Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 31. kötet, 1913.
SZENT-GYÖRGYI ALBERT: A végbél és a pars analis recti mikroskopi szerkezetéről
a végbél és a parsonalis recti mikroskopi szerkezetéről, 757 szedődve. Ezt a részét a bélcsatornának, melynek átmérője átlag 11 mm, WALDEVER «zona intermedia»-nak, EODIN és CADIAT «zone cutane'e lisse»-nek nevezte el. A következő részlet, melyet MORGAGNI találóan «zona, columnaris» névvel jelölt, hosszant futó redőkből áll. E redőket (columnae Morgagni), melyeknek száma 8 körül ingadozik, a nyálkahártyának vályúszerűn kivájt részletei, a sinus Morgagni választják el egymástól. A columnák alapjukon kiszélesedve ívszerűen hatolnak át egymásba. Ezen, a columnákat összekötő ívecskék teszik a linea sinuosát (BAUBER), mely elválasztja a zona intermediát a zona columnaristól. A sinusok distalisabb, főleg a salvulae Glissonii által fedett részei kisebb, szabad szemmel gyakran alig észrevehető tasakoknak, hosszabb-rövidebb járatoknak, canaliculusoknak (MORGAGNI) teszik kiindulási helyét. E járatok egészen az izomzatig hatolhatnak be. Egyik részük elágazódik, másik részük pedig megtartja mindvégig egységes alkotását. E canaliculusok olykor hosszú, csőszerű, rendkívül megnyúlt Lieberkühn-kryptákhoz hasonló járatokra oszlanak, melyek előre vagy esetleg hátrafelé futva, mélyen behatolhatnak a zona intermedia alá. A zona columnaris nyálkahártyája a végbél szürkés-fehéres nyálkahártyájától halvány rózsaszín megjelenése által különbözik. A végbél színét szürkévé a Lieberkühn-krypták teszik. A két színárnyalat között az átmenet rendesen észrevétlenül lassú, néha azonban hirtelen s így az átmenet helyét egy vonal, a HERRMANN által leírt «ligne anorectale» jelzi, amely a columnák végének tájékára esik. E kis, nem mindig kifejezett színkülönbségtől eltekintve, szabad szemmel alig tudunk valamely más különbséget találni a zona columnaris és az orálisan következő bélrészlet nyálkahártyája között. A columnák nagyobb részének hossza átlag 1 cm. Egy részük azonban rendesen tovább megy felfelé és a linea sinuosától mintegy 4 cm-nyire irányt változtatva, egy rendkívül dús, a nyálkahártya redői által alkotott hálózatba megy át. A végbél e legfelső, de egyúttal leghosszabb részletén (12 cm) ugyanis a nyálkahártya szabálytalan, össze-vissza futó redőkbe szedődik, miáltal egész megjelenésével a gyomor nyálkahártyájához lesz