Marosvidék, 1934. október-december (2. évfolyam, 224-299. szám)

1934-10-02 / 224. szám

^TTTíifMi~^MiiMMiaBM^iii««nMiw>TimMr i—i■■ iiiiirifiTiir Hin aaftrimmyi-iynw^^ — rmrirrittmirmmrmTiMiaiiiiiniíiTiiraiiin^níia^tTitiirrfii iiflnrrr-Tyrr október•2-ánkezdődik cipő, hó= és sárcipő elárusitás a rendkívül olcso — wr- PiaiaüiarasesH (PeiointiTi tu» ,.w E R Pl A“ dpöüzlel tp mii— mi ai ii !■■ i nini i imiiiii miiii i irrin~immnTTi~r~TnnrnT ii r n tsatmm n ■— raHBHMBHHMMHgiMmw<R!in&. .1 ®mm , -?v Méltó emléket állítottak Sípos Domokosnak A ma$Qar HaozanováSDfik ifiauoini tarogatosa volt Sípos Domokos - mosdotta pmmx Maróig a Mernem zsiamond Társaság diszoiesen a maigor larscaelou togioiaoli szeieskö­r részvételével font le ts fiicsősii ni ®í s fítííis emiÉHftaDcpctg A n«aveawás«Brktti|fS K..| ny Zssgm«NB«I Schrsapt s4g n@igfsik®ru szereplése Targfu-Mures, o­ kjt. 1 Mintha nem is szeptember utolsóját je­lezné a kalendárium, olyan kel­lemes verő­fényes nap volt a vasárnapi, amikor a kora őszi délután megkapó csöndjében D­s­csőszentmártonban felavatták Sípos Domokos a k­ét évvel eze­lőtt tragikus körülmények között meghalt író síremlékét, amelyet a Kemény Zsigmond Irodalmi Társaság kegyelete állított Ebi­­b­en a napsütésben a Sipos Do­mokos lelke ragyogott felénk s a múltat Visszaidéző) a harcos idők megindultát jelentő napok lezárult korszakának emléke tó­dult fel* : i . , ; i i, i \ »Istenem­ hol vágj'?» kiáltott fel a költő- Az Isten ott­ volt fe­lettünk ezen a gyönyörű őszi napon, amelyen egy nagy igaz­ságtalanság lett igazsággá, és fö­löttünk lebegett Istennek a meg!L­i besújtás­át, nagy megbéké­lést hirdető parancsszava* Ull»«« S^nimch» stele Három autóval indultak el va­sárnapi reggel a Kemény Zsig­mond Társaság­ dicsőszentmárto­­ni emlékünnepélyének és diszt­­ülésének szereplői­ AZ egyik autóiban foglalunk helyet mi is hogy krónikásai legyünk ennek a meghatóan szép ünnepségnek. Végig a mezőkön elsárgult ku­­koricakörök hirdetik, hogy még volt már a törökbúza törés. Majd a szelíd lankák naptól be­aranyozott szőlőtőkéi küldnek figyelmeztetőt, hogy beérett a szőlő­zés nemsokára mozsfe­rfajk( durrogása) hangos leánykacajok jókedvű csőszök dévajkodásai­ közben kádban fogják taposni az erdélyi nedűt, i­­­­­j­­­j Csapónál megállunk, Sándor Kálmánék széiv©s kúriáján, ahová a kedves vendéglátás- v­illásreg­­gelire invitálta autónk utasait, hogy [itt e­­l­ájrsassájgbsan várjuk meg, míg a kolozsvári vonattal megjönnek az ottani vendégek, ak­ik a mi autónkkal jön­nek Dicsőbe.­­ Szívélyes háziasszony özv. Sándo­r Kálmánna és leánya a kedves Sándor Margit asszony, akik igazi magyaros vendégsze­retettel fogadnak bennünket. Gyönyörű a parkj,­­és szívesen szemlélődnénk még­ tovább­, de épen csak annyi időnk van, hogy a sorjü kínálásnak eleget tegyünk és már indulunk! -az állomásra,, ahol percnyi pontossággal síkej­­futnak a kolozsváriak. Borneo­misza Elemérné bárónő, Szent­­iimrei Jenő é­S feleség­e* Magukkal hozzák Sipos Domokosaié és fia koszorúját és* rövid kölcsönös­ üdvözlés után autónk már mozr­gásban is* van Dicső felé. «­ gs®» Damskcs u­ sloj« «lett Dicső előtt járunk, mar- Fenn a hegyien az országútról jobbrra emelkedik ki az uj sírkő a sok jeltelen sírból- Zsakó­­Kál­mán helyi kőfarag­ó ügyes mun­kája. Szép ez az egyszerűségében demonstráló sírkő, amelyen vi­lágíit a felirás Sipos­ Domokos egy versének idézete: —Ne engedelmeskedjetek, csak a szeretetnek, csak­ a szeretetnek, csak a szeretetnek- Majd alatta nagy betűkkel; SIPOS DOMOKOS, vég­ül a születés­ és halál közötti arasznyi lét megjelölés­e és az