Corvin gimnázium, Mátyásföld, 1936

FÖLDES GÉZA 1856-1937. június 7. „Multis ille bonis flebilis occidit, nullis flebilior, quam nobis“ — jajdulunk föl Horatiusszal, amikor a júniusi nap életet éltető sugárzásában szívünket megütötte az elmúlásnak komor, sötét gyásza. Elmúlása Földes Géza bátyánknak, iskolánk megalapítójának és mindvégig jóságos, önzetlen és eltántoríthatatlan atyai barátjának. Az iskolánk homlokára felkúszott a gyászunkat hirdető fekete lobogó és a tanárok és tanulók szívébe a megilletődés, a néma kegyelet, a szeretettől megnemesedett visszaemlékezés költözött. Nem felejtő hálánknak jelképe volt az a koszorú, melyet iskolánk halhatatlan barátjának koporsójára tettünk s amely a család koszorúja mellett jelezte Géza bátyánk másik nagy családjának, a Corvin Mátyás gimnáziumnak kegyeletes tiszteletadását. Intézetünk gyászszalagos, fehér selyem zászlója alatt kivonult nagy halottunk temetésére a sötét ünneplőbe öltözött tanuló ifjúság, hogy merev vigyázzal tiszte­legjen Géza bátyánk kihűlt teteme előtt. Koporsójánál az intézet nevében Hrabkovszky Antal dr. tanár mondott utolsó Isten-hozzádot iskolánk pater familiajának. A Corvin Mátyás gimnázium tanári testülete és ifjúsága meg­rendült lélekkel és megszomorodott szívvel utolsó tisztelgésre jelent meg előtted, Földes Géza bátyánk! Egy alkotó elmét bénított meg a halál, egy lázasan dolgozó lélek tért örök pihenőre, egy tevékeny, gondolatokat termelő, érlelő és megvalósító életre borult rá a szemfedél. Mert munka volt a Te életed, Géza bátyánk, a székelyudvarhelyi kollégium diákéveitől a pátriárka-korba bekövetkezett halálodig tartó szakadatlan, erős munka! A nemzet napszámosa voltál, aki derült kedéllyel, gazdag lélekkel dús kincseket adtál, szinte polihisztorságba hajló ismereteid­ből mindazoknak, akiket szerencséjük katedrád elé vezérelt. S mikor az apró emberek gondját, baját elintézted, az alkony csöndjében tollal irányítottad a nemzet nevelőinek munkásságát, védted fárad­hatatlanul jogait, harcoltál férfi módra jobb jövőjükért.

Next