Medgyesi Ujság, 1909 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1909-01-03 / 1. szám

2 hangját. Végül ne feledkezünk meg Nikolaus zene­­igazgatóról, kinek fáradságos s gyakran hálátlan munkálkodásának köszönhető első­sorban az elért siker. A műsort tánc követte, mely hajnalig tartott. Mű­kedvelő kritika. Mű­kedvelő előadásnak műkedvelő kriti­kája a hízelgések émelyítő tengere szokott lenni. Ámbár tiszteletreméltó azok fölfogása, kik a műkedvelők szereplésében csak a dicséretreméltót látják meg, mindazáltal a műkedvelők maguk pirulhatnak ilyenféle hízelgésekre: jó napja volt (mint valami primadonnának), fellépése disztingvált, ruti­nirt, kabinetalakítás, kiforrott művészet, ragyogó dialektika, helyes interpretáció stb. A segesvári úri műkedvelő társaság is zavarban lehet ilyen műkedvelő kritika után. Mondjuk meg nekik az igazat, talán úgyis rászolgálnak az elismerése. Humánus eszme szolgálatában színre került Hevesi és Hetényi 4 drb,­­ felvonásos idillikus vígjátéka, jobban mondva allegori­kus képe. A darabok még művészek játé­kában sem igérnének valamire való színi hatást. Cselekvénynélküli, olvasásra szánt stílustanulmányok, melyekben mindenki hosszasan és unalmasan monologizál, még a szobapincér is. Mi sem természetesebb, hogy a hosszú monológok a műkedvelőket deklamálásra, a természetestől való eltérésre késztetik. A szereplők mégis életet akartak kölcsönözni az élettelen könyvdrámáknak. Amit előmozdított ama körülmény, hogy a szerepek nagy részben a szereplők tem­peramentumának, egyéniségének figyelembe­vételével oszlottak meg. Pálmát egynek nem nyújthatunk, mert bajos volna eldönteni, hogy a női szerepek közül, Eisenlohr Gizi szerelmes bakfisa, Eisenlohr Edithnek a férj fölött szellemi fölényt sejtető okos asszonya, Schröderné kiállhatatlan, tipikus gouver­­nantja, Márkos Ilona bájos menyecskéje, Siposné nagymamája, vagy Kocsis Böske nyelves szakácsnéja volt-e a sikerültebb alakítás. A férfiszerepek közül sikerültebbek voltak Héjja Gyula hamisítatlan szálloda­­portása, Sipos zsörtölődő öregje és Mauks nagybácsija. Ritka tetszés kísérte a kis 9 éves Sipos Tibi természetes és bátor megjele­­nését. A jótékony cél érdekében mi is elisme­résre méltónak tartjuk a súgó terhes mun­káját, és vigasztaljuk Sieghardtot, hogy az Tanítók lakbérügye. Megint kisért a csalódás szelleme. Nem hiába vagyunk a Magyar állam mostoha gyermekei, ismét egy újabb mellőzésben van részünk. Köztudomású, hogy az állami tisztviselők újabban a VII. lakbérosztályba soroztattak. E szerint az új rend szerint a városoknak osztályokba való beosztása nemrégen látott napvilágot a lapok hasábjain. Minden állami tisztviselő örömmel s igazi érdeklődéssel nézte, figyelte az újabb fejleményeket; mindnyájuk számára van e dolognak előnye, kedvezménye; csupán mi tanítók nézzük szomorúan, elcsüggedten, nagyrészünk haragosan az újabb beosztást és tervezetet. Medgyes város az újabb beosztás sze­rint az V-ik lakbérosztályba jutott, mely­­szerint az állami tisztviselők a XI. fizetési osztályban 480 kor. évi lakbérben részesül­nek. Mi állami tanítók pedig csak elkedvet­lenedve olvashatjuk a megszégyenítő, szá­munkra erősen elszomorító pénzügyminisz­teri kijelentést, hogy a tanítókra, e most 10 évre megállapított új lakbérosztályok nem vonatkoznak. Mi is az Állam szolgái vagyunk, mun­kánk fontosságát is már sokan elismerték s mi az oka mégis, hogy számunkra ma is csak a régi lakbér összeg áll fenn?! A lakbérek megállapításánál rólunk egészen megfeledkeztek s talán az is számí­táson kívül esett, hogy eredetileg minden állami és más tisztviselő tőlünk nyert szer­­zendő ismeretéhez az első s az egész életre nagy befolyással biró alapot. Igaz, hogy nemrégen fizetésjavításban volt részünk, de ezzel épen úgy vagyunk, amint mikor az egykori apa fiának új ruhát csináltatott, azonban megfelejtkezett az el­­rongyosodott kalap helyett másról gondos­kodni. Vagy talán elzárkózhatik, az áll. isk. tanító a viszonyok hozta drágaságtól, avagy talán kevesebb összeggel szerezhet a maga és családja számára lakást, mint egy XI. fizetési osztályban levő más állami tiszt­viselő ? Eléggé mutatják a viszonyok, hogy nem. S ha mégis meg kell a