Üzemi és Háztáji Méhészet, 1953 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1953-01-01 / 1-2. szám

A MÉHÉSZTÁRSADALOM MOZGÓSÍTÁSÁVAL­A MÉHBETEGSÉGEK ELLEN A tolna megyei méh­észc­­so­portok, akárcsak más megyék m­éhészcsoportjai, nagyban tervezgetik rövid- és hosszú­­távú vándorlásaikat: jobb évre készülnek, mint a tavalyi Viszont súlyos veszé­lyt jelent az, hogy nem egy község van a megyében is, csak úgy, mint a többiben, amelyekben az utóbbi évtizedekben százával pusztultak el méhcsalá­dok köi­tésro­hadásban. A tes­pedés itt bűnös könnyelmű­ség, lenne. Minden öntudatos méhésznek küzdeni kell a betegség ellen, mert az elszigetelt küzdelem nem sokalt, ér: erőtlen, szervezetlen. Tolna megyében is történtek már erőfeszítések. Átmenetileg végzünk is olykor e szörnyű nyavalyával, de hol itt, hol ott újból­­ fellobban. Fertőzőét­kezet, kaptár, néha­ fertőzött műlép eljut egy-egy kezdő méhészhez és az egész falu méhállományát veszélyezteti. Állandó a veszély, amíg el nem jutunk a fertőző gócokig és azt radikálisan ki nem irtjuk. Méhészcsoportjaink a tapasztalatcserék, megbeszélések közben látták meg azt, hogy elérkezett a cselekvés órája. Rájöttek arra, hogy csa­k szervezett, tevékeny megmozdu­lással lehet tiszta helyzetet­ teremteni. Nem maradhat csa­k papiros a méhészcsoport alapszabályának II. 5. pontja, hogy «termelésünk eredményességét a méhbetegségek elleni szervezett és egyidőben való fellépéssel a károk megelőzése útján biztosítják.» Szervezettség dolgában már nem járunk gyerekcipőben. A csoportokba szervezett öntudatos méhészek száma el­éri az egyesületi tagok számát. Ezzel az adottsággal élve a tolnamegyeiek máris harcban állnak a költés­­rothadás ellen. •A csoportok figyelemmel kísérik a környékükön lévő községeket méhegészségügyi szempontból. Az esetle­gesen fellépő fertőzésről eddig a Méhészeti Tájékoz­tatóból, ezután a sza­klapból is tudomást szerezhetnek. Nagyobb fertőzés­ esetén a fertőzött területen összpontosított erő­feszítéseket lehet tenni, melyre a környékbeli méh­­egészségügyi felelősök brigádja­­ örömmel vállalkozik. A munkát társadalmi munkában, önzetlenül vállalják. Esetleges készkiadásaikat * (útiköltség) a csoportok térítik meg. A tengelici csoport tagjai például társadalmi munkával végezté­k a mézszerződtetést, és a jutalékból egy orsós viaszolvasztó beszerzése után még mindig 150 forint ren­delkezésre áll mi abészegészségügy céljaira. Az a tapaszta­lat, hogy kevés olyan ügy van, amely úgy meg tudná mozgatni a méhészeket, mint a méhegészségügy. Tolna megyében a paksi csoportfelelős például 70 méhé­szetet vizsgált át az elmúlt évben Rukovics József dombó­vári méhész mellett ne feledkezzünk meg arról a fiatal méhészről, aki látva egy kaptárszállító gazdát, addig-addig magyarázott, míg az vissza nem­ fordította lovait, mond­ván: «Én bizony visszaadom a kaptárt, ha hasznom úgy­sem lesz belőle, csak másoknak kára.» Inkább legyen túl­zottan óvatos valaki, mint felületes. Mérges Ferenc lelkes tengelici kezdő méhész ingyen motorfuvart ajánlott­ fel több vidéki m­éhegészségi ügyi o'hoz. Ozorán, ahol még nem volt méhészcsoport, a méhészek csoporttá alakulta­k, hogy az egészségügyi akciót Észak- Tolnában is meg lehessen valósítani. Szólhatnánk még a gyönkiekről, a szekszárdiakról, akik erejük javát kíván­ják adni a bátaszékiek, bonyhádiak, hőgyésziek és egyéb községbeliek, régebben működő csoportok erőfeszítései mellé. Bízni lehet