Corvin gimnázium, Mátyásföld, 1938
Egy történelmi esztendő krónika töredékei. (Emlékezésül és emlékeztetőül.) Az iskola bölcs tapasztalatokon okulva igyekszik megkímélni növendékeit minden olyan külső hatástól, amely megoldhatatlan feladat elé állítja a bontakozó szellemet, vagy a fejlődő ifjúember figyelmét cselekvési körén túleső területekre csábíthatja. Ezért éri oly gyakran a vád, hogy légüres térben tartja az ifjúságot, hogy elmarad a mindenkori modern időktől, hogy nem az életre nevel. Militáris szellemű korok és emberek vádja ez leggyakrabban, embereké, akik a megfogható anyagi javakon kívül semmi értéket nem ismernek vagy radikális politikai mozgalmaké, amelyek az ifjúság fiatal erejét szeretnék idő előtt szekerükbe fogni és azzal érvelnek, hogy a serdülő kor fogékonyságát nem szabad politikai iskolázottság nélkül hagyni, mert akkor később sem fog érdeklődést mutatni a nemzeti élet nagy kérdései iránt. Az iskola pedig megjegyzés nélkül elmegy a vádak mellett, de nem lehet tőle rossznéven venni, ha számontartja azokat a jelenségeket, amelyek nevelési rendszerét igazolják. Ezekben a sorokban a nagy magyar sorsfordulat esztendejében intézetünk életének olyan töredékeit igyekszünk megrögzíteni, amelyek láttatják a látóknak, hogy fiaink a politika — mint tantárgy — nélkül is teljes otthonossággal ismerik fel a lényeges politikumot és a „légüres tér“ zengeni kezd, ha igazi mélységekből induló áramok érik. * # * Már szeptember elején éreztük a történelem levegőjét. Osztályfőnöki jelentések számoltak be arról, hogy a tanulók — különösen a felsőosztályosok — nyugtalanok. Az óravázlat nyugalmasságát — főként történelem és földrajzórákon — alaposan próbára teszik az anyag természetétől elütő kérdések, amelyekre mégis válaszolni kell, mert a tanár tudja, hogy mögöttük egyetemes várakozás feszül, nem a jó régi diáktrükk szüli. A válaszok előbb óvatosak: „a boldog Isten tudja, mi lesz belőle“, de ez a húsz év óta bizony-bizony kissé megkopott érv, hogy „alapvető földrajzi és történelmi igazságokat még fegyverrel sem lehet hosszú ideig kriptába zárni“ — mintha új fényt kapna, a hang zengőbb, a szívverés gyorsabb és a fiúk tekintetében feszül az egyetlen lehetséges iskolai politikum. Szeptember közepe óta (15-én repült első ízben Chamberlain Hitlerhez) az üres-órás tanárok mulaszthatatlan készültségben hallgatták a 10 órai híreket, még a szorgalmas diákok sem a latin szavakat ismétlik át a tízpercekben, zsong a méhkas, mindenki