hogy állította a K. Zs- Társaság Megállunk az országúton az autóval. Szentimrei Jenővel közb­evesszük a koszorút és alá­zatos lélekkel elhelyezzük az uj sáron, amelyet a kegyelet virág­gal ültetett be, a diiesőiek áldós­z,atkrészs­ég­e pedig betonkerettel vett körül. Egy percnyi néma tisztelgés után, az első találkozás­t meg­­­d­ölbbenítő pillanatai vé­glezü­lésv­el indulunk el a még­ hátra lévő párpercnyi útra. első sml,m­nnapaig Diicsőszentmárton magyar tárr­sadalma szeretettel fogadta el a vendégeket. Délben J­upfer Károly üveggyári igazgató adott tisztesükre ebédet, majd en­nek végeztével valamennyien ki­vonultak a temetőbe, ahol Ador­ján Gábor ref- lelk­ész s­zfivbib markoló imája után Szentimrei Jenő tartotta meg avató beszé­dét, többszázfőnyi tömeg előtt. —Csak úgy van értelme ennek az ünnepségnek— mondotta­m-, magunk leal viszünk az elő Sir­tos Domokos szellemiéből eg­y szilánkot. i ' , —A halálod óta eltel­t hét­­­éven keresztül alig mernénk eldönte­ni, hogy mi vagyunk-e a halot­tak vagy Te? Hiszen úgy látszik, hogy halálraítéltjei vagyunk a népnek, melynek az ítélet fejszé­je gyökerére vettetett. —Nem bírcsukunk, kérjük hogy Te ne hagyjál itt bennünket. ."A közönség mélységesen meghatva fogadta a valóban mélyértelmű emlekbjesziedieb A:* ©sla dzswub­ai A közönség­ ezután szétoszlott a vendégek p­ed­ig' Pekri Géza Ma­gyarpártii elnökhöz voltak hiva­talosak teára- Este 9 órakor kez­dődött meg a Társaság dísz­ülése a Kárpáti szálló nagyterm­­éb­en zsúfolt nézőtér előtt . Báró Kemény J­ános , irjövsid, megnyitója után Molter Károly a Társaság­ nevében mondotta el­­»Néphangszer» cíimen csodálato­san szép nagyértékű értekezését Sípos Domokosról. —A legnagyobb magyar válsár­gtok jele a tárogató— mondotta. A magyar kijózanodásnak tria­noni tárogatója volt Sipos­ Do­mokos. Fellépte után az erdél­i közvélemény egyszerre szépne­k érezte az Áprily— Reményik — Tompa féle transsylván triót és a próza bátrabbjai lassan hozz­­áfogtak az örök Erdély feldol­­g­ozásához. —Sipos Domokos* emberi és fajközi erdélyi programja pél­damutató áttörés-Utána Sz- Ferenczy Zsizs­i­r o­­dáig— Bartók dalokat adott elő nagy sikerrel, majd Bornemisza Elemérné bárónő Sipos »Retter­netes [angyal» c. novelláját ol­vasta fel finoman, sok hangulat­tal. Dr Antalffy Endre »Vecser­­nye az én templomokat!» cím­­mel beszélt az ő sajátos modorá­­ban, kieg­fogva a sziveket.­­ Szentgyörgyi Mária rendkívüli hatás mellett szavalta el Sipos »Bárányka» c. döbbenetes erejű­ versét. Majd a műsor utolsó szá­maként K* Wojtekovits , Oígh énekelt frenetikus siker mellett, úgyhogy a közönség alig tudott vele betelni* Két ráadást is* kel­lett adnia a népszerű, kitinyitő énekesnőnek­ Végül Kemény Já­nos báró zárszavában mondott köszönetet a közönségnek, ami­re Guidó Béla esperes­ a dicsői­­ek köszönetét, háláját tolmá­csolta. Ezzel a nagysikerű est véglet ért és utána szereplők és több dicsői nő labilitás bankettre vonult.­­ Az emlékünnepségi fényesen si­került mindenféle szempontból. Rendezésének érdeme elsősorban Sényi László főtitkáré, aki he­tek óta fáradtságot nem ismerő módon készítette elő az estet- flme részesei a rendezői sikereknek Miklós Géza és Simon László dicsői újságí­rók is, akik az Unit­ Nőszövetség vezetőségével so­kat fáradoztak ,hogy minden ennyire egybevágóan jól sikerül­jön. ! ! ! ^ ') | Az éjszaka már ráborította fe­kete palástját Dicsőre. A csilla­gok ragyogása a legszebb augusz­tusi éjszakára emlékeztették- Autónk előállt, vöröskörül min­denütt nagy csönd- Megnyugtató elpihent hangulat­ (i igen.) mmmoM 1884. OKTOBER .

Next