Állami Polgári Fiú és Leányiskola, Mátészalka, 1935

1906—1936. A mátészalkai állami polgári fiúiskola ez évvel a 30-adik, a leány­iskola 13-ik évét zárja le. 30 év tekintélyes idő még az iskolák életé­ben is. Szinte betegséggé fajuló divat ma jubileumokat ülni. Ha a jubilálásokra csak a hiúság, szerepelni vágyás adná az okot, akkor semmi erkölcsi értéke nem lenne a jubileumoknak. De a jelen gyöke­rei visszanyúlnak a múltba s ha valaki nem becsüli meg a multat, le­számolt a jövőjével is. A polgári iskolák tisztes múltja egy kipróbált iskolafajnak a munkásságát jelenti, mely az egész nemzetnek ad kultur­­színvonalat. Közismert dolog, hogy az a társadalmi réteg, melyet a polgári iskolák nevelnek, a nemzet életfájának hajszálgyökereit teszi. Bármilyen csapás érje is a koronát, megtépázhatja a vihar, megtördel­heti, agyonsújthatja a villám, ha a gyökerek épek, újra kihajt, virulni fog a nemzet életfája. A magyar kultúrpolitika túlságos sokat áldozott a magasabb mű­veltségért, de a népi kultúrszínvonal emelésében a polgári iskolák vet­ték és veszik ki különösen részüket. A gazdatársadalom, az iparos és kereskedő osztály gyermekseregét látja el azokkal az ismeretekkel, melyeknek az életben hasznát veszik. Ők tehát a nemzet életfájának a gyökerei. Fiúiskolánk 30 éve teljesíti e kulturmissziót. E 30 év meg­változtatta nemcsak nemzetünk, de az egész világ képét is. Koronák sem­misültek meg, évszázados intézmények mentek tönkre, melyekről azt hittük, hogy az idők minden viharát ki fogják bírni. Ma is nemcsak nemzetünk, de Európa összes nemzeteinek a jövője is bizonytalan ho­mályba burkolt. Amíg a modern technika találmányai eltüntetik a nem­zetek közti távolságot, a nemzetek egymásközti megbecsülése csak képmutatás. Mi, kiknek hivatásunk az ifjúság lelkébe a jobb jövőbe vetett hitet plántálni, meg kell győződve lennünk arról, hogy a népek, az emberiség sorsát végeredményében a lelki tényezőknek kell eldön­teni, amikor e bábeli zűrzavarból felocsúdva majd kifejlődik a nem­zetek egymásközti megbecsülése, szolidaritása, mert máskép elpusztul Európa kultúrája. Rá fog jönni az emberiség arra, hogy a rendelke­zésre álló anyagi tényezőket nem a rombolásra, egymás pusztítására, de az emberiség javára kell fordítani. Ezzel a jövőbelátással végzi kulturmunkáját a polgári iskola. Ezzel 1*

Next