Medgyesi Ujság, 1909 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-03 / 1. szám
2 hangját. Végül ne feledkezünk meg Nikolaus zeneigazgatóról, kinek fáradságos s gyakran hálátlan munkálkodásának köszönhető elsősorban az elért siker. A műsort tánc követte, mely hajnalig tartott. Műkedvelő kritika. Műkedvelő előadásnak műkedvelő kritikája a hízelgések émelyítő tengere szokott lenni. Ámbár tiszteletreméltó azok fölfogása, kik a műkedvelők szereplésében csak a dicséretreméltót látják meg, mindazáltal a műkedvelők maguk pirulhatnak ilyenféle hízelgésekre: jó napja volt (mint valami primadonnának), fellépése disztingvált, rutinirt, kabinetalakítás, kiforrott művészet, ragyogó dialektika, helyes interpretáció stb. A segesvári úri műkedvelő társaság is zavarban lehet ilyen műkedvelő kritika után. Mondjuk meg nekik az igazat, talán úgyis rászolgálnak az elismerése. Humánus eszme szolgálatában színre került Hevesi és Hetényi 4 drb, felvonásos idillikus vígjátéka, jobban mondva allegorikus képe. A darabok még művészek játékában sem igérnének valamire való színi hatást. Cselekvénynélküli, olvasásra szánt stílustanulmányok, melyekben mindenki hosszasan és unalmasan monologizál, még a szobapincér is. Mi sem természetesebb, hogy a hosszú monológok a műkedvelőket deklamálásra, a természetestől való eltérésre késztetik. A szereplők mégis életet akartak kölcsönözni az élettelen könyvdrámáknak. Amit előmozdított ama körülmény, hogy a szerepek nagy részben a szereplők temperamentumának, egyéniségének figyelembevételével oszlottak meg. Pálmát egynek nem nyújthatunk, mert bajos volna eldönteni, hogy a női szerepek közül, Eisenlohr Gizi szerelmes bakfisa, Eisenlohr Edithnek a férj fölött szellemi fölényt sejtető okos asszonya, Schröderné kiállhatatlan, tipikus gouvernantja, Márkos Ilona bájos menyecskéje, Siposné nagymamája, vagy Kocsis Böske nyelves szakácsnéja volt-e a sikerültebb alakítás. A férfiszerepek közül sikerültebbek voltak Héjja Gyula hamisítatlan szállodaportása, Sipos zsörtölődő öregje és Mauks nagybácsija. Ritka tetszés kísérte a kis 9 éves Sipos Tibi természetes és bátor megjelenését. A jótékony cél érdekében mi is elismerésre méltónak tartjuk a súgó terhes munkáját, és vigasztaljuk Sieghardtot, hogy az Tanítók lakbérügye. Megint kisért a csalódás szelleme. Nem hiába vagyunk a Magyar állam mostoha gyermekei, ismét egy újabb mellőzésben van részünk. Köztudomású, hogy az állami tisztviselők újabban a VII. lakbérosztályba soroztattak. E szerint az új rend szerint a városoknak osztályokba való beosztása nemrégen látott napvilágot a lapok hasábjain. Minden állami tisztviselő örömmel s igazi érdeklődéssel nézte, figyelte az újabb fejleményeket; mindnyájuk számára van e dolognak előnye, kedvezménye; csupán mi tanítók nézzük szomorúan, elcsüggedten, nagyrészünk haragosan az újabb beosztást és tervezetet. Medgyes város az újabb beosztás szerint az V-ik lakbérosztályba jutott, melyszerint az állami tisztviselők a XI. fizetési osztályban 480 kor. évi lakbérben részesülnek. Mi állami tanítók pedig csak elkedvetlenedve olvashatjuk a megszégyenítő, számunkra erősen elszomorító pénzügyminiszteri kijelentést, hogy a tanítókra, e most 10 évre megállapított új lakbérosztályok nem vonatkoznak. Mi is az Állam szolgái vagyunk, munkánk fontosságát is már sokan elismerték s mi az oka mégis, hogy számunkra ma is csak a régi lakbér összeg áll fenn?! A lakbérek megállapításánál rólunk egészen megfeledkeztek s talán az is számításon kívül esett, hogy eredetileg minden állami és más tisztviselő tőlünk nyert szerzendő ismeretéhez az első s az egész életre nagy befolyással biró alapot. Igaz, hogy nemrégen fizetésjavításban volt részünk, de ezzel épen úgy vagyunk, amint mikor az egykori apa fiának új ruhát csináltatott, azonban megfelejtkezett az elrongyosodott kalap helyett másról gondoskodni. Vagy talán elzárkózhatik, az áll. isk. tanító a viszonyok hozta drágaságtól, avagy talán kevesebb összeggel szerezhet a maga és családja számára lakást, mint egy XI. fizetési osztályban levő más állami tisztviselő ? Eléggé mutatják a viszonyok, hogy nem. S ha mégis meg kell a magasabb