Mathematikai és Physikai Lapok 12. (Budapest, 1903)
6. füzet - Báró Harkányi Béla: Az égitestek hőmérsékletének meghatározásáról
258 BÁRÓ HARKÁNYI BÉLA. e=TG~p(X.T) 4) ß fontos egyenletet vezeti le, mely szerint az=^ hányados csak a A. T szorzat függvénye. Ebből, ha a Am-hez tartozó energiát e,n-mel jelöljük, a 3) egyenlet felhasználásával lesz: = const. 5) Végül sikerült WiENnek kevésbbé biztos alapon, a kinetikai gázelmélet felhasználásával az e függvényt a következő alakban előállítani: C és Q-Se, él hol e a természetes logarithmusok alapszáma, C és c pedig állandók. Míg az 1)—5) alatti egyenletek teljesen szigorúaknak tekinthetők s azokat általánosan el is fogadták, addig a 6) alatti eloszlási törvény levezetését hypothetikus alapjánál fogva többen kifogásolták s a dolgok jelen állása szerint ezen egyenlet nem is tekinthető szigorúan indokoltnak, de azért mint interpolatioformula a spektrum bizonyos részére igen jó szolgálatokat tesz. Planck az elektromágneses fényelmélet alapján a következő emissióegyenletet vezette le: e ( 7) Cl £ar_i Ha ezen egyenlet jobb oldalának számlálóját és nevezőjét _ C1 £ a:r-vel szorozzuk, lesz: ha tehát ,\j. elég nagy érték, a nevezőben álló exponentialis elhanyagolható az egység mellett, ez esetben tehát a Planck-féle egyenlet alakilag a WiEN-féle G) egyenletbe megy át. A c és e f-V-V 1 _ JL ’ 1 —e Yr