Enyedi Nagy Mihály (szerk.): Médiafüzetek 2004/1 - Médiapolitika

IX. Törvények születése - Ferenczi Krisztina: Két koronatanú a médiatörvényről. Interjú Jánosi Györggyel és Magyar Bálinttal

FERENCZI KRISZTINA KÉT KORONATANÚ A MÉDIATÖRVÉNYRŐL INTERJÚ JÁNOSI GYÖRGGYEL ÉS MAGYAR BÁLINTTAL Több mint öt évvel a rendszerváltás után még nem volt Magyarországnak médiatörvénye, és emiatt erős nyomás nehezedett a pártokra. Az 1992-ig óriási munkával készülő törvényjavaslat végül úgy vérzett el az Országgyűlésben, hogy egyetlen igen szavazatot sem kapott. A kereske­delmi televíziózás nem indulhatott el a jogszabályi rendezés híján, bár voltak kábelrádiós és­­televíziós kezdeményezések. De országos kereskedelmi televíziózás hiányában még mindig mo­nopolhelyzetet élvezett a pártállamtól megörökölt állami Magyar Televízió. A médiapolitikusok ilyen előzmények után láttak hozzá a rádiózásról és televíziózásról szóló, máig érvényben lévő törvény megalkotásához, amelyet 1995. december 21-én fogadott el az Országgyűlés. A két ko­alíciós pártot a médiatörvény előkészítésében Jánosi György és Magyar Bálint képviselte. JÁNOSI GYÖRGY: „AMIKOR MEGALKOTTUK A TÖRVÉNYT, NYITOTT ÉS DEMOKRATIKUS VISZONYULÁST TÉTELEZTÜNK FEL MINDENKIRŐL" - Az MSZP miért akart három országos állami televíziót? - Elég nagy nyomás nehezedett ránk. Nemcsak a nyilvánosság, a társadalom felől, az Európai Unió is szorgalmazta a törvényalkotást. Egyrészt azért, hogy végre uniós normákhoz közelítő törvény szabályozza a magyar médiavilág működését. Másrészt pedig a médiumok váljanak le az állami irányításról, hogy egy nyitottabb, ellenőrizhetőbb, demokratikusabb irányítási struktúra jöjjön létre, amely eltávolítja a közvetlen állami befolyástól az elektronikus médiát. Harmadrészt pedig azért, hogy kialakuljon egy piac. Az államiak mellett a kereskedelmi csatornák is megjelen­hessenek a piacon, vagyis történjék meg végre egyfajta privatizáció a sugárzási lehetőségek kon­cesszióba adásával. Ezért is volt olyan fontos a Horn-kormánynak, hogy elinduljon ezen az úton. Ami részben magyarázza azt is, hogy miért kellett nekünk mindenáron kompromisszumra töre­kednünk: azért, hogy a politikai viták elcsituljanak egy időre a média világa körül. - Utólag kiderült, hogy elég nagy árat fizettek ezért a kompromisszumért. -Az irányítási mechanizmusok kidolgozása során tettünk engedményeket, amelyek hatása 1998 után azonnal meg is mutatkozott. Ki lehetett használni a jogi szabályozás réseit. Azt a helyzetet, ha az egyik oldal nem delegál a kuratóriumi elnökségekbe. Mi van akkor, ha a koalíció vagy az ellenzék oldalán nincs egyezség a delegáltak, jelöltek tekintetében? Ezek 1998 után po­litikailag botrányos helyzeteket eredményeztek. - Alighanem a csonka kuratóriumok megjelenésére gondol. -Amikor megalkottuk a törvényt, nyitott és demokratikus viszonyulást tételeztünk fel min­denkiről. Azt, hogy a demokráciát mindenki akarja és betartja. - Rendkívül bonyolult szervezeteket rendeltek a média függetlenségének, pártatlanságának vélt biztosítására. Miért? - Erről nagy vita folyt. Az állami médiumoknál a nyitott társadalmi ellenőrzés megteremtésé­nek érdekében jöttek létre a társadalmi civil szervezetek delegáltjaiból álló nagykuratóriumok. Ezt elsősorban a Magyar Szocialista Párt szorgalmazta. Nagy vita kerekedett abból, hogy kelle­­nek-e ilyen nagy testületek. Nem elegendőek-e pusztán a pártok delegáltjaiból álló elnökségek? Mi mindvégig azzal érveltünk, hogy a média működésében a társadalmi ellenőrzés a politikán túl Az állami médiumoknál a nyitott társa­dalmi ellenőrzés megteremtésének érdekében jöttek létre a társadalmi civil szervezetek delegáltjaiból álló nagyku­ratóriumok. Ezt elsősorban a Magyar Szocialista Párt szorgalmazta.

Next