Mathematikai és Physikai Lapok 13. (Budapest, 1904)

2-3. füzet - Dr. Harkányi Béla: Az anomal dispersio szerepe az asztrofizikában

AZ ANOMAL DISPERSIO SZEREPE AZ ASTRO­­PHYSIKÁBAN* Az anomal dispersio jelenségeinek ismerete izzó gőzöknél újabban két fontos astrophysikai elméletnek szolgált kiinduló pontjául: ezen alapszik W. H. Jimius-nak néhány éve kifejtett napelmélete és legújabban ily alapon sikerült H. EBERT-nek az új csillagok spektrumát is igen kielégítő módon magyarázni, mi eddig leküzdhetetlen nehézségekbe ütközött.** Mielőtt az astro­physikai alkalmazásokról szólanék, kívánatosnak tartom az ano­mal dispersiora vonatkozó főbb kísérleti eredményeket előzőleg röviden ismertetni. A törésmutató: a mint a hullámhossz: A függvénye a közön­ségesebb átlátszó és színtelen törőközegeknél — legalább a lát­ható spektrum határán belül — igen egyszerű menetű: n a hullámhossz növekedő értékeinél állandóan kisebbedik, a­nél­kül, hogy a változás így kijelölt körében maximumokat vagy minimumokat mutatna. Ettől eltérőleg több színes anyagnál (pl. kobaltüveg, cyanin-oldat stb.),­­ nem csökken állandóan, ha A * Előadatott a Math, és Phvs. Társulat 1904 február 18-án tartott rendes ülésén. ** V. ö. H. Becquerel: Cornpt. Rend. 127. k. II. r. 899—904. 1. és 128. k. I. r. 145—151. 1. Julius: Phys. Zeitschr. 2. k. 348—353 1, és 357—360 1.; 3. k. 154— 158. 1. 4. k. 132—136. 1. R. W. Wood: Phys. Zeitschr. 3. k. 230—233. 1. Lummer & Pringsheim: Phys. Zeitschr. 4. k. 430—433. 1. H. Ebert : Phys. Zeitschr. 4. k. 473—476. 1. és Astr. Nachr. (164). No. 3917. Seeliger : Sitzungsberichte d. Akad. der Wiss. zu München 21. k. 239—46. 1. és Astr. Nachr. (130.) No. 3118.

Next