Medgyesi Ujság, 1913 (9. évfolyam, 367-416. szám)

1913-01-05 / 367. szám

1013. január 5. MEDGYESI ÚJSÁG. got. Azt, hogy nagyon gyenge bázison nyugszik a mi közgazdasági életünk. Egy komoly külpolitikai bonyodalom esetére, amilyen a balkáni háború is volt, meginog, megrendül nálunk minden, főleg a közönség bizalma. Oktalan pánik vesz erőt még a komolyabb elemeken is és úgy fest a dolog mintha mi hajtanók önmagunkat a gazdasági katasztrófa felé. Ez csak szegény országban történhetik meg, ahol a vagyonoknak és existenciáknak nincs teljesen reális bázisa. Lám Németország ugyanezeket a nehéz időket minden rázkódtatás nélkül élte át, sőt Ausztria is hasonlíthatatlanul nyugodtabban bírta a válságot. S mi majdnem tönkre mentünk. A Balkán kérdés, amely félszázad óta feküdte meg az európai állapotokat, remélhetőleg megoldódik és a világ felszabadul az aggodalmak alól. Megint hosszú évtizedekre biztosíttatik a béke és nincs fontosabb kötelessége sem a magyar kormányoknak, sem a közönségnek, mint hogy gazdasági ellentálló képességünket fejlessze és a közvagyonosságot reálisabb bázison mozdítsák elő. Ennek nélkülözhetetlen előföltétele a gazdasági függetlenség. Amíg ez be nem következik, addig Magyarország koldus marad, vagy ahogy Károly Mihály gróf a napokban oly kétségbeejtő őszinteséggel beismerte: Montenegró nívóján fogunk vergődni. Az új évet tehát azzal a szilárd elhatározással kezdjük meg, hogy minden erőnket összefogva küzdjünk hazánk gazdasági önállóságáért. Amire a boldogulásukért küzdő diadalmas balkáni népek képesek voltak, arra képesnek kell lenni az ezer éves magyar nemzetnek is. Mert amely nemzet erre nem képes, annak el kell pusztulnia, nevezetesebb segesvári férfiak emlékei. Van egy 1820-as évek divatját feltüntető polgári szoba, egy iskolai és egy gyermekjáték régiség-terem; egy kisebb szoba régi kinzőkamrát mutat be, míg a lépcsőházban az ipari és céh életre vonatkozó tárgyakat őriznek. Íme egy határozott és nálunk, sajnos oly ritka internőtszerű múzeum. Nagyszeben: A báró Bruckenthal Múzeum a legértékesebb magyarországi gyűjtemények közül való. Különösen Szépművészeti gyűjteménye, mely 1135 eredeti festményt, 117 képmásolatot és 209 szoborműmásolatot tartalmaz huszonhat szobában. Iparművészeti gyűjteményében különösen a szászföldi közép- és újabbkori ötvösművek és iparművészeti tárgyak említésre méltók. Az Erdélyi Kárpát Egyesület, nagyon helyesen, nem konkurál a Bruckenthal múzeummal, hanem néprajzi tárgyakat gyűjt. Az Erdélyi Természettudományi Egyesület Múzeuma természetszerűleg elsősorban természetrajzi gyűjteményére fekteti a fősulyt. Ugyancsak Nagyszeben nevezetessége a Városi Fegyvertár, amely a városház egyik tornyában szakszerűen van berendezve. Ezzel a négy múzeummal Nagyszebennek Budapest után a legtöbb múzeuma van. Újévre, Kis kunyhóban, szalma ágyon, Fekszik egy ősz aggastyán . . . Várva utolsó óráját, Életének alkonyán . . . A kis kunyhó közelében, Áll egy magas palota, Melynek diszes nagytermében, Csak úgy szól a muzsika . . . Táncol, vigad ott mindenki, Nem gondolva semmivel, Gondot és bajt távol űzve, Mulatnak élvezettel . . . De az idő éjfélre jár, Tizenkettőt üt az óra, Megkondulnak a harangok A nagy templomnak tornyába. A harangok csengő hangja, Behatol a kis kunyhóba. És az aggastyánnak lelkét Fölviszi a menyországba . . . A harangok csengő hangja, Beszáll most a palotába. Annak is a nagytermébe, Ahol a vigasság járja . . . Ki csal onnan egy ifjú párt, Elvezeti a kunyhóba. Hogy a meghalt „Ó esztendőt“ Az „Uj esztendő“ felváltsa . . . És a kis kunyhóban ime, Virággá változik minden . . . Ránk ragyog az uj esztendő A mennyei fényességben. Itt az „Uj év!