára, csinos jelentést terjesz­tett elő, melyben felölelte a dalkör nevezetesebb mozzanatait. A jelentés kapcsán érdekes eszme­csere fejlett ki, melyben főként Deák Lajos al­­elnök, Kovács Ferencz apát-plebapos és Kerekes Sámuel tanár vettek részt. Csontos Olivér, bokros elfoglaltatására hivat­kozva, a titkárságtól visszalépett. Jegyzőkönyvi elismerés mellett — Deák Lajos indítványára — Cs. D. tiszteletbeli alelnöknek — közfelkiáltással — megválasztatott, mint mellékes, vagy felesleges dolgok vétettek, sőt sokak által éppen károsnak ítéltettek. Az orvosi tudomány haladásával karöltve, s an­nak mintegy folyománya­képpen fejlődött ki a testgyakorlat, vagy tornázás. Igaz ugyan, hogy az ókorban a görögöknél s később a rómaiaknál a tornának megfelelő gyakorlatokra nagy gond volt fordítva, de az is tény, hogy azon időben az or­vosi tudomány is magasabb fejlődési fokon állott, mint később, mikor az orvosi tudomány hanyat­lásával karöltve a test erősítésére és fejlesztésére irányuló gyakorlatokkal is ritkábban találkozunk. Az orvosi tudománynak pozitív alapokra való fektetése, mondhatjuk a jelen században tett ha­ladásai adtak lendületet a tornázásnak is, mert az élet- és boncztani vizsgálódások által megis­­merve a test egyes functióit, ezeknek megfelelő­­leg vétettek fel a tornának különböző gyakorla­tai is. Hogy a test fejlesztésére és a már kifejlett szer­vezet jó karban tartására a tornázás, egy szóval a testi munka mennyire fontos, azt a műveit kö­zönséggel szemben bizonyítgatnom szinte felesleges munka, mert ezen körben annak szükségessége elismerésre talált, de még mai napság is vannak úgynevezett „tornaellenesek“ s jelen szerény so­raimat főleg ezekhez intézem. Orvosilag bebizonyitott tény, hogy a sok helyi­ül­és által, egy szóval mozgás és testi munka­ból­ ("Vége köv.) A polgári elnök neve: Sándor László alispán. A törvényhatóság részéről közreműködő orvos neve : Dr Pétert­ József megyei főorvos. Észrevétel: Cs. kir. őrnagy Stud­lick Reinhard, cs. kir. hadnagy Hassák Árpád. A sorozó kato­nai ezredorvos neve még nem tudatik. Marosvásárhelytt, 1886. jan. hó 10-én. Működési­­ ad .­ A sorozáson működő járási tisztviselő nevePh 1 33 0 rP •ph co *o3 N O Sh 602 sorolási h­ely Jq 63 -M S K*' CQ • r-i a· (v gq 0) 1 2 3 4 5 CQ 6-1 8 2 r» vcc f-i ^cá cc P" cc C PH Nyárád­szeredai 180 180 180 175 Zilahi Gyula szolgabiró Alsó­­mar­osi 197 197 197 198 Farkas Albert szolgabiró 10 11 12 13 aSs Felső­marosi 175 175 175 174 Dózsa Endre szolgabiró 10 12 13 „ 1415 15 p-16^ 17 19 201 p bC 'V pH NGQ ••cc Cs!­QQ Szászrégen városi 101 Göllner Mihály polgármester Régeni alsó 165 165 165 165 167 1.. _ Körösy Albert szolgabiró Régeni felső Körösy József 166 szolgabiró A „Dalkör“ közgyűlése. A szakjelentések megtétele után a volt tisztikar lemondott, s a közfelkiáltással történt választás a következő eredményt tüntette fel: Elnök: ifj. b. Szentkereszty Zsigmond; alelnö­­kök: Antal János kir. tszéki biró és Deák Lajos kir. tanfelügyelő; tiszteletbeli alelnökök, kik már régebb megválasztva lettek és választás alá nem esnek: Göldner Nándor és Tauszik Hugó s a f. évi közgyűlésben megválasztott Csontos Olivér Karnagyok: Geiger Albert és tiszteletbeli karnagy Nemes József; I-fő titkár Lakatos