Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 19. kötet, 1901.
HARKÁNYI BÉLA báró: A Nova (3. 1901) Persei photometriai megfigyelése az ó-gyallai observatoriumon
NOVA PERSEI PHOTOMETRIAI MEGFIGYELÉSE STB. 375 azon absorptio nagyságát, melyet egy A-ból jövő sugárnyaláb az éken áthaladva szenved, ha az ék absorptiójára nézve jellemző, később definiálandó állandót ismerjük. Az észleléseknél a műszer A gyűrűje által van a távcső ocularvégéhez szilárdan megerősítve, úgy, hogy a kevéssel az ék mögött álló, egymással párhuzamos és az ék mozgási irányára merőleges, keskeny fémlamellák a távcsőobjektiv főgyújtósíkjában feküdjenek s így a lamellákra élesen beállított B ocularral a csillagnak is éles képét lássuk. Ezen lamellák azért szükségesek, hogy a csillagot közéjük állítva, az mindig ugyanazon helyzetben legyen a műszer tokjára alkalmazott indexhez képest, melylyel az ékkel együtt mozgó milliméter-skálán olvassuk le az ék állását. Két égitest fényességének különbségét megmérendő, beáiítjuk azokat egymásután a lamellák közé s mindegyiknél leolvassuk az ék azon állását, melynél a fénybenyomás épen eltűnik. Ezen leolvasások különbsége arányos lesz a két égitest nagyságrendekben kifejezett fényességének különbségével. Legyen ugyanis itt az első,2 a második égitest fényintenzitásának az ékre eső része és haladjon át az első esetben a fény a szürke éknek all az átlátszó éknek pedig bt vastagságú rétegén. Legyen továbbá A az első, B a második közeg transmissio-coefficiense és d a két ékből összetett planparallel lemez vastagsága. Ha most a kilépő sugarak igen kis, a láthatóság határán álló fényintenzitását az első égitestre nézve -tel, a másodikra nézve 7-tel jelöljük, akkor az első beállításra az absorptio törvénye alapján a következő egyenlet fog állani: 1. ábra. * G. MÜLLER : Die Photometrie der Gestirne. 186. 1.