magasabb lakbért fizetnünk, ráfizetünk lakbérünkre fizetésünk­ből, mert tisztességes lakásról gondoskod­nunk családunk iránt való kötelességünk. Ez új lakbértörvény, mely a nemzet igaz napszámosainak teljes kihagyásával készült és 1907. okt. 1-től lépett érvénybe, az állami isk. tanítók között a legnagyobb elkeseredést szülte. Ha azonban igazság és méltányosság van, hisszük, hogy e mellőzés után mielőbb kárpitolva leszünk. (ma) Saskőy: Dühében összetöri a tükröt . . . Csorbay: Harapdálja az ajkait. Saskőy: Migrént kap. Csorbay: Sirógörcsbe esik. Saskőy: És. Csorbay: Meg van törve a jég. Saskőy: Hogyan? Csorbay: Hát nem érted? Felkeltettük az érdeklődését. Saskőy: Köszönöm szépen. Hisz ilyen­formán meggyűlök Csorbay: A gyűlölségből fakad a sze­relem. Saskőy: És ezzel a módszerrel biztos a siker? Csorbay: Száz közül kilencvenkilenc esetben. (Visszatérnek a terraszra.) Saskőy: Nézd csak, egy fiatal hadnagy ül az asztaluknál! És milyen hevesen udvarol! Csupa szépet mondhat neki. A bárónő igézően mosolyog. Csorba: Oda se neki! Tégy úgy, ahogy mondtam. Nézd csak, milyen gyönyörűen száll le a nap. Mintha belebukna a tengerbe. Saskőy: Csodaszép! (Halkan). Az édes­anyja elmegy. Egyedül hagyja őket. Csorbay: Szamár vagy! Saskőy: A hadnagy most közelebb húzódott a bárónéhez. Csorbay: Fodrosodik a tenger. Holnap alighanem bórát kapunk. (Halkan). A had­nagy egy közönséges teve. Halvány sej­telme sincs a szerelem alfájáról. Saskőy: Az angyal, úgy látszik, észre sem vesz engem. Csorbay: Rég észrevette, hogy nem vesszük észre. Saskőy: Bizonyos vagy benne? Csorbay: Egészen bizonyos. Saskőy: Most fölkel. Búcsúzik a had­nagytól. Csorbay: Fölmegy a szobájába. Saskőy: És toporzékol. Csorbay: Úgy van. Saskőy: És összetöri a tükröt, és harap­dálja az ajkait és migrént kap és siró­görcsbe esik és ... . és meg van törve a jég. Csorbay: No látod! Saskőy: És holnap? Holnap megint úgy teszünk! Csorbay: Hogyne! A­míg meg nem is­merkedünk vele. És akkor elölről kezdjük. Saskőy: Mit? Csorbay: A színlelt közönyt. (Másnap). Saskőy: Jó, hogy itt talállak. A mód­szered ugyancsak bevált. A báróné még az este megszökött. Csorbay: Kivel? Saskőy: A hadnagygyal, aki oly tüzesen udvarolt neki. Az anyját alig lehetett meg­vigasztalni. A portástól hallottam az esetet. Egy óra múlva az egész fürdő tele lesz a szenzációval. Lám, lám, a módszered még­sem csalhatatlan. Csorbay: Mondtam, hogy száz eset közül kilencvenkilencben. A báróné vélet­lenül épen a századik volt. Saskőy: Nem, nem. A módszered csődöt mondott és csak ezt az egy igaz­ságot demonstrálta, hogy az asszonyok­­ kiszámíthatatlanok! MEDGYESI ÚJSÁG: ő szerepe árán más ritka magas címekhez jutott. A négy évszakot bájosan ábrázolták Eisenlohr Helén, Héjjá Irén, Héjjá Ella és Benedek Irén festői élőképei. A humánus szereplők nemes szivét, azt hisszük, a legjobban felmelegiti a rideg szám : 200 kor., mely összeg derék munkájokat minden magasztaló kritikánál ékesebben dicséri. 1909. január 3. Szombatesti levél. Az újév meghozta az iskoláknak — nem tudom alkalmas kifejezést használok-e? legszebb ajándékát. Az állami címet és lobogót, t­udom, hogy vegyes érzelemmel lett fogadva, elgondolom, hogy még nagyon sokaknak szemet szúr. Ám itt eszembe jut, évekkel ezelőtt Romániába tett utam alkalmával, a buka­resti református templomban piros pünkösd napján a szószék mellett lengő, román állami zászló. Magyarul száltak fel a könyörgés csen­des hangjai, az egek urához — de jelké­pezve volt még ott is, hogy erős nemzeti érzéstől áthatott ország területén vagyunk, amely még a felekezeti templomokban is érvényre juttatja zupramaciáját. Nálunk eddig a legtöbb faluban csak a dohány- és sóárudák ajtajára — helybeli művészek által — otrombán felmázolt címeres pléhtáblákról tudhatta meg az idegen, hogy Magyarország területén van. Hát haladunk! Lebegtetik az angyalok már kulturális intézményeinken is, faj és nyelvküslönbség nélkül, édes hazánk minden állam­polgárának egyenlő érzéssel és szere­tettel felkarolandó és ápolandó címerét. Legyen is ez az egyetértés, a békés testvéri szeretet szimbóluma, amelynek védő pajzsa alatt egyesült erővel munkálkodjunk közös hazánk jólléte és fentartásán.

Next