Medgyesi Ujság, 1916 (12. évfolyam, 540. szám)

1916-06-04 / 540. szám

t 4 ■ ktf Medgyes, 1916 junius 4. Megjelenik minden vasárnap. XII. évfolyam 540. szám. Szerkesztőség: Medgyes, Vasut-utca 8. sz. A közlemények és hirde­tések e cimen; előfizetési ét, hirdetési dijak a kiadó- hivatal címére küldendők. Előfizetési árak: Negyedévre 2 kor., egyes szám 16 fillér. Hivatalos hirdetések 100 szóig 10 korona, azon­felül minden 100 szó 3 kor. Magánhirdetések meg­egyezés szerint. Társadalmi hetilap. ?7 Nyilttér soronként 40 fillér BÉKE. Amióta az Unióban a mestersége­sen élesztett hullámok elsimultak, fent és alant, jobbról és balról, vezetők ajkairól, semlegesek és hadviselők, részéről, nap-nap után hangzik el a béke szava. Nem lehet tagadni — bár a túlsó parton szeretnék — álta­lános a béke óhaja mindenütt. És igy is van ez rendjén. Talán mégsem vadultunk el annyira, hogy szégyel- nünk kellene, hogy forró vágyunk a békesség után napról-napra nő. Eltit­kolni ezt semmi ok sem forog fenn. Ez amellett is bizonyít, hogy mi készek is vagyunk a békére minden pillanatban. Olyanformán érezzük magunkat, mint az apa, aki, ha enge­detlen gyermekét megfelelő mértékben megfenyítette, azonnal utat enged szivében a kiengesztelődés minden­képen nemes érzésének. Mi elégtételt véve a sérelemért, elszállani engedtük szivünkből a haragot, a gyülölséget pedig szinte nem is éreztük. Az a gyülölség, ami van talán egyes fajok között, olyan valami, ami mindig megvolt s meglesz a béke után is, még azok között is, akik ma szövetségben állanak egymással. Ez tehát, amint nem volt oka a háború­nak, nem lehet akadálya a békének sem. Hogy ezidőszerint veszteséggel záródnék a számla? Ez már inkább jöhet kérdésbe. Ámde a csorbát emberi számítás szerint kiköszörülni már nem lehet, sőt nagyon kérdéses, hogy nem esnek-e még nagyobb csorbák, amikor már fellép a szükség kényszere. Jó lesz nem várni be! Egyről-másról. A háború nagy iskola. Sok mindent felszínre hoz, sok mindenre megtanít. Arra is rákényszerit, hogy jobban körül nézzünk magunk körül. És sok olyat megláttat, amit normális időkben nem tudtunk s nem is akartunk meglátni. A magunk megismeré­sére hatalmas egy eszköz. A jó és rossz tulajdonságokat egyformán tárja fel. Rá eszméltet a hiányokra, fogyatkozásokra. Sarkal nagy dolgokra, de egyúttal csábit is minden alávalóságra. A franciák, akik régóta hivalkodnak az emberiség szellemi vezérének címével, most jobban figyelve magukra és az eseményekre, rájöttek, hogy nem olyan fehér az angyal, mint hirdették, hogy nem olyan mélyen nyúlnak le a nép rétegeibe a kultúra gyö­kér szálai, mint hinni lehetett. Amilyen mértékben lesz mind halkabb a gyűlölködés hangja, lekicsinylése, gunyo- lása az ellenségnek, olyan méitékben lesz mind őszintébb magukról való véleményük. A jobbak keserűséggel és fájdalommal panaszolják, hogy mint nyári eső után a gomba, úgy szaparodtak el a minden rendű és rangú jósok, kuruzslók és kártyavetök a kulturált francia földön, akik a fővárosban és a vidéken egyformán ámítják és zsarol­ják a hiszékenyeket. A hiszékenyek pedig vajmi sokan vannak. Mert hát sok az özvegy, az árva és sok van olyan -aki nem akar az lenni, de a félelem ott ül szivében s rettegve gondol minden percre, mely gyászt hozhat. Ez ellen — mint bölcsen jegyzi meg egy feljajduló —• édes-keveset használ a rendőrség közbelépése. A bajnak gyökerét kell megkeresni. A buja talajban gyomlátás után újból felüti fejét a gyom. De ha mélyen felforgatjuk, talán mégis szabaddá tehetjük a gyomtól. A nép rétegét kellene minél fogéko­nyabbá tenni a kultúra, a világosság iránt. Ha az egyszer eléggé mély gyökeret vert a néplélekben, akkor többé nem lehet tudat­lanságát, his .ékenységét aprópénzre váltani s a kuruzslók, talajt veszítve, önként hagy­nak fel áldatlan munkájukkal. Azok a gyűlölt gúnyolt bocheok nem igen panaszkodnak az ilyes járvány miatt. De hát ott nem is bérelte ki a felsőbb osztály a maga részére a kultúrát. Ott eléggé mélyén szántják a talajt s ami fő, jó magot hintenek belé. Azoktól bizony tanulhatnak a franciák s tanulhatunk mi is. Az efféle boszorkánykodó mesterséggel mi közöttünk is egész légió foglalkozik. A talaj is meg van hozzá eléggé bőséges mértékben. Mi még mindig a gyomlálásnál vagyunk, a mélyebb szántásra kellene már rátérnünk. Az emberi lélek folyton táplálék után kutat, éhezik, szomjazik s kielégülést keres ott, ahol talál. Olyan táplálékot kell adni. a léleknek, ami nem romja meg. Aki ezen a téren fejt) ki talentumát és sikert ér el, az