Medgyesi Ujság, 1912 (8. évfolyam, 316-366. szám)
1912-01-01 / 316. szám
Portrék. MELANIE. Finom volt és törékeny, sápadt, vérszegény és hallgatag, mint a neve. A puha, az ábrándozó, a daloló Melanie. Büszke, mint a középkor szűz leányasszonya, méltóságos és hideg, mint a néma hercegnők. Együtt dolgoztunk, együtt vergődtük át az étetet, egy pár rövid percig egy piszkos, munkaszagú irodában. A többiek észre sem vették, a maguk víg, hancúrozó életével voltak elfoglalva. De nekem látnom kellett. Éppen szembe ült velem. Ha fölpillantottam, csak őt láttam, csak az ő hajlékony vékony teste szökött elém. És mégse néztem meg. Csak később, akkor is gyáván, félénken. Ő se látott meg engem, még meg sem érzett, olyan mindegy voltam neki, mint az átlátszó levegő, az agyonunott utcák, az ismerős házak. Gyerek, szelíd, lányos szeme sohasem tapadt rám, csak az egymásba kapaszkodó betűket szerette, amelyeket a gép ontott egyenletes, buta lassúsággal, bosszantó pontossággal. Tán épp ezért a bántó közönyért, a megsértett férfibüszkeségért kószált annyiszor feléje a szemem. Pillantásom halvány alakját magába szívta, mint a legédesebb, legkábítóbb parfümöt. Aztán már bárhova nézte,maelőttem illatozott. Haja ében fekete, álmosító, sötét illat áradt belőle. Ránehezedett az agyamra, elmosta gondolataimat. Homályosan tünedezett el mellőlem minden, a tekintetem remegett, nem láttam semmit, sötétség vett körül, csak a mámorító, mély fekete parfüm őrjített. A szeme is fekete volt, de annyira puha és szerény, mint a mosolygó ibolya. A tavaszt hívó gyönge virágok illatoztak benne, bús, szelid illatot loptak a lelkembe. Az orcáján — mind a kettőn — rózsák nyíltak. Erős, vöröslő, kicsattanó virágok. Pikánsul szállingóztak a szobában a gyöngyöző rózsacseppek, aztán diadalmasan, bódítón bevették a szobát. A foga fehér volt, mint a liliom és izgatott, kacérkodott velem. Mindig féltem tőle. Talán egyszer egy éjszakára velem marad a fénye, az illata. A fehelete körülölel, megfoszt az eszemtől és a meleg párás környezetben megbékülök. Meghalok. Elpusztulok szelíden a fedér virágok között. De nemcsak a feje izgatott. Megtört tekintetű, megölt fényű szeme érezte — ha nem is látta — a testét, harmatos, üde termetét. Fehér volt, finom, jeges, mint a hóvirág. Egyszerű kabátja, rakott szoknyája eltakarta, mintha még a nap csókjától is féltené. . . . Álmodtam sokat róla. Különösen olyenkor sokat, mikor az őszi napsugár keresi a helyét a meghaló faleveleken . . . GITTA: Szép volt, nagyon szép, de nekem nem tetszett. Arca csodás, de hideg, léleknélküli, mint az olajnyomatok agyonpepecselt nő ideáljai. Sima a bőre, semmi indulat a vonásaiban, tán ezért nem tudott felmelegíteni És észre sem vettem volna, de egyik barátom lelkén keresztül sokszor látnom kellett. Barátaim már otthon feküdtek (nyár volt, az ablak tárva nyitva), amikor én odatelepedtem az ablak peremére. Szóltam is egy-két szót vigyázva, de már ébren voltak. És az egyik — hosszú, sápadt, nagy gyerek — beszélt is. — A Gitta! Istennő, nem, nem, nincs szó, amely hozzá fölérne. Csak ez: Gitta! « Szerkesztőség: Meigyes, Vasút-utca 7. A közlemények és hirdetések e cimen; előfizetési és hirdetési dijak a kiadóhivatal címére küldendők. Előfizetési árak: Negyedévre 2 kor., egyes szám 16 fillér. Vkf évfolyam. Megjelenik minden vasárnap. Medgyes, 1912. január .„ Hivatalos hirdetések 100 szóig 10 korona, azonfelül minden 100 szó 3 kor. Magánhirdetések megegyezés szerint. Nyikttér soronként 40 fillér. A magyar királyi statisztikai hivatal még el sem készült a multévi népszámlálási anyag feldolgozásával, de Bécsben már tudni vélik a nemzetiségek javára billenő népszámlálási adatokat Erdély 17 vármegyéjéről. Sőt a „Deutsch-ungarischer Korrespondenz“ le is ad egy táblázatot, amely szavahihető pontossággal közli a népesedési viszonyainkat. De persze adatai hamisak. Egy pillantást vetni rá elég, hogy meggyőződjünk erről. Csak Nagykiskünlővármegyét ragadjuk ki a bécsi táblázatból. A