Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 54. kötet, 1936.

SZENT-GYÖRGYI ALBERT: A biológiai oxydációk mechanizmusa. (Székfoglaló értekezés)

A BIOLÓGIAI OXYDÁCIÓK MECHANIZMUSA. SZENT-GYÖRGYI ALBERT 1. tagtól. (Székfoglaló értekezés.) Minden életjelenség, a sejtnek minden működése energiába kerül, s ha energia nem áll rendelkezésre, úgy az élet megszűnik. A magasabbrendű szervezetben az energiának legfőbb forrása az oxydáció. Így az oxydációk az élet középpontján állván, sok kutató­nak kötötték le figyelmét. A biológiai oxydációk mechanizmusát az élettelen világból vett analógiák segélyével próbálták először megérteni, azonban a modern biochemiai kutatás világossá tette azt, hogy a szervezetünkben lefolyó égések sokkal bonyolultabbak és egészen más jellegűek, mint a szervezetünkön kivüli oxydációs folyamatok. Az utolsó időkig két nagy theoria képezte a biológiai oxydációkra vonatkozó tudásunk alapját. Az egyik theoria szer­zője H. WIELAND , aki kimutatta, hogy szervezetünkben a táp­anyagok nem oxydálódnak közvetlenül az oxygén közbejöttével. Ami a szervezetünkben elégetendő tápanyagokkal történik, az nem más, mint hogy különleges fermentumok a tápanyagok molekulájába foglalt hydrogénatomokat kötésükben fellazítják. Ez a fellazult, hydrogén azután könnyen hagyja el a tápanyag molekuláját és ez a hydrogénatom az, amely tulajdonképpen elég és amelynek oxydá­ciója az-életfolyamatokhoz az energiát szolgáltatja. így a WIELAND­theoria arra a nagyon meglepő eredményre vezetett, hogy a maga­sabb szervezetnek csak egy tüzelőanyaga van, a hydrogén, és a táp­anyag tulajdonképpen nem más, mint a hydrogén vivője. A másik theoria, amelyre az imént utaltam, 0. WARBURG vizsgálatain nyugszik. WARBURG tudniillik kimutatta azt, hogy az oxygén, mikor a szervezetünkben reakcióba lép, nem közvetlenül

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék