Medgyesi Ujság, 1909 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-03 / 1. szám
Wihi\ y T ' C C '/ F \ \ In \ 0y V) JAHVJAR (Sz^rfc ___ M e Va'snt'JiTca X, A közlemények és hirdet •tések ) címre; előfizetési és hirdetési dijak a kiadóhivatal címéreküldendők. ( Előfizetési árak: Negyedévre 1.50 K, egygs^. j?.4itt.,1414iHér:'" /** V. évfolyam. 1. szám. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: B. Mihály Bertalan. Főmunkatárs: Varga Károly. 459 Hivatalos hirdetések 100 szóig 10 korona, azonfelül minden 100 szó 3 kor. Magán hirdetések megegyezés szerint. Nyilt tér soronként 40 fillér. Medgyes, 1909. január 3. && Figyelő. A tisztviselők a legszebb karácsonyi ajándékot kapták, ami a számukra elképzelhető volt. A lakbérpótlék megállapítását és kiutalását. Ez meglepetés volt. És nem csak, mert egy lépcsőfoka az anyagi segítségnek, hanem mert egy elveszettnek hitt járandóságot talált benne minden tisztviselő. Amit régen minden tisztviselő csak ígéretként kezelt, de teljesülésében senki nem hitt. Olyan volt az ígéret forrása, hogy kételkedve fogadták. Na hát végre a budapesti közlöny tette közzé, hogy Medgyes városa az új osztályok szerint az ötödikbe lett sorozva. Ez azt jelenti, hogy jobb helyzetbe jutott a tisztviselő, az államtól kapott lakbérérre nem kell negyedévenként ráfizetnie, talán még meg is spórolhat néhány forintot. Azt jelenti továbbá, hogy ne nyugtalankodjunk, most rajtunk kívül a többi városok még két osztállyal vannak mögöttünk s például Erzsébetváros, amelyet eddig irigykedve tekintettük magunk előtt egy lakbérosztálylyal, mert mögöttünk van. Végül azonban azt jelenti, hogy: háziurak, lehet szájgerolni. Mert igyekezni kell, nehogy az a szegény nyomorult tisztviselő megtakarítani is tudjon az ő lakbéréből valamit. S épen ez az utolsó pont, ami levetőleg hat, nem vidít fel és nem bír kellő örömmel eltölteni a pénzügyminiszter méltányos rendelete fölött. Máris félelem fogja el a tisztviselőket, hogy vájjon milyen képpel fogadják az uj hírt a háziurak s nem-e gondolnak egyöntetűen a hatvanszázalékos lakbérpótlékkal a hatvanszázalékos szájgerolásra is. * Nem találjuk érdektelennek, ha Medgyes város múlt évi népesedéséről néhány adatot közlünk. Múlt évben születettek száma 261, ebből 126 fitt és 135 leány. Vallás szerint a következőképen oszlanak meg: róm.kath. 33; református 20; ev. lutheránus 98; gör.-kath. 47; gör.-kel. 46; unitárius 2 és izraelita 14. Házasság köttetett 71 esetben, elhalt 212 egyén. Tehát a szaporulat 49. Újév. Ezerkilencszázkilenccel, ötödik évfolyamunkba léptünk. Az elmúlt éven át is ugyanazon nyomokon haladtunk, melyen elindultunk, amelyeknek követésére vállalkoztunk a lap megindításának alkalmával. Az egyenes, az őszinte hangról soha egy pillanatra sem tértünk le, így szolgáltuk állandóan a közérdeket, melynek dicsekvés nélkül mondhatjuk, hasznára voltunk. Ez az erénye lapunknak s erre vagyunk felette büszkék. S hogy büszkeségünk nem bűn, nem nevetséges, mutatja olvasóinknak és előfizetőinknek egyre szaporodó tábora. Kik kitartva velünk, segítenek megkönnyíteni munkánkat. Voltunk néha elkeseredettek, kíméletlenek, vagy brutálisak, de úgy hiszszük közönségünk ezek dacára sem utálta meg lapunkat, mert írásaink mögött mindig ott volt, a közérdeket szolgáló nemes célunk; városunk minden fajú lakósága között mindig a békét, az összhangot, az egyetértést szítottuk s úgy hisszük, el is értük azt. Ebben, és a lapunkhoz fűződő egyéb számos elért eredményben találjuk meg a biztatást a jövőre is, ez serkent, ez buzdít és ez adja szerkesztőségünk minden tagjának kezébe jó kedvvel ezután is a tollat. Mert, ahol eredmény van, ott nem hiábavaló a munka, nem kárbaveszett az idő és megtalálja a küzdő újságíró erkölcsi elégtételét. Minden kedves olvasóinknak, hűséges előfizetőnknek köszönjük az eddigi támogatását és kérjük a jövőre is. ígérnünk sem kell, hogy érdemesek leszünk rá. Asszonyok, Saskőy