Enyedi Nagy Mihály (szerk.): Médiafüzetek 2004/1 - Médiapolitika

III. A közhatalom birtokában - Zöldi László: Méz és korbács - Az Orbán-kormány médiapolitikája

ZÖLDI LÁSZLÓ MÉZ ÉS KORBÁCS AZ ORBÁN-KORMÁNY MÉDIAPOLITIKÁJA „A kormányzás az erő tudománya." (Orbán Viktor Fidesz-politikus, Nógrád Megyei Hírlap, 1993. november 23.) „Olyan világban kellett dolgoznunk, ahol a nyilvánosságtól egyetlen jó szót sem kaptunk." (Orbán Viktor miniszterelnök, Békés Megyei Hírlap, 2002. március 8.) A két mondat között nyolc esztendő telt el. Az ígéretes ellenzéki politikus a végrehajtó hatalom feje lett, 1998 és 2002 között körülötte sűrűsödtek a médiaesemények. Egy kancellári berendez­kedésű országban mindig a miniszterelnöknek van a legnagyobb publicitása. Alig néhány hete mutatta be kabinetjét az Országgyűlésben, amikor 1998 szeptemberében a kormányválogatot­tat meghívták Mórahalomra. Abból az alkalomból kellett megmérkőzni a Délmagyarország című szegedi napilap focicsapatával, hogy a Duna-Tisza közi kisvárosban átadták rendeltetésének a „stadiont". A labdarúgópálya azonban, jó magyar szokás szerint, nem készült el időre. Az ellip­szis egyik hosszanti oldalán földhányások éktelenkedtek, ezért a mintegy három-négyezer néző csak a másik oldalról szemlélhette a virgonc játékosokat. Nos, Orbán Viktor az első félidőben baloldali, a másodikban jobboldali középpályást játszott. Fel sem ötlött benne, hogy átránduljon a pálya néptelen részére. íme, bizonyság a miniszterelnök médiaérzékenységére. Csakhogy a médiaérzék­enység nem azonos a médiapolitikai tudatossággal. A továbbiakban azt vizsgáljuk, hogy Orbán Viktor és ve­zérkara milyen médiapolitikai elképzelésekkel vette át a hatalmat, milyen körülményeket talált a pluralizálódott médiarendszerben, milyen közvetlen és közvetett eszközök révén próbálta befo­lyása alá vonni a közszolgálati, illetve kereskedelmi médiumokat, miként igyekezett megrendsza­­bályozni a médiatörvény hatálya alá nem eső nyomtatott sajtót. Egyszóval hogyan sikerült akara­tát érvényesíteni a magyar nyelvű médiumok világában. VAN-E MÉG MÉDIAHÁBORÚ? 1998-ban a Fidesz-vezérkart meglepetésként érte a győzelem. Ebből viszont korántsem követ­kezik, hogy tagjai felkészületlenül érkeztek volna a győzelem küszöbére. Orbán Viktor tudato­san készült a miniszterelnöki szerepkörre, munkatársai pedig egy évtizede kacérkodtak azzal a gondolattal, hogy hivatásos politikussá válnak. Stumpf István vezetésével alapos kormányprog­ramot dolgoztak ki, eközben azonban a médiapolitikai szempontok háttérbe szorultak. Ennek négy oka van. Az első az, hogy a Fidesz sosem játszott jelentős szerepet a médiapolitikai küzdelmekben. Mint kis parlamenti pártot 1990-93 között nem vették komolyan a közéleti arénában. 1994-98 között, fokozatosan erősödő ellenzéki pártként készült ugyan a hatalomba, szakértői kidolgoz­tak ugyan koncepciókat, ezek közül azonban nem föltétlenül a médiapolitikai elképzelések a legfontosabbak és legkiforrottabbak. 1998 nyarán ezért sem léphetett föl az Orbán-kormány teljes vértezetben. Orbán Viktor tudatosan készült a miniszterelnöki szerepkörre, munka­­ társai pedig egy évtizede kacérkodtak azzal a gondolattal, hogy hivatásos politikussá válnak. Stumpf István vezetésével alapos kormányprogramot dolgoztak ki, eközben azonban a médiapolitikai szempontok háttérbe

Next