Méhészet, 1970 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1970-06-01 / 6. szám
MSHESZET Az árboc és árboc jellegű akácokról Az Országos Méhészeti Szövetkezeti Központ megbízásából a Kisállattenyésztési Kutatóintézet és az Erdészeti Tudományos Intézet (ÉRTI) munkacsoportja 1968-ban és 1969-ben számos akác nektárját vizsgálta. Az akácok jelentős része árboc, illetve árboc jellegű akác volt. Szükségesnek látjuk megismertetni méhészeinkkel tehát ezeket, felfedezésüket, a velük kapcsolatos munkát. ,,Árbocakác”-nak az amerikai elsőnek felfedezett sudár növésű akácfajtát nevezik. „Árboc jellegű akácnak” a többi, hasonlóan sudár növekedésű akácváltozatokat, melyeket később Amerikában, Magyarországon, Romániában találtak. Valamennyi, e két fogalomhoz tartozó akácváltozat fehérakác (Robinia pseudoacacia L.). Erdőgazdasági szempontból csupán a fehérakácnak van jelentősége. Hazánkban az árbocakácok az akácnemesítés erőteljesebb megindulásával kerültek az előtérbe. Miért kell az akácot nemesíteni, s melyek a nemesítés céljai? Újabb felmérések szerint országunkban 267 150 hektár akácos található, ami az összes erdőterület 21,5%-a. A tervek szerint az akác területe országosan csökkenni fog. A megmaradó területeken az erdészet jobb állományokat kíván létrehozni. Régebben ugyanis az akácot neki nem való termőhelyekre is telepítették, sokszor elmulasztották a fiatal telepítések ápolását, vagy azt helytelenül végezték el, egymás után többször sarjaztatták az állományokat, állandó legeltetéssel tömörre járatták a talajt. A magot sokszor alacsony, görbe törzsű, keveset érő, de könnyen megmászható fákról gyűjtötték. Akárhogy is fog alakulni az akácerdők területe az országban, az árboc és árboc jellegű akácoknak a szerepe mindenképpen csak növekedhet. Az akácnemesítést hazánkban a nagynevű növénynemesítő, Fleischmann Rudolf kezdte meg 1930-ban, Kompolton. A második világháborúban anyaga elpusztult. Ma Dr. Keresztesi Béla, az Erdészeti Tudományos Intézet igazgatója és Dr. Kopecky Ferenc, az intézet sárvári kísérleti állomásának vezetője foglalkozik akácnemesítéssel. A nemesítés céljai Kopecky (1965) szerint a következők: a) Gyors növésű akácfajták nemesítése, b) Fagy iránt kevésbé érzékeny fajták előállítása, c) Szárazságtűrő fajták nemesítése. d) A törzs egyenességének és magasságának fokozása, valamint elágazási hajlamának csökkentése. e) A virágzás időtartamának elnyújtása, különböző időben virágzó fajták nemesítésével. 1) A virágok nektártartalmának fokozása. Az egyes nemesítési célok természetesen nem választhatók el egymástól. A termesztésbe tömegesen az erdészetnek jobban megfelelő fajták kerülhetnek majd. Ha pl. egy akácváltozat kiválóan mézel, de törzse görbe, lassan növekszik, nyilvánvaló, hogy erdőket nem fognak belőle ültetni. Méhészeti célokból persze szaporítható, de inkább csak erdőszegélyekben, ligetekben, parkokban, kertekben ültethető. Még fasornak is szebb az árbocakác. Az árboc és árboc jellegű akácok szép, sudár törzsükkel, gyors növekedésükkel tűnnek ki. A többi nemesítési célkitűzésnek jobban megfelelők kerülhetnek közülük köztermesztésbe. Köztük kell keresni a méhészetre is kedvezőket. Béky Albert, a kiváló erdésztudós és méhész is így írt 1955-ben: „A méhészet érdekében nemcsak célszerű, de szükséges volna a későn virító akácfáknak minél nagyobb mennyiségben történő elszaporítása. Ha az újabban előtérbe került sudárakác a közönségesnél később virítana, ennek