Sándor és Csorbay Ákos a Grand Hotel terraszán ülnek, amelyről gyönyörű kilátás nyílik az Adriára. Távolabb, egy kis asztalnál rózsás arcú fiatal hölgy nézegeti az illusztrált lapokat. Mellette egy idősebb nő, aki minduntalan szeméhez emeli a sorgnettejét s azon keresztül figyeli a járókelőket.) Sasköy (Csorbayhoz): Gyönyörű fiatal teremtés! Várjon ki lehet? Csorbay: Hornan báróné az édesanyjával. Tegnapelőtt érkeztek. Sasköy: Már ezt is tudod? Valóban, kalapot kell emelnem a talentumod előtt. Hozzád képest rettenetesen ügyetlen vagyok. Érzem, hogy asszonyi dolgokban mily paránnyá törpülök melletted. Hiába, én már sohase fogom ezt megtanulni. Ehhez invenció kell, tehetség, ihlet, találékonyság, ötlet és tudom is én, mi minden . . . Csorbay (a szemére csipteti a monokliját): Pedig a dolog fölötte egyszerű. Amikor őnagyságáék a hajón megérkeztek, véletlenül a Strandon sétáltam. Ők egyenesen a szállóba siettek . . . Saskőy: Melyikbe? Csorbay: A villa Rivába. A podgyászszal lassan kullogott utánuk a kérszolga. Egyszerűen megkérdeztem tőle, hogy kinek viszi a podgyászt. Saskőy: Nagyszerű! Bámulatos! És meddig maradnak itt? Csorbay: Mindössze két hétig. Ezt a bejelentő lapról tudom. Saskőy: Óriási! Mennyi találékonyság! Csorbay: De most ne kérdezz többet, mert máris észrevették, hogy róluk beszélünk. Saskőy: Nem baj. Hadd tudják meg, hogy fölkeltették az érdeklődésünket. Csorbay: Csacsi vagy! Saskőy: Tudom! Csorbay: Az asszonyoknak sose szabad tudniok, hogy érdeklődünk irántuk. Saskőy: Ezt nem értem. Csorbay: Jer, egy kis sétát teszünk a tengerparton, majd séta közben előadást tartok neked a nőhódítás a-b-c-járól. Saskőy: Alig várom. Meg akarom hódítani ezt a gyönyörűséges bárónőt. Imádandónak tartom. Megengeded, hogy még egy pillantást vessek rá? Csorbay: Szó sincs róla! Úgy kell tenned, mintha észre se vennéd. Saskőy: Jó. Engedelmeskedem. Nos tehát, kezdheted a leckéd. Csorbay: Ha megpillantasz valahol egy bájos nőt, csupán egy futó pillantást szabad feléje vetned. Azután egykedvűen másfelé nézel. A nőnek nem szabad tudnia, hogy tetszik, mert ez szépségének tudatát növeli benne. Ha szítják benne ezt a tudatot, elbizakodottá lesz. A tettetett egykedvűséggel azt a hitet kell támasztani benne, hogy ő tulajdonképpen egészen közepes teremtés, aminőt százával lát az ember, anélkül, hogy csak meg is fordulna utána. Saskőy: Szóval teljes közöny. Csorbay: Úgy van. Becses személyének ez a feltűnő mellőzése bántani és izgatni fogja őt. Törni fogja a fejecskéjét, hogy én, te, vagy X mért nem méltatja huzamosabb megbámulásra. Meg van sértve a hiúsága. Haragszik. Felrohan a szobájába és toporzékol. fEIDÉLY! 1V..i m * 1510. KO V. 3. *8hvtára. zene. && A zeneegylet hangversenye. A zeneegylet szokásos karácsonyi hangversenyét e hó 26-án azaz karácsony másodnapján tartotta meg. A műsort Weber „Öröm-nyitány“a vezette be. A zenekar igyekezetének dacára mégis hiányos benyomást tett, mert a fúvóhangszerek túltengése egészen háttérbe szorította a vonóshangszereket. A férfikar számai azonban annál sikerültebbek voltak, precizitással, a dynamikus árnyalatok figyelembevételei énekeltek, s nem tévesztették el a hatást. Sikerükt volt Rheinberger „Schloss im Meer“-je is, vegyes karra. Ez alkalommal megismerkedtünk egy új zenei akvizícióval, Wächter személyében. Diszkréten és nagy figyelemmel látta el a zongorakíséretet. Kedves hatást keltettek a reá következő női kar számai. Ámbár kissé gyengék voltak, melynek oka a részvétlenség kereshető, kibékítette a közönséget a sok üde leányarc. Lehrer és Schmidt oly közismert és kedvelt zenei erők, hogy csakis jót várhatunk tőlük. Bár nagy feladatra vállalkoztak, mégis sikerült nekik annak nehézségeit diadalmasan legyőzni. Schmidt a Walter áriája után egy ráadással köszönte meg a tetszés nyilvánításokat. Lehrer azonban beérte a „Rafael“ áriával, melynek eléneklése után a közönség még tovább is szerette volna hallgatni pompás