Matrikula, 2012 (2. évfolyam, 1-4. szám)

2012 / 4. szám - Steven Tötösy de Zepetnek: A Tötös és Tötösy személy- és családnév eredetéről

Matrikula gyár nyelvben „tét, tétemény és tatus”-sá fejlődik, ami varázslást, mágiát jelent (Bobula, Levél). (A magyar-szumér nyelvi rokonság ugyan nem tartható, de az irányzat rendelkezik tudományos mun­kákkal is, pl. Endrey 68-82, 112-13). Ezzel az etimológiával Bobula azt feltételezi, hogy a személynév őse vagy a név ilyetén értelmezése azt jelentené, hogy a „Tötös”, „Tütüs”nevű személy veszekedős természetéről kapta a nevét, karizmatikus természettel bírt, vagy testi ill. szellemi abnormalitás jelle­mezte és ennélfogva azt tartották róla, hogy olyasvalaki, akit „megérintett” a természet vagy isten. Bobula értelmezése annyiban elfogadható, hogy pusztai (sztyeppéi) társadalmakban, amelyekben a sámánhit volt a vallás, a papot (táltost) különleges hatalommal bíró varázslónak tartották, aki hatalmát gyógyításra és a szellemekkel való kommuni­kálásra használta. Bobula a Kiss által elvetett török eti­mológiát is lehetségesnek tartja. Szerinte lehet, hogy a név a régi török 777-ből fejlődött tütüssé, amelynek jelentése „veszekedés” (Bobula, Levél). Kozmács István szerint a Becse­ Gergely nembeli Báthmonostori Töttös család esetében a Töt­­tös családnév különleges módon nem helynévből, hanem egy személynévből eredeztető, melynek formálódása a 15. század elején kezdődött (Kozmács 31; nóta bene­ a Báthmonostori Töttös család­nak nincs származási vagy rokoni kapcsolata az egyik a kora újkorban vagy később dokumentált Töt(t)ös(s)(i)y családhoz sem [lásd Tötösy de Zepetnek]). A Bács-Bodrog megyei Töttös helység, mely ma már nem létezik, de valószínűleg összeköttetésben áll a Báthmonostori Töttös de genere Becse­ Gergely családdal ill. a család Töttös nevének eredetével. A család fénykorát az Anjou királyok alatt élte, mikor legtöbb tagjának zászlósúri rangja volt. Utolsó férfi tagja 1468-ban halálozott el (a család történetéhez lásd Nagy Iván 11, 211; Karácsonyi 1, 214-26.; Kozmács; Wertner 1, 80-98.; Turul 20 (1902): 7-42.; A Ziehl és Vásonkeöi Gróf Zichy-család több bevezetője foglalkozik a család történetével, különösen a 10. kötet bevezetője tartalmas). E helység esetleges kapcsolata a Báthmonostori Töttös család „Tötös/Töttös” nevével a fent felsorolt munkákban nem kerül említésre ill. nem figyeltek fel rá. A helység és a családnév esetleges kapcsolata az alábbi megállapításon ala­pul: több a családdal foglalkozó munkában az áll, hogy első prominens tagja az ős­magyar „Töttös” személynevet vette fel (pl. Pallas 2, 723). Ez a névadopció 1320 körül történhetett, mivel a nevet fel­vevő István először 1325. kerül említésre és 1355. hunyt el (Wertner 1, 82, 97). A névadopció ideje egybeesik Ráthmonostor helységnek a fent említett nevet felvevő István apjának, Becsei Imrének történt királyi adományozásával: 1318. (Wertner 1, 81). Az adományozás oklevelében fordul elő egy Tötös (Tutus) helység mint határhely Báthmonostor mellett (Csánki 1, 162, 2, 226; Győrffy 709-10). A fentiek alapján feltételezhető, hogy az adományozott Becsei Imre fia István a Töttös nevet erről a Ráthmonostor mellett fekvő helységről vette fel, talán mert ott született, vagy mert apja a helységet mint birtokot már kiskorában ráírta. Győrffy György Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza című munkájában említi ezt a Tötöst, mint falut Bodrog megyében (709-10; Győrffy Csánki-ra utal: 2, 731: 1322 Tutus, 1412 Thewtheus ésTheuthes). Ördög Ferenc a következőket írja a Tö(ü)t(t)és név etimológiájáról:

Next