Medgyesi Ujság, 1909 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1909-01-03 / 1. szám

Wih­i\ y T ' C C '/ F \ \ In \ 0y V) JAHVJAR (Sz^rfc ___ M e Va'snt'JiTca X, A közlemények és hirdet •­tések ) címre; előfizetési és hirdetési dijak a kiadó­­hivatal címére­­küldendők. (­­ Előfizetési árak­: Negyedévre 1.50 K, egygs^. j?.4itt.,1414iHér:'" /** V. évfolyam. 1. szám. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő­: B. Mihály Bertalan. Fő­munkatárs: Varga Károly. 459 Hivatalos hirdetések 100 szóig 10 korona, azon­felül minden 100 szó 3 kor. Magán hirdetések meg­egyezés szerint. Nyilt tér soronként 40 fillér. Medgyes, 1909. január 3. && Figyelő. A tisztviselők a legszebb karácsonyi ajándékot kapták, ami a számukra elképzel­hető volt. A lakbérpótlék megállapítását és kiutalását. Ez meglepetés volt. És nem csak, mert egy lépcsőfoka az anyagi segít­ségnek, hanem mert egy elveszettnek hitt járandóságot talált benne minden tisztviselő. Amit régen minden tisztviselő csak ígéret­ként kezelt, de teljesülésében senki nem hitt. Olyan volt az ígéret forrása, hogy kétel­kedve fogadták. Na hát végre a budapesti közlöny tette közzé, hogy Medgyes városa az új osztályok szerint az ötödikbe lett sorozva. Ez azt jelenti, hogy jobb helyzetbe jutott a tiszt­viselő, az államtól kapott lakbérérre nem kell negyedévenként ráfizetnie, talán még meg is spórolhat néhány forintot. Azt jelenti továbbá, hogy ne nyugtalankodjunk, most rajtunk kívül a többi városok még két osz­tállyal vannak mögöttünk s például Erzsébet­város, amelyet eddig irigykedve tekintettük magunk előtt egy lakbérosztálylyal, mert mögöttünk van. Végül azonban azt jelenti, hogy: háziurak, lehet szájgerolni. Mert igye­kezni kell, nehogy az a szegény nyomorult tisztviselő megtakarítani is tudjon az ő lak­béréből valamit. S épen ez az utolsó pont, ami levetőleg hat, nem vidít fel és nem bír kellő örömmel eltölteni a pénzügyminiszter méltányos rendelete fölött. Máris félelem fogja el a tisztviselőket, hogy vájjon milyen képpel fogadják az uj hírt a háziurak s nem-e gondolnak egyöntetűen a hatvan­­százalékos lakbérpótlékkal a hatvanszáza­lékos szájgerolásra is. * Nem találjuk érdektelennek, ha Medgyes város múlt évi népesedéséről néhány adatot közlünk. Múlt évben születettek száma 261, ebből 126 fitt és 135 leány. Vallás szerint a következőképen oszlanak meg: róm.­­kath­. 33; református 20; ev. lutheránus 98; gör.-kath. 47; gör.-kel. 46; unitárius 2 és izraelita 14. Házasság köttetett 71 esetben, elhalt 212 egyén. Tehát a szaporulat 49. Újév. Ezerkilencszázkilenccel, ötödik év­folyamunkba léptünk. Az elmúlt éven át is ugyanazon nyomokon halad­tunk, melyen elindultunk, amelyek­nek követésére vállalkoztunk a lap megindításának alkalmával. Az egye­nes, az őszinte hangról soha egy pillanatra sem tértünk le, így szolgál­tuk állandóan a közérdeket, melynek dicsekvés nélkül mondhatjuk, hasznára voltunk. Ez az erénye lapunknak s erre vagyunk felette büszkék. S hogy büszkeségünk nem bűn, nem nevet­séges, mutatja olvasóinknak és elő­fizetőinknek egyre szaporodó tábora. Kik kitartva velünk, segítenek meg­könnyíteni munkánkat. Voltunk néha elkeseredettek, kímé­letlenek, vagy brutálisak, de úgy hisz­­szük közönségünk ezek dacára sem utálta meg lapunkat, mert írásaink mögött mindig ott volt, a közérdeket szolgáló nemes célunk; városunk min­den fajú lakósága között mindig a békét, az összhangot, az egyetértést szítottuk s úgy hisszük, el is értük azt. Ebben, és a lapunkhoz fűződő egyéb számos elért eredményben találjuk meg a biztatást a jövőre is, ez serkent, ez buzdít és ez adja szerkesztőségünk minden tagjának kezébe jó kedvvel ezután is a tollat. Mert, ahol ered­mény van, ott nem hiábavaló a munka, nem kárbaveszett az idő és megtalálja a küzdő újságíró erkölcsi elégtételét. Minden kedves olvasóinknak, hű­séges előfizetőnknek köszönjük az eddigi támogatását és kérjük a jövőre is. ígérnünk sem kell, hogy érdemesek leszünk rá. Asszonyok,­ ­Saskőy Sándor és Csorbay Ákos a Grand Hotel terraszán ülnek, amelyről gyö­nyörű kilátás nyílik az Adriára. Távolabb, egy kis asztalnál rózsás arcú fiatal hölgy nézegeti az illusztrált lapokat. Mellette egy idősebb nő, a­ki minduntalan szeméhez emeli a sorgnettejét s azon keresztül figyeli a járókelőket.) Sasköy (Csorbayhoz): Gyönyörű fiatal teremtés! Várjon ki lehet? Csorbay: Hornan báróné az édesanyjá­val. Tegnapelőtt érkeztek. Sasköy: Már ezt is tudod? Valóban, kalapot kell emelnem a talentumod előtt. Hozzád képest rettenetesen ügyetlen vagyok. Érzem, hogy asszonyi dolgokban mily paránnyá törpülök melletted. Hiába, én már sohase fogom ezt megtanulni. Ehhez inven­ció kell, tehetség, ihlet, találékonyság, ötlet és tudom is én, mi minden . . . Csorbay (a szemére csipteti a monokli­ját): Pedig a dolog fölötte egyszerű. Amikor őnagyságáék a hajón megérkeztek, vélet­lenül a Strand­on sétáltam. Ők egyenesen a szállóba siettek . . . Saskőy: Melyikbe? Csorbay: A villa Rivá­ba. A podgyász­­szal lassan kullogott utánuk a kérszolga. Egyszerűen megkérdeztem tőle, hogy kinek viszi a podgyászt. Saskőy: Nagyszerű! Bámulatos! És meddig maradnak itt? Csorbay: Mindössze két hétig. Ezt a bejelentő lapról tudom. Saskőy: Óriási! Mennyi találékonyság! Csorbay: De most ne kérdezz többet, mert máris észrevették, hogy róluk beszélü­nk. Saskőy: Nem baj. Hadd tudják meg, hogy fölkeltették az érdeklődésünket. Csorbay: Csacsi vagy! Saskőy: Tudom! Csorbay: Az asszonyoknak sose szabad tudniok, hogy érdeklődünk irántuk. Saskőy: Ezt nem értem. Csorbay: Jer, egy kis sétát teszünk a tengerparton, majd séta közben előadást tar­tok neked a nőhódítás a-b-c-járól. Saskőy: Alig várom. Meg akarom hó­dítani ezt a gyönyörűséges bárónőt. Imá­dandónak tartom. Megengeded, hogy még egy pillantást vessek rá? Csorbay: Szó sincs róla! Úgy kell tenned, mintha észre se vennéd. Saskőy: Jó. Engedelmeskedem. Nos tehát, kezdheted a leckéd. Csorbay: Ha megpillantasz valahol egy bájos nőt, csupán egy futó pillantást szabad feléje vetned. Azután egykedvűen másfelé nézel. A nőnek nem szabad tudnia, hogy tetszik, mert ez szépségének tudatát növeli benne. Ha szítják benne ezt a tudatot, el­­bizakodottá lesz. A tettetett egykedvűség­gel azt a hitet kell támasztani benne, hogy ő tulajdonképpen egészen közepes teremtés, aminőt százával lát az ember, anélkül, hogy csak meg is fordulna utána. Saskőy: Szóval teljes közöny. Csorbay: Úgy van. Becses személyé­nek ez a feltűnő mellőzése bántani és izgatni fogja őt. Törni fogja a fejecskéjét, hogy én, te, vagy X mért nem méltatja huzamo­sabb megbámulásra. Meg van sértve a hiú­sága. Haragszik. Felrohan a szobájába és toporzékol. fEIDÉLY! 1V..i m * 1510. KO V. 3. *8hvtára. zene. && A zeneegylet hangversenye. A zeneegylet szokásos karácsonyi hangversenyét e hó 26-án azaz karácsony másodnapján tartotta meg. A műsort Weber „Öröm-nyitány“a vezette be. A zenekar igyekezetének dacára mégis hiányos benyomást tett, mert a fúvóhangszerek túltengése egészen háttérbe szorította a vonóshangszereket. A férfikar számai azonban annál sikerültebbek voltak, precizitással, a dynamikus árnyalatok figyelembevételei énekeltek, s nem tévesztették el a hatást. Sikerükt volt Rhein­berger „Schloss im Meer“-je is, vegyes karra. Ez alkalommal megismerkedtünk egy új zenei akvizí­cióval, Wächter személyében. Diszkréten és nagy figyelemmel látta el a zongorakíséretet. Kedves hatást keltettek a reá következő női kar számai. Ámbár kissé gyengék voltak, melynek oka a részvét­lenség kereshető, kibékítette a közönséget a sok üde leányarc. Lehrer és Schmidt oly közismert és kedvelt zenei erők, hogy csakis jót várhatunk tőlük. Bár nagy feladatra vállalkoztak, mégis sikerült nekik annak nehézségeit diadalmasan legyőzni. Schmidt a Walter áriája után egy ráadással köszönte meg a tetszés nyilvánításokat. Lehrer azonban beérte a „Rafael“ áriával, melynek eléneklése után a közön­ség még tovább is szerette volna hallgatni pompás

Next