nagyobb még a hadvezé­reknél is. * ❖ ❖ Közelebbről nagy örvendezéssel emlé­keztünk meg a regensburgiak okos szim­pátiájáról. Most pedig kedvetlenül tesszük szóvá egy Boroszlóban megjelent röpirat elfogultságát, nagyzási mániáját, amivel szemben vigasztal az, hogy egy kis sze­metet még a legfényesebb szalonban is lehet összekaparni s ama meggyőződésünk, hogy a névtelen iró elszigetelten áll véle­ményével és törekvésével. Hogy — ellentétben sok nagynevű honfitársával — teljesítményünket — hadi szóval élve — nem akarja elismerni és még a keresztvizet is szeretné leszedni rólunk, megtudjuk neki bocsátani; de hogy ezer­éves voltunkat kutyába veszi s mindenestől, szőröstől-bőröstől elakar nyelni, az ellen már minden erőnkből tiltakoznunk kell. De a jámbor, nem csak minket, egy félvilágot akar elnyelni. — Túlságos jó étvágya van. Legelőször — mint akik útjába állunk, velünk akar végezni. Azután jönnek a többiek, akik, véleménye szerint, nem oly nehezen eiíiészthetök, mint mi. Az a kívánsága, hogy azt a furcsa ázsiai idiómát dobjuk sutba. Mert hát minő lehetetlen állapot az, hogy a Bagdadba utazó boroszlói már alig, hogy átlépte a Lajtáy egy egész más világba lép, olyanba, ahol, óh szörnyűség, egész más nyelven beszélnek? Ennek meg kel! szűnni, ez igy tovább nem mehet, mondja. Hogy mily merész és lehetetlen a kívánsága, azt észre sem veszi. Hogy ez a háború sok bolondgombát is termeli, különösen ellenségeinknél, azt volt alkalmunk tapasztalni; de ilyen csoda­bogarat is termelni, nem hittük képesnek. Már csak bocsásson meg nekünk a mi jóbarátunk, de azt, amit a velünk szemben álló milliók sem kívánnak tőlünk, azt az ő szép szemeiért nem fogjuk megtenni. Akármiként fog is toporzékolni sőt dtihöngeni is, már mi mégis / csak olyan különösek leszünk továbbra is, megmara­dunk hunnok ivadékainak. Ha jól fogjuk fel a dolgot, ezen a cimen még rokonságba is juthatunk boroszlói barátunkkal, in ért hát a túlsó berkekben még nem rég ők is hunnmaradékok voltak s talán most is azok. TANÜGY. A medgyesi m. kir. áll. el. népiskolában az évzáró vizsgálatok június hó 19. és 20. nap­jain tartatnak a következő sorrendben: Junius 19-én d. e.: 8—9-ig az 1. fiú­osztály vizsgája, 9—10-ig az 1. leány-osz­tályé, 10—11-ig a II. fiú-osztályé, 11 — 12-ig a II. leány-osztályé. Elnök Csiki József. D. u.: Fél 3—4-ig a II. fiú- és leány-oszt. vizsgája. Elnök Salati József. Junius 20-án d. e.: 8-tól fél 10-ig a lV. fiú- és leány-oszt. vizsgája, fél 10-től fél 12-ig a V—VI. fiú- és leány-oszt. vizs­gája. Elnök dr. Novák R. D. u. fél 3 óra­kor a tanév ünnepélyes bezárása. Az áll. iparos tanonciskolában az évzáró vizsgák ma, junius 4-én a következő sor­rendben tartatnak meg; D. e. 7-től fél 8-ig Előkészítő és I. osztálynak számtan, fél 8-tól 8-ig ugyan­annak olvasás, irás, tanító Pánczél János. 8-tól léi 9-ig a 11. osztálynak ipari számtan, tanító Jenne Ede, fél 9-tői 9-ig ugyanannak olvasás, irás, tanító Kátó Dénes. 9-től fél 10-ig III. osztálynak ipari számtan, fél 10-től 10-ig ugyanannak olvasás, irás, tanító Mol­nár Aladár. 10 órakor a jutalom könyvek kiosztása. A vizsgálaton Mendel L. Sámuel elnököl. A vizsgák alatt az összes növendé­keknek irás- és rajzmunkái, úgyszintén a leánynövendékek kézi munkái közszemlére lesznek kitéve. Medgyes, 1916 május 20. Dr. Novák Rezső Jenne Ede gond. elnök. igazgató. Színház. Krasznay társulata május 25-én májusi tarka-estét rendezett. A nem sokat Ígérő cirn nem tartotta távol a közönséget. És nem is csalódott. Az ilyen kabarészerü előadásnak meg­van azaz előnye, hogy mindenik szereplő azt válassza ki előadása tárgyául, amihez tehetsége legmegfelelőbb. így is történt, ami által egy kellemes estét töltöttünk. 26-án Katica, 28-án Mágnás Miska, 30-án Zsuzsi kisasszony operettek kerültek előadásra, melyek mindenike, de különösen Mágnás Miska, az újdonság ingerével hatva, nagy közönséget tudott összehozni. Erkölcsi és anyagi siker egyaránt kielégítő volt. Az ezeket követő Mandarin cimii dráma csak félig telt házat tudott összehozni, holott a főszereplők: az igazgató és neje itt mutat­ták meg valóban drámai erejüket. A Man­darin szerepe erős talentumot igényel, ami nem hiányzik Krasznayból. E hó 1-én Pethes jutalomjátékául „Katonödolog“ operette került színre. A jó táncos és komikus nem épen jól választotta meg a darabot. Hiszen ebben nem volt alkalma bemutatni előnyös tulaj­donságait. Ungvári vagy Széc.i inkább választhatta‘volna, a főbb és számottevőbb

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék