Méhészet, 1970 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1970-06-01 / 6. szám

MSHESZET Az árboc és árboc jellegű­ akácokról Az Országos Méhészeti Szövetke­zeti Központ megbízásából a Kis­állattenyésztési Kutatóintézet és az Erdészeti Tudományos Intézet (ÉRTI) munkacsoportja 1968-ban és 1969-ben számos akác nektárját vizsgálta. Az akácok jelentős része árboc, illetve árboc jellegű akác volt. Szükségesnek látjuk megismertetni méhészeinkkel tehát eze­ket, felfedezésüket, a velük kapcso­latos munkát. ,,Árbocakác”-nak az amerikai el­sőnek felfedezett sudár növésű akácfajtát nevezik. „Árboc jellegű akácnak” a többi, hasonlóan sudár növekedésű akácváltozatokat, me­lyeket később Amerikában, Magyar­­országon, Romániában találtak. Va­lamennyi, e két fogalomhoz tartozó akácváltozat fehérakác (Robinia pseudoacacia L.). Erdőgazdasági szempontból csupán a fehérakácnak van jelentősége. Hazánkban az árbocakácok az akácnemesítés erőteljesebb megin­dulásával kerültek az előtérbe. Miért kell az akácot nemesíteni, s melyek a nemesítés céljai? Újabb felmérések szerint országunkban 267 150 hektár akácos található, ami az összes erdőterület 21,5%-a. A ter­vek szerint az akác területe országo­san csökkenni fog. A megmaradó területeken az erdészet jobb állomá­nyokat kíván létrehozni. Régebben ugyanis az akácot neki nem való termőhelyekre is telepítették, sok­szor elmulasztották a fiatal telepí­tések ápolását, vagy azt helytelenül végezték el, egymás után többször sarjaztatták az állományokat, állan­dó legeltetéssel tömörre járatták a talajt. A magot sokszor alacsony, görbe törzsű, keveset érő, de kön­­­nyen megmászható fákról gyűjtöt­ték. Akárhogy is fog alakulni az akácerdők területe az országban, az árboc és árboc jellegű akácoknak a szerepe mindenképpen csak növe­kedhet. Az akácnemesítést hazánkban a nagynevű növénynemesítő, Fleisch­mann Rudolf kezdte meg 1930-ban, Kompolton. A második világháború­ban anyaga elpusztult. Ma Dr. Keresztesi Béla, az Erdészeti Tudo­mányos Intézet igazgatója és Dr. Kopecky Ferenc, az intézet sárvári kísérleti állomásának vezetője fog­lalkozik akácnemesítéssel. A nemesítés céljai Kopecky (1965) szerint a következők: a) Gyors növé­sű akácfajták nemesítése, b) Fagy iránt kevésbé érzékeny fajták előál­lítása, c) Szárazságtűrő fajták neme­sítése. d) A törzs egyenességének és magasságának fokozása, valamint elágazási hajlamának csökkentése. e) A virágzás időtartamának elnyúj­­tása, különböző időben virágzó faj­ták nemesítésével. 1) A virágok nek­tártartalmának fokozása. Az egyes nemesítési célok természetesen nem választhatók el egymástól. A ter­mesztésbe tömegesen az erdészet­nek jobban megfelelő fajták kerül­hetnek majd. Ha pl. egy akácválto­zat kiválóan mézel, de törzse görbe, lassan növekszik, nyilvánvaló, hogy erdőket nem fognak belőle ültetni. Méhészeti célokból persze szaporít­ható, de inkább csak erdőszegélyek­­ben, ligetekben, parkokban, kertek­ben ültethető. Még fasornak is szebb az árbocakác. Az árboc és árboc jel­legű akácok szép, sudár törzsükkel, gyors növekedésükkel tűnnek ki. A többi nemesítési célkitűzésnek job­ban megfelelők kerülhetnek közü­lük köztermesztésbe. Köztük kell keresni a méhészetre is kedvezőket. Béky Albert, a kiváló erdésztudós és méhész is így írt 1955-ben: „A mé­hészet érdekében nemcsak célszerű, de szükséges volna a későn virító akácfáknak minél nagyobb mennyi­ségben történő elszaporítása. Ha az újabban előtérbe került sudárakác a közönségesnél később virítana, en­nek elterjesztésével kettős célt érnénk el.” Az árbocakácot először a New York államban levő Long Island szigetén találták meg. Raber (1936) Robinia pseudoacacia var. rectissi­­ma névvel illette. A leírás lényege magyarul a következő (Keresztesi 1965): „Fa, mely 100 láb (30 m) magas­ságig is megnő; törzse igen egyenes, a koronán végig futó, hengeres, a gyökfőnél sem terpeszes; az idős fák kérge nagyon kemény; levelei és vi­rágai mint a Robinia pseudoacaciáé, a virágfürtök száma kevés, a kelyhe kevésbé szőrös, sárgászöld színű; a maghüvelyek meddőn lehullak.” Az amerikai árbocakácból 1937- ben került egy csomag dugvány ha­zánkba, amiből a gödöllői arboré­tumban egy állományt létesítettek (Mihályi 1937). Ez mai is megvan. Érdekes, hogy­ magtermést nem hoz. A hazai arbocakác jellegű erdő­foltok felfedezése az ország különbö­ző tájain jelentette az akácnemesítés előrehaladásának újabb állomásait. 1952-ben Keresztesi Béla, Járó Zol­tán és Tuskó Ferenc Tornyospálca határában a ricsikai erdészet udva­rán rendkívül egyenes törzsű, későn virágzó akácfák csoportját találta. A legnagyobb fa akkor 23 éves volt, magassága 25 m, mellmagassági át­mérője 33 cm. Kisrómai Antal (1959, 1961) Zalaszentgyörgy határában több csoportban összesen mintegy 2 hektár, Zalaszentiván határában mintegy 0,2 hektár sarjeredetű ár­boc jellegű akácost talált. Keresztesi (1963) kimutatta, hogy a Kisrómai által talált egyenes tör­zsű akácfajta az ország számos he­lyéről begyűjtött magból nevelt cse­meték között is előfordul. Faragó Sándor a kerekegyháza Farkas-erdő­ben, Kovács József Nyírbátor erdei­ben, Bogár József Császártöltésen a Csalai-erdőben talált közönséges akácállományokban foltokban árboc jellegű akácokat. Ezek az erdészeti kutatásban mint „kiskunsági”, „nyír­ségi” és „császártöltési” akácok is­meretesek. Ma már számos helyről ismernek árboc jellegű akácokat. Dr. Keresztesi Béla az Erdészeti Tudo­mányos Intézet gödöllői arborétu­mában számos külföldi és hazai ár­boc jellegű akácfajta oltványait te­lepítette kísérleti célból. Nektár­vizsgálatainkat is ezeken végeztük. Az arborétumban megtalálható, s nektárméréseinkben is szerepelt az ún. „pénzesdombi” akác. Romániai eredetű. A törzse nagyon szép egye­nes (Keresztesi és Járó 1962). Kisrómai Antal a leggondosabb erdőtörténeti kutatással sem kapott választ arra, hogy a „zalai” és „kis­kunsági” árbocakác foltok hogyan keletkeztek. Az árboc jellegű akácok nemcsak szépek, hanem az erdőgazdaságnak értékesek is. Az amerikai árboc­akáccal egyértékű vagy annál jobb fajták akadnak közöttük. Minden­képpen jobbak a közönséges akác­nál. Ipari értékük különösen kiváló. Dérföldi Antalnak, az Erdészeti Tu­dományos Intézet osztályvezetőjé­nek vizsgálata szerint az ipari fa egészét tekintve az árboc és árboc jellegű akácok csupán 3—11%-kal adnak többet, mint a közönséges akácok. Vezetékoszlopot, igényesebb épületfát és rúdfát tekintve azon­ban az árboc és árboc jellegű aká­cok 66%-ot adnak, míg a közönséges akácok csupán 7%-ot. A közönséges akác ipari fájának értéke 519 Ft. köbméterenként, ugyanakkor pl. a „zalai” árboc jellegű akácé 1031 Ft, a „nyírségié” 1223 Ft, a „császártöl­tésié” 1345 Ft. Azok közül a méhésztársak közül, akik hallottak az árbocakácokról, né­­hányan jelezték, hogy ők is láttak már árbocakácost. Ezeket meg is néztük, de nem bizonyultak annak. Nem arról van szó, hogy valamely akácerdőben akadnak szép növésű fák. Ez gyakori. Az árbocakácok el­különült akácváltozatok vagy fajták. 103

Next