Medgyesi Ujság, 1906 (2. évfolyam, 1-51. szám)

1906-01-01 / 1. szám

2 több forrását fakasztani a közjövedelemnek és azt minél intenzívebben és gyümölcsözőbben értékesíteni a jelentkező szükséges és hasznos kiadások fedezésére. A községi háztartást a községekről alkotott törvény a községi önkormányzat hatáskörébe utalja, kimondva azt, hogy a község rendelkezik saját vagyona fölött, kirója és behajtja a községi adót; amennyiben pedig a község kiadásai a községi törzsvagyon jövedelméből nem nyerhetnének fedezetet, a község a lakosokra és birtokosokra községi adót vet ki (1886. XXII. t.-c. 129 §.) A törvény tehát az önkormányzat alapján az önmegadóztatás jogával ruházza fel a községet. E jog nagy fontosságú. Nemcsak azért, mert rendetlen vagyonkezelés, hézagos háztartás, észszerűtlen gazdálkodás esetében, a törzsvagyon jövedelmének következetes apadása folytán, a lakosság adóterheinek sistematikus emelését eredményezheti, de általános nemzetgazdasági szempontból is, mert az inproductív terhek fokozódása, a közlakosság anyagi erejének elfecsérlésével jár. Végeredményében mindkét állapot népünkre s közvetve az államra is végzetes hatású lehet. Fájdalom! Kétségbe nem vonható adatok igazolják, hogy községeink nagy része a lejtőn lefelé halad. Pusztulnak, fogynak, mert rosszul gazdálkodnak. Másrészt pedig a községi pótadók folyton nőnek, anélkül, hogy az illető község közintézményei, beruházása stb. megfelelő ellenértéket és ellenszolgáltatást nyújtanának. Szomorú állapot, hogy nálunk a történelem tudományának, a statisztikának, közigazgatási ága teljesen parlagon hever. Az orszag SiaxiSZtikája Hiányos, mert a közigazgatás statisztikáját nincsen meg benne, holott e közigazgatás az állami közművelődés jelentékeny faktora. Hiányzik egy országos áttekintés, mely feltüntetné, mily összeget fordítunk a közigazgatás egyes ágaira az egyes községi költségvetéseinkben, nincs kimutatva sehol, hogy községeink milyen vagyoni állanotta. ki tehát ismeretlenek az adatok az értelmi és anyagi erő mennyiségéről, mely a községi közigazgatás szervezetében működik. A vagyonkezelés módját, eszközeit a helyi viszonyok és a javak természete határozza meg. Ez jelöli meg a gazdálkodás, az értékesítés irányát és útját. A községi háztartás számvitele szoros szabályok szerint történik s a községi közigazgatásnak legfontosabb része, mely a legkomolyabb munkásságot, pontosságot, lelkiismeretet és szakképzettséget követeli. Az 1885. évi XXII. t.cikknek: »A községi háztartásról« szóló IX. fejezete a községi törvény leglényegesebb alkatrésze, s annak szigorú végrehajtása a községek anyagi helyzetét lényegesen előmozdíthatja, míg az ellenkező eljárás a tönk szélére juttathatja. Valamik minden vállalatnál és gazdaságnál, úgy a községi háztartásnál is első feltétel a tüzetes és pontos számvitel. A költségvetés és zárszámadás képezi a községi háztartás his tükrét. A költségvetésnek, tehát magában kell foglalnia, különös figyelemmel azon kiadásokra, melyeknek fedezésére a közönséget törvény kötelezi, a község minden rendes és rendkívüli kiadásait (123. §.) valamint a megelőző év pénztári maradványával együtt, a község miden olynenemű jövedelmeit, melyek eddig is községi célokra forditlatak (124. §.) ; a zárszámadás pedig a költségvetés rovatainak megfelelőleg szerkesztendő. A költségvetést a községi elöljáróság terjeszti a képviselőtestületi közgyűlés elé, mely mindig a következő évre előre tárgyalandó és megállapítandó oly időben, hogy az még a megyei törvényhatóság őszi közgyűlés-e . Vizsgálható legyen. A végleg megáll. , elfogadott költségvetés szoros réstg . ■ Art a községi elöljáróság felelős. Ha időközben előre nem látott körülmények során rendkívüli kiadás fordulna elő , annak fedezése ugyanezen módon eszközlendő mely a költségvetés megállapítására fent elmondatott. A zárszámadást a tavaszi rendes közgyűlésben maga a képviselő testület vizsgálja meg elsőfokban, annak megtörténte után kellően felszerelve ugyancsak a megyei törvényhatósági bizottsághoz beterjeszti A törvényhatósági közgyűlés a számadást legkésőbb egy éven belül az esetleg felmerült számvevői észrevételekre nyújtott felvilágosítások után felülvizsgálja és véghatározatával ellátva a községnek visszajuttatja, miáltal, ha számszaki vagy anyagi kifogások nem állapítottak meg — a község egy évi háztartásának eredménye végbefejezést nyer. I . — A szenvedélyt se tudtam fékezni vagy elraktározni s ha most mindjárt nem csókolsz vissza, ezen a szent napon