Médiakutató, 2015 (16. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 1. szám
36 Török Zsuzsa virtuális irodalmi turizmusnak nevezi. A cikkek ily módon az intimitás olyan szimulákrumát hozták létre, amelynek nem volt feltétele az adott szerző és olvasóközönsége közötti tényleges kontaktus. A szerző lakhelyét bemutató leírások az „intimitás hermeneutikáját" (Mole 2007:22-27) teremtették meg: az olvasóközönség és a híresség közötti kapcsolat olyan illuzórikus, ám erőteljes érzését, amely azon a hallgatólagos bizonyosságon alapult, amely szerint a textuális „szerződésen" keresztül az olvasó különleges betekintést nyerhet a híresség belső életébe, intim szférájába. Ezek a kvázi-személyes kapcsolat megteremtésére törekvő írások azt az olvasói vágyat kívánták kielégíteni, amely a híresség lokalizálására irányult, híres szerzők esetében arra a törekvésre, hogy ne csak műveiken, hanem lakóhelyükön keresztül is megismerhetővé váljanak, azokon a tereken keresztül tehát, amelyek „igazi" énjüket tükrözték és alakították. Ilyen, személyes tapasztalaton alapuló, illetve olvasó és bemutatott híresség között kvázi-személyes kontaktust teremtő ismertetést közölt Carmen Sylváról a Budapesti Hírlap 1889. évi Karácsonyi melléklete. A cikk szerzője Hubay Jenő, a 19. század utolsó negyedének Európa-szerte híres hegedűművésze és zeneszerzője volt (Hubay 1889). Hubay saját bevallása szerint Hélène Vacaresco (románosan: Elena Vacarescu) közbenjárásával kapott meghívást 1888-ban a román királyi udvarba. Hélène Vacarescoval Párizsban, Munkácsy Mihály szalonjában ismerkedett meg néhány évvel korábban. Vacaresco szintén költő volt, franciául és románul egyaránt írt, és a Hubayval való párizsi találkozás alkalmával is épp néhány költeményét szavalta el a hangverseny szüneteiben. Előkelő román családból származott, tehetsége a királyné figyelmét is magára vonta, aki barátságába fogadta, majd udvarhölgyévé nevezte ki. Hélène Vacarescot a párizsi szalontársaságokat látogató magyarok közül egyébként Justh Zsigmond is ismerte. Többször említi naplójában.8 Valószínűleg a Wohl-szalont is látogató Justh vagy Hubay Jenő közvetítésével került kapcsolatba Wohl Jankával is, akivel néhány levelet is váltott.9 Wohl Janka lapja, a Magyar Bazár mint a Nők Munkaköre többször közölt fordításokat Carmen Sylva munkáiból. Hubay tehát Hélène Vacarescu közbenjárásával kapott meghívást 1888 szeptemberében a román királyi pár nyári üdülőkastélyába. Utazása Kolozsváron, Brassón és Predeálon keresztül vezetett Sinaiára. Visszaemlékezése szerint nemcsak a táj szépsége bájolta teljes mértékben el, hanem a vidék emberi kéz teremtette eleganciája is. Sinaián, leírása szerint, franciás környezetet talált elegáns villákkal, pompás boulevard-okkal, a település pedig „valóságos párisi champelysée-i képet nyújtott a holdvilág sugaraiban" úszva (Hubay 1889:4). A havasok és fenyvesek övezte festői környezetben elhelyezkedő Peles-kastély bemutatásába óhatatlanul mesei környezetbe illő kifejezések kerültek Hubay leírásában. A zeneszerző „bájos erdei lakaként láttatta a „pompás kastély"-t, amelynek parkja előtt „kedves patak csergedez". A kastély rendkívüliségét nemcsak festői környezete, hanem ízléses és pompás külalakja és berendezése is biztosította, amely tekintetben Hubay szerint „fölülmúl minden hasonló királyi nyaralót". Belső berendezése nemcsak a királyi gazdagság, hanem a művészi hozzáértés bizonyítéka is, az összhangot teremtő művészkéz pedig nem másé, mint magáé a királynéé volt. Ebben a festői környezetbe helyezett, művészileg kivitelezett, szinte irreálisként bemutatott kastélyban jelent meg mintegy inszcenírozva „görög szabású fehér toiletteben" a királyné alakja, aki végigvezette a zeneszerzőt a művészet szentélyein, a zongoratermen és a színházon, és az estebéd után természetesen az egyik drámájának felolvasására is sort kerített. A Peles-kastély egzotikumáról és a Carmen Sylva szinte természetfölötti lényéről alkotott képet azonban Pierre Loti francia írónak a királyi kastélyban tett látogatása nyomán született írása népszerűsítette leginkább nemcsak magyar környezetben, hanem egész Európában. Loti szintén Hélène Vacaresco közbenjárásával ismerkedett meg személyesen a királynéval. Vacaresco kisasszony a királyné udvarhölgyeként a Francia Akadémia által díjazott, nagy sikerű könyve, Az angolszász szakirodalomban Lord Byron mellett az utóbbi években Alfred Tennysonról született a sztárkultusz jelenségével foglalkozó legtöbb tanulmány (vö. Boyce 2013). 7 Mivel a korabeli magyar társaságban a név franciás változatát használták, és így tett maga Hubay is, ezért a továbbiakban én is ezt a változatot használom. 8 1888. február 17-ei naplóbejegyzésében így ír róla: „Este etesse Diane-nál. A rue d'Amsterdam közepén Sully Prudhomme-mal találkozom, akivel együtt fél. Amint belépünk az első szalonba, éppen a Vacarescuakról beszélve szembe a belső szalon végén ülnek a fáták, a »délibábok honából visszatért fáták.« Kölcsönös öröm, íme ők: Egy igen vastag, kicsiny mama, kissé közönséges modor, de igen benne femme, ki leányától már megtanulta úgy-ahogy a költői műfajok receptjét. Helena, a nép képviselője, mil. Helena Vacarescu. Carmen Sylvával az oláh literatúrát képviseli. Igen orientális típus, kicsiny, zömök termet. Érdes, savanykás vonás a száj felett. Túl boldog, hogy a királyné legjobb barátnéja, itt mindig Sinaiáról, ott meg, azt hiszem, folyton Sully Prudhomme-ról beszél. Különben igen eszes leány, s nem annyira bas bleu, mint két év előtt volt. Intelligens, de nem szellemes. Sok applomb-applomb pour toute la famille" (Justh 1977:126-127). 9 „Vacarescu Helénnel levelezek most, kinek megírtam az ön kellemetlen kalandját ’s ő a legmelegebben kért, adnék hírt önről neki. Elle est navrée de vous savoir malade. Elküldte a Chants L'aurvrejait és Carmen Sylva által lefordított román népdalait" [Wohl Janka-Justh Zsigmondnak, [d. n., OSZK Rt., Levelestár; kiemelés az eredetiben - T. Zs.).