Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 54. kötet, 1936.
SZENT-GYÖRGYI ALBERT: A biológiai oxydációk mechanizmusa. (Székfoglaló értekezés)
A BIOLÓGIAI OXYDÁCIÓK MECHANIZMUSA. 413 támadja meg az elégetendő anyagot, hanem először egy fermentszerű anyaggal reagál és így maga is aktiválódik. A WIELAND- és a WARBURG-theoriát tehát úgy foglalhatjuk össze, hogy szervezetünkben az aktivált oxygén hydrogénja oxydálja az aktivált hydrogént. Intézetemnek évek óta a legfőbb feladata az, hogy erre a látszólag igen egyszerű reakcióra, a hydrogénnak az oxygénnal való egyesülésére fényt derítsen. Mi sem látszik egyszerűbbnek, mint ezt a reaktiót a következő egyszerű egyenlettel tüntetni fel: 4 H +02 = 2H2O Hogy ez a dolog azonban nem ilyen egyszerű, azt már D. KEILIN vizsgálatai is nyilvánvalóvá tették. KEILIN kimutatta ugyanis azt, hogy az oxygén, amely a WARBURG-fermenten aktiválódik, nem oxydálja közvetlenül a hydrogént, hanem előbb egy egész során megy át a reaktióknak, sorban oxydálván egymás után három, a vérfestékkel rokon anyagot. Ezt a három anyagot KEILIN CYTOCHROM A, B és C-nek nevezte el. Hogy ezek egymást milyen sorrendben oxydálják, azt még nem tudjuk és én csak egyszerűség kedvéért fogom őket ABC sorrendben egymás után illeszteni. Évekig úgy látszott, hogy KEILIN vizsgálataival a magasabb szervezetek oxudációs rendszere minden részében ismertté vált. Ezen a ponton kapcsolódnak be azonban azok a vizsgálatok, amelyeket intézetem végzett és amelyekről egész röviden beszámolni szeretnék. Áttekinthetőség okáért legyen szabad mindjárt vizsgálataim végeredményét előre bocsátani. Vizsgálataim végeredménye az, hogy a KEILIN-féle cytochrom-rendszer és a hydrogén aktiválás közé a reaktióknak még egy egész sora van beiktatva és e reaktióknál centrális szerepet játszik a fumársav. Vizsgálataim kimutatták azt, hogy az oxygént, amelyet a Warburgferment aktivált és amely azután sorra oxydálja a három cytochromot, szervezetünk arra használja fel, hogy egy eddig még közelebbről nem deffiniált anyag közbejöttével és egy különleges ferment segélyével a fumársavat oxydálja, mely sejtjeinkben bár igen kicsiny, de jól mérhető koncentrációban van jelen. A fumársav elsőfokon valószínűleg oxyfumársavvá oxydálódik, amely oxyfumársav azután spontán oxalecetsavvá tevődik át. Ez az oxalecetsav azután az az anyag, amely