Sámuel; Il­od titkár : Dr Agyagosi Károly ; pénztárnok: Szakács József; gazda: Benedek Albert; levéltárnok: Kő­pataki Gyula. Választmányi tagok: Csíki Károly, Csiszár Albert, Dabóczi György, Györfi Pető, Gombás József, Jakab Rudolf, Kara­szek Árpád, Kerekes Sámuel, Kovács Ferencz apát, Lénárt József, Imreh Sándor, M Vály Gábor, Muntyán Mihály, Peál György és Szakács Gábor. Az ülés d. u. 1 órakor — az elnök éltetése mellett — oszlott el. és Színház. — Szombaton, febr. - án „Girofle-Girofla“-t láttuk . Lecocque zenéje mindig bír annyi varázs­erővel, hogy telt házat csináljon, s így volt ez ez alkalommal is. Az előadás általán véve sikerült volt; első he­lyen kell szólanunk természetesen Ligethinéről (Girofle), ki kettős szerepében mindvégig bra­­vourral játszott; dalai gyújtottak, általános hatást gyakoroltak, többször megujráztattak s a művésznő sohasem fukarkodott a dalok ismétlésével, s mind­végig előzékeny maradt a publicummal szemben mely kedvenczét viharos tapsaival tüntette ki. Komlósi (Don Bolero), Hegedűs (Murzuk), Ke­­nedics (Marasquin) jól játszottak s az operette leleményes és bohózatos helyzeteinek és változa­tainak avatott szerepvivői voltak. A következő nap színre került „Sári néni”-ről szólva Nikó Lináról dicsérettel és elismeréssel emlékezhetünk meg. Egriné (Mariska) kedves naivsággal ábrázolta szerepét. Sziklay (Somfa), Bágyoni (Nagy Ádám), Hegedűs (Pali), Kenedics (Dini) jól játszotttak s általában a csekély számú publicum nem fukarkodott a tapsokkal. — Hétfőn, febr. 8-án Egriné K. Ilka jutal­mául szinrehozattak: „A bálkirálynő“, „Az elké­nyeztetett férj“ és „A vasgyúró“; a két előbbi vigjáték és tréfa, az utolsó... vásári comoedia, no de erről majd alább. A bálkirálynőben az est királynője Egriné volt (­Jozefin), kit megjelenésekor díszes koszorúval és valóságos tapsviharral tüntettek ki számos tisz­telőt, s ő valóban méltónak mutatta magát e ki­tüntetésre; egész szerepét mélyreható tanulmány jellemző: a kedves naivság, mely Egrinének oly­kor egyedül csak a zsírszövet gyarapszik, mig ellenben az izomzat szalagok s más testrészek ha­tározottan gyengülnek, elsorvadnak, petyhüdtekké válnak, működési képességük csekélyebb lesz, egy szóval az egész test ellenállási képessége és ereje nagymértékben fogy. Az ily szervezet hajlandóbb a betegségekre és azokat nehezebben állja ki.­­ Kellő testi munka nélkül lanyhább a szív műkö­dése, tehát gyengébb, lassúbb a vérkeringés; a vér táplálván a testet, gyengébb vérkeringés mel­lett az egész test táplálkozása is gyengébb. Lany­hábban dolgoznak az akaratunkon kívül működő orgánumok, sőt a gyomor rosszabbul emészt, mi­ből kifolyólag különböző bajok keletkeznek, mint fejfájások, szédülések, pangások, aranyerek, ren­detlen vérfelosztás által egyes szervekben vérbő­ség, másokban vérszegénység stb. De kellő testi munka nélkül még a szellemi munka végzésére is alkalmatlanabbak vagyunk, mert hamarább fá­rad ki az agy és idegrendszer, nincs kellő vidám­ság, kisebb az akaraterő és határozottság, egy szóval ép test, ép lélek­­ viszont. Az úgynevezett „divatos ideges betegségek­ mind a már elmon­dott alapon származnak, melyek makacssága ellen magától érthetőleg nem a gyógytár adja a bizto­san ható orvosságot.

Next