Médiakutató, 2014 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 3. szám
20 Fülöp Márton - Hamrád Dóra - Kenesei Zsófia - Lakatos Sára - Mravik Patrik - Mécs Bálint az arzénes mérgezések eseteit a világháború vége óta folyamatosan romló falusi erkölcs újabb állomásának tartja. A morális romlás tetten érhető a „gólyafészkes, fehérre meszelt" idealizált falukép hátterében. A Magyarság 1929. szeptember 4-ei írása nem a tiszazugi falusi társadalmat, csupán a vezetést és a helybeli értelmiséget hibáztatja. Felrója, hogy az elit nem fejlesztette a területet, és nem épített „hidakat" az értelmiség és a parasztság rétegei között. A Magyarság szerint (1930. január 30-a) Nagyrév nem bűnközpont. Hasonló más magyar falvakhoz, csak a felelősségteljes lelkészek hiányoztak, azaz az egyház nem játszotta el a szerepét. A vallás megfelelő gyakorlata megóvhatta volna az asszonyokat az erkölcsi elaljasodástól. A Magyar Hírlap (1929. október 20-a) megkérdőjelezi a falusiak felelősségét, és megnevezi a tragédia kiváltó okait. Először is hangsúlyozza a gazdasági kilátástalanságot (a falvakat körülzáró nagybirtokok okozzák), az erkölcstelenséget (amely csak látszólag a bűnösök felelőssége, valójában az egyház hanyagsága okolható), a bába (a „falu rossz szelleme") szerepét, valamint a rossz házaséletet. Az utóbbinál a férfiak ridegségét emeli ki, aminek hátterében a háború pusztítása, lélektorzító hatása áll. Ha alaposabban belegondolunk, ezek az érvelések a külvilágra hárítják a felelősséget, a bába kivételével a környezetet okolják a tökéletes falu megromlásáért. A történetekben a gonosz ellenpontjaiként gyakran szerepelnek a „hősök". A mesék pozitív alakjai hitet öntenek a közönségbe, hogy a szörnyű és szerencsétlen események közepette is lássák a világban a jót, megértsék, hogy a rosszból van kivezető út, és az igazság mindig győzedelmeskedhet. Ezt a funkciót az általunk elemzett újságokban egyértelműen a csendőrök, a bírák, a főjegyzők töltik be. A Magyarság szerint (1929. szeptember 4-e) a csendőrök „megmentők", „jótevők". Először a bűnösöket fogják el, és csak utána indulnak a főbűnös, a bába leleplezésére; a főgonosz felett aratott győzelem a csúcspont. A Budapesti Hírlapban is többször megjelenik a csendőrök, a bírák hősies viselkedése. Az 1929. augusztus 20-ai lapszámban közölt írás a csendőröket, a főjegyzőt és a bírákat erkölcsi felsőbbrendűséggel ruházza fel. Nevüket úgy közli a tudósítás, mintha oklevelet állítana ki a szerző: „Megérdemlik, hogy felsoroljuk nevüket nagy teljesítményük honorálására." Egyértelműen dicsérően szól a munkájukról: „...kitűnő érzékkel, dicséretes pszichológiával" nyomoztak. A Pesti Hírlap cikkeiben is megjelennek a pozitív hősök, akik ugyan nem a falu megmentői, de egyértelműen a gonosz ellenségei. A szövegekben felmerül az egyház és az iskola tanító, felügyelő szerepe, ami azt sugallja, hogy mindig van kihez fordulni a bajban. Az írások megoldásként az egyház és az oktatás szerepének növelését nevezik meg. A Magyarság (1929. szeptember 4-e) szerint az oktatás, a civilizáció a „jó" képviselőiként egyszerű intézkedésekkel legyőzheti a fejét felütő „gonoszt". Egy másik cikk, amelynek szerzője Nagyrév egyik újonnan beiktatott tanítója, hasonló következtetésre jut (1930. január 30-a). Az eddigi magyarázatokat egészíti ki az a narratíva, amelyben a „gonosz" társadalmi, természeti jelenségként tűnik fel. A Magyarság többször említett híradásában (1929. szeptember 4-e) a szóban forgó „gonosz" nem manifesztálódik emberi karakterként, hanem az alkohol és a civilizálatlanság keverékeként jelenik meg; az elhanyagoltság és a vallástalanság a tiszazugi falvak legfőbb jellemzője. Az Újság egy különösen érdekes és figyelemre méltó cikkében (1929. december 15-e) Dr. Feldmann Sándor ellenőrző orvosszakértő szerint minden ember veleszületett sajátja, amikor az egyik ösztönből a másikba lép át az ember. Ennek legáltalánosabb formáját a szeretetből a gyűlöletbe való átfordulásnak tekinti. Az arzénes asszonyok esetében az érzelmi változás okát abban látja, hogy szexuális és gazdasági téren nem kapták meg azt, amit szerettek volna. Ezért a kielégítetlenségért és csalódottságért álltak bosszút a gyilkossággal. Hasonló magyarázattal áll elő a Kis Újság (1929. december 24-e), a 8 Órai Újság (1929. december 15-e) és a Magyar Hírlap (1929. október 20-a) is. Utoljára maradt az értelmezés, amely az emberi természetben rejlő alapvető gonoszban véli azonosítani a mérgezések lehetséges magyarázatát. Ez a megállapítás figyelmeztetheti az olvasót arra, hogy mindig fontos az önvizsgálat. A Magyarság 1929. december 14-ei számában megjelent írás hangsúlyozza, hogy a gonoszság mindenütt jelen van, megjelenik a legalapvetőbb emberi cselekedetekben is. A Budapesti Hírlap érvelése szerint (1929. augusztus 15-e) nem csupán a bába, hanem az asszonyok is kollektíven bűnösök. A néhány érintett férfi az asszonyok hatására sodródhatott a gyilkosságokba. A szöveg különbséget tesz a nők és a férfiak társadalmi viselkedése között. Úgy véli, az asszonyok nem elégedtek meg többé a paraszti sorssal, egymás között sugdolóztak, sokat voltak magukban, szemléletük torzult. Anyáiknál többre vágytak, míg a férfiakból ez a feltörekvés hiányzott. A nők bűnös hajlamukat egy ősi, gonosz erőből nyerték, amely mindig is az emberiség, sőt az egész földi életvilág jellemzője volt. A szerző egy madarakra vonatkozó példát idéz, amely szerint a beteg egyedet agyonveri többi társa.