Méhészeti Lapok, 1887 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1887. augusztus-szeptember / 8-9. szám

194 Hogy ennyi királyi kegy nem maradhatott következmények nélkül, az természetes; főurak, magas állású államhivatalnokok vetélkedtek egy­mással minél többet tenni a méhészet érdekében és csakugyan maga a méhészet is újabb virágzásnak kezdett indulni, ugyannyira, hogy már pár év múlva viaszban 2000, mézben pedig 4000 mázsára emelkedett a kivitel,*) és ha a bölcs királynő épen ezen időszakban meg nem hal, méhészetünkre mindenesetre szebb jövő várakozott volna, de másként volt megírva a sors könyvében. II. József ugyan sok tekintetben örökölte anyjának traditióit, de azért már 1781-ben megtörtént az első lépés visszafelé, a mennyiben egy, október 31-ről kelt udvari rendelettel a bécsi fő és az alsóbb rendű méhészeti iskolák is beszüntettek, és ezt jóvá nem tehette sem az 1783. évi január 31-ről kelt kerületi utasítás, melynek 89. §.-a az iránt intézkedett, hogy a földmives-osztály a méhészetben oktatást nyerjen, sem pedig az 1785. szeptember 1-én kelt udvari rendelet, mely 6—12 frtos méhészeti ösztön­díjakat rendszeresített. II. Ferencz eleinte még hidegebben tartotta magát a méhészet iránt, mert már 1792. augusztus 31-ről kibocsájtott kanczelláriai rendelettel beszüntette a József-féle ösztöndíjakat is; később azonban úgy látszik mást gondolt, és hajlandó is volt a méhészetért valamit tenni, nevezetesen egy 1799. évi február 5-ről 3141 sz. alatt kelt rendelet útján figyelmébe ajánlotta a megyéknek a méhek tenyésztését és a­kik ebben, valamint a faültetésben magukat kitüntetik, azoknak számára jutalmakat biztosít; ugyanazon évi deczember 19-én pedig egy kanczelláriai rendelet jelent meg, melyben a méhészet előmozdítására való tekintetből a falvak körül különösen hárs- és akáczfák rendeltettek ültettetni; 2) egyszersmind báró Ehrenfels nagybirtokost és azon kornak egyik legelső rendű méhtenyész­tőjét megnyerte az udvar, hogy a bécsi Theresianumban tanuló nemes ifjaknak előadásokat tartson a méhészetből s ezzel megkedveltesse azt a magasabb körökben is. Végre : Ugyancsak II. Ferencz bocsájtotta ki az 1803. julius 6-ról kelt udvari rendeletet is, melylyel a méhészeti ösztöndíjak — és pedig 100 kaptár után 50­ — 50 kaptár után pedig 35 írttal újból rendszeresittettek.3) Az uralkodó példája után indulva, egyes főurak is igen sokat tettek a méhészet érdekében ; különösen ki kell emelnünk gróf Festetich Györgyöt, ki az általa 1797-ben Keszthelyen alapított Georgiámban a méhészetnek rendes tanári széket emelt és a magasabb kiképeztetést kereső ifjúság oktatójául az azon időben nagyhírű praktikust és méhészeti írót, Kis­­szántói Pethe Ferenczet nevezte ki; a paraszt növendékekből pedig mé­hészmestereket képeztetett.4) Ugyancsak rendes tantárgy volt a méhészet a Nákó Kristóf által Nagy-Szt.-Miklóson (Torontál megye) nyitott gazdasági és ipariskolában *) Horváth Mihály: Az ipar és keresk. története 129—130. lap. 2) Hogy e rendelet tényleg közzé is volt téve, L. Chabicsovszky: Apiarius system. 25. lap. 3) Ezen rendeletnek — jóllehet különösen Gácsországra szólott — emléke még mai nap is él a magyar köznépnél, nevezetesen igen sokan azt hiszik, hogy az még most is érvényben áll. 4) A mezei gazd. könyve Stephens H. nyomán Korizmits L., Benkő D. és Morocz J. Pest, 1855. I. köt. 322—323. lap.

Next