elterjesztésével kettős célt érnénk el.” Az árbocakácot először a New York államban levő Long Island szigetén találták meg. Raber (1936) Robinia pseudoacacia var. rectissima névvel illette. A leírás lényege magyarul a következő (Keresztesi 1965): „Fa, mely 100 láb (30 m) magasságig is megnő; törzse igen egyenes, a koronán végig futó, hengeres, a gyökfőnél sem terpeszes; az idős fák kérge nagyon kemény; levelei és virágai mint a Robinia pseudoacaciáé, a virágfürtök száma kevés, a kelyhe kevésbé szőrös, sárgászöld színű; a maghüvelyek meddőn lehullak.” Az amerikai árbocakácból 1937- ben került egy csomag dugvány hazánkba, amiből a gödöllői arborétumban egy állományt létesítettek (Mihályi 1937). Ez mai is megvan. Érdekes, hogy magtermést nem hoz. A hazai arbocakác jellegű erdőfoltok felfedezése az ország különböző tájain jelentette az akácnemesítés előrehaladásának újabb állomásait. 1952-ben Keresztesi Béla, Járó Zoltán és Tuskó Ferenc Tornyospálca határában a ricsikai erdészet udvarán rendkívül egyenes törzsű, későn virágzó akácfák csoportját találta. A legnagyobb fa akkor 23 éves volt, magassága 25 m, mellmagassági átmérője 33 cm. Kisrómai Antal (1959, 1961) Zalaszentgyörgy határában több csoportban összesen mintegy 2 hektár, Zalaszentiván határában mintegy 0,2 hektár sarjeredetű árboc jellegű akácost talált. Keresztesi (1963) kimutatta, hogy a Kisrómai által talált egyenes törzsű akácfajta az ország számos helyéről begyűjtött magból nevelt csemeték között is előfordul. Faragó Sándor a kerekegyháza Farkas-erdőben, Kovács József Nyírbátor erdeiben, Bogár József Császártöltésen a Csalai-erdőben talált közönséges akácállományokban foltokban árboc jellegű akácokat. Ezek az erdészeti kutatásban mint „kiskunsági”, „nyírségi” és „császártöltési” akácok ismeretesek. Ma már számos helyről ismernek árboc jellegű akácokat. Dr. Keresztesi Béla az Erdészeti Tudományos Intézet gödöllői arborétumában számos külföldi és hazai árboc jellegű akácfajta oltványait telepítette kísérleti célból. Nektárvizsgálatainkat is ezeken végeztük. Az arborétumban megtalálható, s nektárméréseinkben is szerepelt az ún. „pénzesdombi” akác. Romániai eredetű. A törzse nagyon szép egyenes (Keresztesi és Járó 1962). Kisrómai Antal a leggondosabb erdőtörténeti kutatással sem kapott választ arra, hogy a „zalai” és „kiskunsági” árbocakác foltok hogyan keletkeztek. Az árboc jellegű akácok nemcsak szépek, hanem az erdőgazdaságnak értékesek is. Az amerikai árbocakáccal egyértékű vagy annál jobb fajták akadnak közöttük. Mindenképpen jobbak a közönséges akácnál. Ipari értékük különösen kiváló. Dérföldi Antalnak, az Erdészeti Tudományos Intézet osztályvezetőjének vizsgálata szerint az ipari fa egészét tekintve az árboc és árboc jellegű akácok csupán 3—11%-kal adnak többet, mint a közönséges akácok. Vezetékoszlopot, igényesebb épületfát és rúdfát tekintve azonban az árboc és árboc jellegű akácok 66%-ot adnak, míg a közönséges akácok csupán 7%-ot. A közönséges akác ipari fájának értéke 519 Ft. köbméterenként, ugyanakkor pl. a „zalai” árboc jellegű akácé 1031 Ft, a „nyírségié” 1223 Ft, a „császártöltésié” 1345 Ft. Azok közül a méhésztársak közül, akik hallottak az árbocakácokról, néhányan jelezték, hogy ők is láttak már árbocakácost. Ezeket meg is néztük, de nem bizonyultak annak. Nem arról van szó, hogy valamely akácerdőben akadnak szép növésű fák. Ez gyakori. Az árbocakácok elkülönült akácváltozatok vagy fajták. 103