Méhészet, 1955 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1955-12-01 / 12. szám

szágos százalékát a következő táb­lázat mutatja: (D=sötétfekete, dd × világos­fekete, d=barna, h=világos­­barna és hh=sárga.) D dd d h hh 3 81 15 1 — % A méhészek „fekete“ vagy,, sárga“ jelzőt emlegetve munkásméhre gon­dolnak. A herék páncélszíne is faj­tánként változó, sötéttől a világos­­barnáig. A megvizsgált herék nagy több­ségének (81°/o) páncélszíne világos­fekete. A fennmaradó rész többségéé barna (16%). Sötétfekete (2°/o) és vi­lágos­barnaszínű (l°/o) herét alig ta­láltam. Potroh mintázat. Azt vizsgáljuk, hogy a potroh második és harmadik gyűrűjének hátán és oldalán a feke­te szín mellett milyen élénk a sárga csík. Négy fokozat van: s= a feke­te szín uralkodó hatása miatt nem feltűnő a sárga csík; ss=a sárga csík jelentéktelen; S=feltűnő, széles rézszínű csík; SS=nagyon feltűnő és széles sárgarézszínű csík. (L. a 9. sz. rajzot.) A páncél szme környezeti hatásra némileg megváltozik. A fiatal, vagy magasabb hőmérsékleten nevelke­dett here páncélja világosabb, mint az idősé, vagy alacsony hőmérsék­leten fejlődötté. A potroh mintáza­tát, rajzolatát a külső hatás nem be­folyásolja. Mézelőméhünk heréinek felén (52%) feltűnő rézszínű rajzolatot ta­lálunk. A heréknek szinte 1/3 részén (29%) még élénkebb színű (sárga­réz) és szélesebb rajzolatot találtam. A feketés színezetű, alig látható raj­zolat csekély %-ban (18%) ugyan, de előfordul. A tor színe. A tort dús szőrözet borítja. A vizsgálat fő feltételei: 1. A herék ne legyenek túl fiatalok. 2. Szőrözetük száraz és tiszta legyen. A magyarországi herék szinte ki­vétel nélkül (90%) szürke torvak. Szárnyjelző. A vizsgálat módszere hasonló a munkásméhnél használa­toshoz. Mézelőméhünk heréinek szárnyjelzője a közepes (58%), a nagy (30%) és a kicsi (12%) között oszlik meg. (I.. a 6. sz. rajzot.) A krajnai méh heréjének szárnyjelző­je túlnyomóan nagy, kisebb részben közepes. Ezzel szemben az északié­ra a kicsi és közepes, az olaszéra pedig közepes és nagy jelző jellem­ző. Eszerint tehát a here szárnyjel­ző tekintetében olasz jellegű, de ke­vés északi hatás is érvényesül. Az osztott alaperek viszonyszáma átla­gosan 2,1. Az illatpikkely alakja. Az illat­pikkelyhez a here utolsó potrohgyű­­rűjét kivéve juthatunk. E fajtabé­lyeg vizsgálata laboratóriumi mun­kát kíván. Mézelőméhünk heréinek illatpik­kelyei eléggé változatos alakúak. Mind a hatféle alakot megtaláltam. (L. a 10. sz. rajzot.) Többségüknek, 3/4 részüknek ötszögalakú az illatpik­kelye. A többi alak csak csekély számban fordul elő. Juhász Ferenc mekényesi és Ptacsek Jenő mohácsi méhész beküldött heréiben aránylag elég nagy számmal találtam olyan illatpikkely alakot (A—B) is, mely az északi méhre jellemző. Olasz jel­legre emlékeztetnek Csisztu László vencsellői és Lehel Ferenc tengelici méhészek családjaiból beküldött he­rék. A krajnai jelleget különösen tisztán Vargha Sándor pátkai és Hága József paksi méhész család­jaiban tapasztaltam. A fent vázolt fajtabélyegeken kí­vül a munkásméhnél még 5, a heré­nél pedig még egy fajtabélyeget vizsgáltam, melyek inkább tudomá­nyos értékűek, megállapításukhoz műszer szükséges. Ezekkel méhünk jellemzése teljesebb. A vizsgálatok folyamán egyetlen családot sem találtam, melyben min­den jelleg együttesen krajnai lett volna. Voltak családok, amelyekben hol az egyik (potrohszínű Réger Gé­za, Juhász Ferenc, Csisztu László és Jankovich Béla munkásméhei), hol a másik jelleg (szőrnvjelző : Borsos István munkásméhei) hatá­rozott krajnait mutatott. Némelyik megvizsgált méhcsalád heréi is ki­tűntek krajnai jellegük révén, pl. Juhász Ferenc családjában, a pán­célszínnel, Durkó Mihályéban a pot­­roh mintázatával, Kurpé Gergely és Lehel Ferencében a szárny jelző­vel, Vargha Sándoréban és Hága Józse­fében az illatpikkellyel. Szép számmal akadtak olyan csa­ládok is, melyekben az erős olasz jelleg ütközött ki egy-egy fajtabé­lyegben, pl. a potroh színében: Fu­tó István és Vargha Sándor; szőr­nvjelző: Réger Géza és Toldy Ferenc munkásméheinél; szárnyjelző: Kál­mán Gyula és Hajdú Lajos család­jaiból beküldött herékben. A legerősebb idegen hatást az északi fajtabélyeget viselő családok­ban tapasztaltam. Különösen a he­rék tűntek ki a potroh mintázatával (Róka Imre, Kálmán Gyula és Lakó Sándor), a tor színével (Réger Géza és Durkó Mihály) és illatpikkelyük­kel (Ptacsek Jenő, Hajdú Lajos és Juhász Ferenc küldeményében. Ha mézeleméhünk fajtabélyegei­nek megoszlását, átlagos méretét összehasonlítjuk a tenyésztésben legfontosabb három méhfajtával, az alábbi következtetésekre jutunk: 1. A munkásméh szárnyjelzője nagy, mely a krajnai fajtához áll a legközelebb. 2. A munkásméh szőrövjelzője nagy, tehát méhünk széles szőrövű. Átlagos mérete az olaszéhoz áll kö­zelebb, megoszlás tekintetében (1. a Munkásméh viasztü­kre MUNKÁSMÉH SZÁRNYJELZŐJE 7. rajz: A munkásméh szárnyjelzője. 8% iveit 92% 8. rajz: Munkásméh viasztükre. 226

Next