hivatalosan megállapított 1900. évi statisztikai kimutatás •Nagyküküllővármegye 145.138 lelke közül 17.139 magyart, 61.769 németet, 61.779 románt és a többieket számlál. A bécsi kimutatás az 1910. évi december 31-én foganatosított népszámlálási eredményképen a vármegyében 148.414 lelket tüntet ki, melyből magyar 17.215, német 63.474, román 53.366 stb. Tehát azt mondja, hogy az utolsó 10 év alatt a vármegyében a magyarság 75 lélekkel szaporodott. Ez nem áll, mert mint a népszámlálási előmunkálatok befejezése után lapunkban is írtuk, Segesváron a magyarság szaporodása 570, Medgyesen 385, hát még a magyar falvakban, hol százalékokkal mutattuk ki, hogy mindenütt növekedésben volt a magyarság. És elhiheti-e valaki, hogy Nagyküküllővármegye lakosságának 427°„ németsége mellett a románság is épen 42’71 ”-ot tegyen ki. A kimutatás szerint különben Erdély 17 vármegyéjének 2,664.012 lelke közül magyar 870.806, német 256.834, román 1,498.558 és más nemzetiségű 58.945. „Magyaren und Sachsen 1848 bis 1911“. Ein politischer Leitfaden für Deutsche“. (A magyarok és szászok 1848-tól 1911-ig. Politikai vezérfonal németek részére.) Ez a címe a napokban Lipcsében megjelent 100 oldalas „tanulságos“ füzetnek, amelyiyel el van már árasztva a szász városok könyvpiaca. Anélkül, hogy a tiltott politizálás sajtóvétségébe ne essünk, nem tárgyalhatjuk e szerzői név nélkül megjelent füzet magyar gyalázkodásait, mindennek dacára megállapítjuk, hogy e könyv méltán rászolgál az elkobzásra. A tartalom jegyzékében ilyen feliratok fordulnak elő: A magyarok és belügyi politikájuk. A nagyszebeni Petőfi ünnep és az állítólagos összebarátkozás szászok és magyarok között. Elképzelhető-e jelenleg a szászmagyar barátság.'' A magyarok törvényei és törvényerejű biztosítékai üres szavak. Törvénysértések a magyarok részéről. Bethlen és Bánffy basáskodásai. Magyarosítás a községek pecsétjeinek magyar felírással való ellátása által. Betiltott német népgyűlések. A német iskolák lekicsinyítése. A közoktatási reform rendőri felügyelet mellett a szásziskolákban. A német kérdés megoldása Magyarországon. Svábok és szászokat egyforma veszély fenyegeti. Egy véd és dac szövetség megalakítása az összes magyarországi németajkunkkal az anyanyelv és a kultúra megvédésére. — Van még ezen kívül néhány száz hason értelmű cikkből, melyek címei után refrénként van megírva: „Magyarische Versprechungen und deren Erfüllung“. (Magyar ígéretek s azok megtartása.) Kétségtelen, hogy a könyv ismeretlen szerzője erdélyi, sőt közelfekvő égyén, ki a római----- - —.................... németséget félrevezetni. A könyvet érdemes minden magyar embernek elolvasni 1 korona 80 fillérért kapható a könyvkereskedésekben. Fordul az év. Lassan, nehézkes léptekkel elértjük az egyik év végét, hogy magunkat felfrissítve rohanjunk tovább az ujjal. Olyan bolondok is vagyunk mi emberek. 316. szám. Előre akarunk nézni és egész életünk abban telik el, hogy visszatekintünk, rekriminálunk. Különösen most, az év fordulásakor tűnik ez ki. Nagy, életet betöltő célt tűz ki magának gyerek, fiatalember, családfő, nemzet, mindenki. És mintha új életet, új erőt adna az, hogy a négy szám közül az utolsó megváltozik, hogy az 1-es helyett 2-est írunk, felemelt fővel, merev lábakkal lépnek át az emberek az új esztendőbe. S mikor a legelső apró csalódás éri őket, akkor megállnak és visszanéznek a múltba. Sajnálják azt a kis erőt, amivel előre törtek és busán nézik a múlt évet, szinte visszakivánják azt, amit már a vége felé türelmetlenül iparkodtak elkergetni, hogy jöjjön megint az uj. És ez az első csalódás megroppanja a merev hátat, lenyomja a fenntartott fejet és meghajlítja az egyenes 1/4 ^ 1J / pörnyedt háttal, rozoga lábakkal lépve előre várjuk megint az uj évet, mindig az újat. Fordul az év. Meleg szobákban pezsgős poharak között ugrik hozzánk az 1912. Fehéren, tisztán. A fekete karácsony után a havas, fehér újév jön. S az a sok szállongó pihe mintha elakarná takarni a sok fekete piszkot.