“ itt vagyon már! Vajon mi jót hozott nekünk? Isten hozott „Uj esztendő“! Igaz szivünkből köszöntünk . . . Belőni Lykó Juliska. Szász múzeumok. Leitner Miksa a „Világ“ című lapban a magyarországi múzeumokról egy ismertető cikksorozatot közöl. Ismerteti az erdélyi városok múzeumait s megállapíthatjuk mi, kik a szászföld alapos ismerői vagyunk, hogy feltűnő tájékozottsággal említi köztük a szászvárosok múzeumait. Alább közöljük a szomszédos Segesvár és Nagyszeben városok múzeumainak leírását, Medgyesé, sajnos, nem szerepel a sorozatban, mert mindeddig csak készülőben van, bár tudtunkkal sok értékes régisége van fölhalmozva. Segesvár: Városi Múzeuma a város legerősebb, Rats v. Stunden Thurmnak nevezett tornyában van elhelyezve s körülbelül 2500 darabból áll. A termek egyikét, mint régi konyhát, másikát mint a XVII. században élt Kraus segesvári híres történetíró szobáját rendezték be, a harmadikban egyházi régiségek, a negyedikben fegyverek vannak elhelyezve, az ötödikben A pénzpiac javulása. A bizonytalan idők bénító hatása most bontakozik ki a maga teljes képében. — Magyarországon minden üzleti alap megingott, Magyarország megszűnt piac lenni a szó megbízható értelmében s igy azok az érdekkörök melyek nagyarányú voltuknál fogva ép bőrrel kerültek ki a krízisből, meg voltak szintén bénítva, mert a piac összedőlt romjai fölött elült az élet. Saját üzempangásuk elleni orvosságot találták meg tehát abban a dicséretreméltó akcióban, amelyet a legutóbbi időben indítottak meg. Ugyanis valamennyi számottevő fővárosi intézet szindikátust alakított segítőakció keresztülvitelére. Az elv az volt, hogy oly vidéki cégek, amelyeknek státusa aktív és amelyek csupán a kedvezőtlen hitelviszonyok folytán beállott hitelmegvonás miatt pillanatnyilag fizetési zavarba kerültek, kötelezettségeik teljesítése céljából a fizetési képtelenség elkerülése érdekében az egyesült nagybankok segélyző szindikátusától hitelt kapnak. A lényeg azon van, hogy ezt a kivételes hitelt csakis azok a cégek fogják élvezni,amelyeknek hitelképessége vagyoni mérlegükben indokolva van és amelyek nem helytelen üzletvitel, avagy erejükön felül való terjeszkedés, hanem hitelkrízis miatt jutottak fizetési zavarok közé. Az aktív fizetésképtelenség, ez a sajátságos magyar speciel, a segítség folytán meg fog szűnni. A nagybankok ezúttal kerülni fogják a hosszadalmas formaságokat, hogy minden arra érdemes és jogosult cég hamarosan hozzájuthasson a szükséges hitelhez. A fővárosi piac támogatása azzal a segítő akcióval karöltve fog végbemenni, amelyet a budapesti nagybankok a vidéki pénzintézetek segítségére máris folyamatba tettek. Itt is az a szempont lesz irányadó, hogy csakis az oly intézetek fognak a rendkívüli hitelben részesülni, amelyek akár a betétek hirtelen elvonása, akár egyéb, önhibájukon kívül eső okból pillanatnyilag elvesztették likviditásukat. A dologban az az érdekes, hogy elsősorban a vidéki cégeknek jut ki a segítség, ami igen bölcs dolog, ha tekintetbe veszszük azt, hogy mihelyt a vidéki cégek a a fővárosi cégekkel szemben kötelezettségeiket teljesíthetik, emezek ipso facto pénzhez jutnak. Ha a kereskedelmi piac ekként országszerte restituálva lesz, akkor lesz csak alkalmuk a nagy pénzintézeteknek szokásos munkakörük folytatásába fogni s ennek a ténynek tulajdonítható az, hogy a segítő akció ilyen gyors és agilis. A pénzpiac emez úi alakulásánál lehetetlen meg nem emlékezni arról a benyomásról, amelyet ez bennünk keltett. Felemelőleg hat, hogy a borzasztó kadencia után a magyar piac előre megrajzolt recipe szerint a maga erejéből áll lábra, felemelőleg hat az önzetlenség az összetartás, amelynek jegyében a folyamat történik. Egy pillanatra Amerika levegőjét érezzük fújni, a maga akcióképes, elszánt, demokratikus egyszerűségében. Ilyenkor érezzük, hogy nem igaz, hogy a pénzpiac lelketlen, raffinált nyerészkedési porond, amilyennek a közélet hirdetni szokta, hanem méltányos tiszteséges üzlet is lehet, ha méltányos és tisztességes emberek állanak az élén. Reméljük, hogy tanulsága és haszna is lesz az elmúlt hónapoknak. Mint ahogyan Szeged a pusztító árvízből ezerszeres szépséggel épült fel újra, szeretjük hinni, hogy olykér fogja felemelni fejét a magyar piac, újabb, megbízhatóbb konstrukciókkal és védőgátakkal a külpolitika tehetetlenségével is szemben.