lakbért fizetnünk, ráfizetünk lakbérünkre fizetésünkből, mert tisztességes lakásról gondoskodnunk családunk iránt való kötelességünk. Ez új lakbértörvény, mely a nemzet igaz napszámosainak teljes kihagyásával készült és 1907. okt. 1-től lépett érvénybe, az állami isk. tanítók között a legnagyobb elkeseredést szülte. Ha azonban igazság és méltányosság van, hisszük, hogy e mellőzés után mielőbb kárpitolva leszünk. (ma) Saskőy: Dühében összetöri a tükröt . . . Csorbay: Harapdálja az ajkait. Saskőy: Migrént kap. Csorbay: Sirógörcsbe esik. Saskőy: És. Csorbay: Meg van törve a jég. Saskőy: Hogyan? Csorbay: Hát nem érted? Felkeltettük az érdeklődését. Saskőy: Köszönöm szépen. Hisz ilyenformán meggyűlök Csorbay: A gyűlölségből fakad a szerelem. Saskőy: És ezzel a módszerrel biztos a siker? Csorbay: Száz közül kilencvenkilenc esetben. (Visszatérnek a terraszra.) Saskőy: Nézd csak, egy fiatal hadnagy ül az asztaluknál! És milyen hevesen udvarol! Csupa szépet mondhat neki. A bárónő igézően mosolyog. Csorba: Oda se neki! Tégy úgy, ahogy mondtam. Nézd csak, milyen gyönyörűen száll le a nap. Mintha belebukna a tengerbe. Saskőy: Csodaszép! (Halkan). Az édesanyja elmegy. Egyedül hagyja őket. Csorbay: Szamár vagy! Saskőy: A hadnagy most közelebb húzódott a bárónéhez. Csorbay: Fodrosodik a tenger. Holnap alighanem bórát kapunk. (Halkan). A hadnagy egy közönséges teve. Halvány sejtelme sincs a szerelem alfájáról. Saskőy: Az angyal, úgy látszik, észre sem vesz engem. Csorbay: Rég észrevette, hogy nem vesszük észre. Saskőy: Bizonyos vagy benne? Csorbay: Egészen bizonyos. Saskőy: Most fölkel. Búcsúzik a hadnagytól. Csorbay: Fölmegy a szobájába. Saskőy: És toporzékol. Csorbay: Úgy van. Saskőy: És összetöri a tükröt, és harapdálja az ajkait és migrént kap és sirógörcsbe esik és ... . és meg van törve a jég. Csorbay: No látod! Saskőy: És holnap? Holnap megint úgy teszünk! Csorbay: Hogyne! Amíg meg nem ismerkedünk vele. És akkor elölről kezdjük. Saskőy: Mit? Csorbay: A színlelt közönyt. (Másnap). Saskőy: Jó, hogy itt talállak. A módszered ugyancsak bevált. A báróné még az este megszökött. Csorbay: Kivel? Saskőy: A hadnagygyal, aki oly tüzesen udvarolt neki. Az anyját alig lehetett megvigasztalni. A portástól hallottam az esetet. Egy óra múlva az egész fürdő tele lesz a szenzációval. Lám, lám, a módszered mégsem csalhatatlan. Csorbay: Mondtam, hogy száz eset közül kilencvenkilencben. A báróné véletlenül épen a századik volt. Saskőy: Nem, nem. A módszered csődöt mondott és csak ezt az egy igazságot demonstrálta, hogy az asszonyok kiszámíthatatlanok! MEDGYESI ÚJSÁG: ő szerepe árán más ritka magas címekhez jutott. A négy évszakot bájosan ábrázolták Eisenlohr Helén, Héjjá Irén, Héjjá Ella és Benedek Irén festői élőképei. A humánus szereplők nemes szivét, azt hisszük, a legjobban felmelegiti a rideg szám : 200 kor., mely összeg derék munkájokat minden magasztaló kritikánál ékesebben dicséri. 1909. január 3. Szombatesti levél. Az újév meghozta az iskoláknak — nem tudom alkalmas kifejezést használok-e? legszebb ajándékát. Az állami címet és lobogót, tudom, hogy vegyes érzelemmel lett fogadva, elgondolom, hogy még nagyon sokaknak szemet szúr. Ám itt eszembe jut, évekkel ezelőtt Romániába tett utam alkalmával, a bukaresti református templomban piros pünkösd napján a szószék mellett lengő, román állami zászló. Magyarul száltak fel a könyörgés csendes hangjai, az egek urához — de jelképezve volt még ott is, hogy erős nemzeti érzéstől áthatott ország területén vagyunk, amely még a felekezeti templomokban is érvényre juttatja zupramaciáját. Nálunk eddig a legtöbb faluban csak a dohány- és sóárudák ajtajára — helybeli művészek által — otrombán felmázolt címeres pléhtáblákról tudhatta meg az idegen, hogy Magyarország területén van. Hát haladunk! Lebegtetik az angyalok már kulturális intézményeinken is, faj és nyelvküslönbség nélkül, édes hazánk minden állampolgárának egyenlő érzéssel és szeretettel felkarolandó és ápolandó címerét. Legyen is ez az egyetértés, a békés testvéri szeretet szimbóluma, amelynek védő pajzsa alatt egyesült erővel munkálkodjunk közös hazánk jólléte és fentartásán.