abban, hogy a m­­éh­egészségügyi munká­hoz jelentkeznek munkatársaik ott is, ahol a méhészek meg nem kívánnak szervezett életet élni. Nem azonban megnyugodnunk, amíg minden községben szabad nem lesz méhegészségügyi felelős, hogy munkájával nem­csak községét, de egész magyar méhészetünket szolgálja. A csoportelnök, vagy egészségügyi felelős , esetleg egy lelkes csoport­tag, most a téli időben fel kell, hogy keresse a környéken lévő­ falvakat. Még jobb, esetleg egy kisebb csoportirészleget egy ilyen látogatásba bevonni, és a meg­látogatott falu méhészeivel a méhegészségügy kérdései­ről elbeszélgetni. Helyes az, ha maguk a méhészek jelölik ki a méhegészségügyi felelőst, így legalább az egész falu méhészei tudnak­ a dolgokról. Ilyen beszélgetések alkal­mával ugyanis egészen váratlanul kiderülhet, hogy hol van a még megbújó beteg méhészet­. A téli idő, a helyzet és feladat felmérés ideje. A nagyobb méhészek már jobban vigyáznak, különösen pedig a vándorméhészeik. Azo­k a zugméhészek, akik vala­honnét, egy olcsó kaptárt szereztek, ugyancsak nem hagyhatók figyelmen kívül. Bátaszék határában több ilyen­ méhészetet találunk, de van is rá gondja a csoportnak. A mezőgazdasági osztály a községi tanácson keresztül, fuvart biztosít egy-egy nagyobb határú község méheg­ész­ségügyi vizsgálatához. Kívánatos az, hogy a fuvar jobb kihasználása érdekében a­­ csoport több tagja szálljon ki egyszerre. Megérkezve, kettesével szétszóródva, több irányba egyszerre kezdhetik meg a vizsgálatot. Az után­pótlás biztosítása érdekében egyébként is jó az, ha gya­korlott egészségügyiek a vizsgálat alkalmával érdeklődő kezdő csoport-tagokat visznek magukkal és foglalkoznak velük. A MÉSZÖV is jelentős segítséget nyújthat alkalmi kör­leveleivel. A körlevél a méhegészségügyi felelősök­ jelen­tései alapján beszámol munkájukról, a megyei vonatko­zású problémákról, a méhegészségügynek menetközben kialakuló technikájáról. Az egészségügyiek , a 13/1952./II. 15. F., M. rendelet 3. pontja értelmében minden méhé­szetre kiterjeszthetik a vizsgálatot­. •A méhészegészségügy roppant fontosságát a nagy nyil­vánosság elé kell vinni, ha valahol nem mozdulnának meg a hivatalos méhészek , úgy a laikusok legyenek a méh­egészségügy őrtállói. Egy megyében egy nem méhész, aki hallott valamit a költésrő­l.Iiadás szörnyű pusztításáról, mindenüvé jelentette, hogy közelében állandóan pusztul­nak a méhek, és ezzel vezetett rá bennünket egy súlyos fertőző gócra. Az egészségügyi helyzet lehet komoly, azonban igen sokat­­ leh­et tenni Tolna megyében is, ha a csoportok ön­tudatosan és szívósan vállalják a rájuk eső részt: a méhésztársadalom mozgósítását, a körzetek odaadó patronálását. Egész megyéknek kell sorompóba állniok. Bizonyos, hogy a somo­gymegyeiek sem nézik majd­ tétlenül a­­ kapos­­­vári méhészcsoport­­ nagyszerű erőfeszítéseit, és viszont a kaposvári méhészcsoport tagjai sem fognak nyugodni addig, amíg mozgalmukat ki nem szélesítik az egész m­egyére. Akkor pedig nem is lesz 500 méhcsaládos somogym­egyei falu elrejtett, fertőzött kaptárokkal. Baranya megye szakképzet méhészei sem hagyhatják fel számolatlanul a délbaranyai fertőző gócokat. Minden megye megtalálhatja­ a maga feladatát, és így az állami méhtenyésztő állomás instruktorai eredményes munkáit végezhetnek, mert értékes munkaközösségek állnak mögöt­tük. LEHEL FERENC méhegészségügyi felelős Március 8-ÁN, hatvanban MÉHÉSZ-NAGYGYŰLÉST TARTUNK! 5

Next