felbontom a barátságot. Felugrott az ölemből, mint egy mérges cica. — Hát tessék uram nem fogom akadályozni. De esküszöm, hogy ma midam, fogok. — Jej vissza, mulassunk egy tin. Alászolgája, aztánfagykámot ne csapjon. Szólt és rámzárva rohant. Egyedül maradtam. Bős... a kezdett a dolog s hogy ki ne törjek le és felsétálgattam. Szemem egy ruhahalmazra esett, a rendkivülisége magára hivta a figyelmemet. Női ruhák voltak s amint megbolygattam, az aszszonyom illata ütött felém. Ötletem támadt s a gyors cselekvés embere lévén, vetkeződni kezdtem. A selyemszoknya, a harisnya, a kivágott cipő nagyszerűen illett rám, csak a fűző okozott nehézségeket. Ez pedig feltétlenül szükséges volt, hogy a női test alakulásait imitáljam. A bébé ruha csakis így lett volna felvehető. Utóvégre is felvettem, ha kissé szorit is, gondoltam, a tréfa kedvéért kibírhatom. A szőke paróka felséges harmóniát képezett a kék bélésű nagy kalappal. A meztele izmos karjaimat, hosszúszárú glacékesztyűbe rgg, ezzel készen volt a toilettem. És Kemenes ■ *, amint a tükörbe pillantott, egy fesszáros kokotthoz hasonlított. A mozgásmból hiányzott ugyan az előkelőség és a graciozus hanyagság, de pár perc alatt abba is beletanultam, így vártam a fejleményeket. Egyszer csak kopogás az ajtón s mielőtt gondolkozhattam volna, a Kemenes kissé túlgömbölyű alakja lépett be. Szemben álltunk és újra nevettünk harsogó torkunk szakadtából. Azzal a különbséggel, hogy most ő volt a férfi, én voltam az asszony. És volt is min nevetni. Szürke kockás nadrág feszült a combjaira, fehér mellény, széjjelálló sötét kabát fedte a melleit és egyéb részeit. Nagyon gyújtó, izgató látvány volt. A művész nyakkendő és az óriási panamakalap ép oly otthonosan érezte magát rajta, mint rajtam. Mert minden ruhadarab az enyém volt. Hogy mikép jutott hozzá, megmagyarázhatalan volt előttem. Sokáig nézegettük egymást minden oldalról és kritikákat mondtunk a két nem teremtésének sajátságai felett. Később már egyikünk sem volt tisztában azzal hogy melyik a másik. Az asszony komolyan kezdett gondolkozni : — Most pedig, ha tetszik hazamehet, nem zárom be többé, de én is menni fogok. Attól kezdtem félni, hogy tényleg menni fog s ilyen pikáns ruházatba az egész férfivilágot izgalomba hozza. Féltékeny lettem. — É sem megyek, te sem megy, szóltam. Hanem együtt fogunk mulatni. Ön a férfi, nyújtsa karját. Nyújtotta és vezetett. Egy kis szobába mentünk, nem ismertem rá, úgy át volt alakítva. A falak kék szövettel voltak bevonva teljesen s a függő körte pompás, kéjes világot szórt. A szoba közepén szőnyeg volt elterítve s rajta egy csomó mindenféle ennivaló, nyalánkság és pezsgő. Két párna is volt, arra ültünk. Én mindjárt kidugtam egy pezsgős üveget. Veszettül akartam mulatni. Az aszszony, aki férfi lett, udvarolni kezdett, én fogadtam s ekkor csak annyival külömböztem a született asszonyoktól, hogy nagyon engedékeny voltam. Sőt én provokáltam az enyelgést. Nagyon szépen mulattunk, előhozakodtunk az egy év minden figyelemreméltó emlékével s a végén éreztem, hogy a fejem nem az enyém. Hogy lehanyatlik az ölébe s fejűről égető lehelet sietteti a teljes eszméletlenséget . . . Többre nem emlékszem. Másnap otthon a saját ágyamba ébredtem, még mindig rajtam volt a béberuha, a kellemetlen fűző kivételével. (Folyt. köv.) MEDGYESI UJSÁG 1906. január 1. Heti krónika. Előfizetők és munkatársak. Egy uj csillag tűnt föl szerkesztőségünk különben is csillaghus egén. Erről referálnom kell. Azon egyáltalán nem csodálkozom, hogy kibontott zászlónk alá lelket inditóan gyűlnek az előfizetők és lelket szomoritóan a —* munkatársak. Hisz jövetelünket sasszárnyakon előzte meg a hir. Megjelenésünk ténye villámgyorsan terjedt el széles körben stb. stb. De hogy rövid tiz nap alatt még Dariacot is bejárta hírünk— azon már igazán csodálkozom. Ennek végzetes következménye lett aztán, hogy ott lakó kitűnő barátom is — Cinóber Jázmin — saját szavai szerint „berohant“ Medgyesre. E rohanás ugyan lassan lehetett, mert ökrös szekéren jött. Mindazonáltal találkozásunk viharos volt. Nem tudván ellentállni szíve túláradó érzelmeinek, oly vehemens öleléssel borult a nyakamba, hogy egy másodperc alatt nem csak a viszontlátás örömein, de rajtam is keresztül esett. — „Semmi hiba“ — szólt kedélyesen „az anyaföld csókja mindig édes volt nekem. De tudod-e miért jöttem? Azért jöttem, hogy pártfogásomba vegyelek keveteket. Megdönthetetlen elvem, hogy minden ilyenfajta vállalkozást biztos alapra kell fektetni. Mi az a