Méhészeti Lapok, 1887 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1887. augusztus-szeptember / 8-9. szám
195 is,*) vályon tanították-e a méhészetet a rohonczi és nagykőrösi gazdaintézetekben és a szőkehalmi földmives-iskolában, arra nézve nem sikerült biztos adatokat szereznem, hogy azonban az akadémiákon tanították azt, arról Mitterpachernek «Elementares rusticae» czimmel az akadémiák használatára irt és II. kiadásban 1816-ban Budán megjelent tankönyve tanúskodik, melynek 2-ik kötetében a méhészet is elég terjedelmesen, 54 lapon át van tárgyalva. Hogy mindezek hazai méhészetünkre a legjótékonyabb befolyással voltak, az a dolog természetéből következik; a hanyatló méhészet naprólnapra nagyobb virágzásnak indult, úgy hogy egyes helyeken, nevezetesen Békés megyében voltak parasztgazdák, akik 200 kaptár méhet is tartottak * 2) és Czövek István azt mondja, hogy 1787-ben csak a Bánátban 2.000.000 forintnál többet vettek be a mézből,s ami azonban talán mégis túlzás; Erdélynek 1800. évi bevételét pedig csak a mézből 1.886,664 frtra becsülték.4) A méhészeti termékekkel való kereskedés, ámbár a vámok és harminczadok igen nyomták azt, és a méhészeti termékek feldolgozásának ipara is újabb lendületet nyertek; a rozsnyói, lőcsei és selmeczi mézkereskedők mellett Horvátországban különösen a varasdiak szedték össze a nyert termékeket és a soproni Katalin vásáron adták el áruikat bécsi kereskedőknek; más része a méznek méhsörré dolgoztatott fel, amit különösen a Szepességből nagyban szállítottak Gácsországba.5) Csaplovits mondja, hogy egy lőcsei mézeskalácsos oly kitűnő méhsört tudott készíteni, mely színére, szesztartalmára és zamatjára nézve a legfinomabb liqueurborokkal versenyzett.6) A mi azonban méhészetünk emelkedéséről mindezeknél megbízhatóbban tanúskodik, az a méhészeti irodalom. A viasz részint Ausztriába, részint a tengerpartra ment, s a méhészeti termékek összes kivitele 20,000 mázsa mézre és 2000 mázsa viaszra rúgott és az akkori árak szerint 760,000 frt értéket képviselt, 196.667 forint tiszta haszonnal.7) Mária Theresia koráig a magyar méhészek ismereteiket leginkább a latin gazdasági irók, Varró, Virgilius, Balladius — különösen pedig Columella munkáiból merítették —■ egyetlen méhészeti munkát bírtunk magyar szerzőtől, Horty Miklóstól, azt is latin nyelven . Mária Theresia korával azonban, mintegy varázsütésre fejlődni kezdett a méhészeti irodalom is. 1759-ben jelent meg az első magyar méhészkönyv Egerben, Angliai méheskert czímmel, Gedde J. angol méhészeti munkájának magyar fordítása Szatmári Király Györgytől, mely tudtommal 1768 és 1781-ben újabb kiadásokat ért. 1762-ben hagyta el a sajtót az első eredeti magyar méhészeti *) Ugyanott, 362. lap. e) Magda Pál: Magyarország Geogr. leirata. Pest, 1819. 85. lap. s) Legújabb és haszn. méhészkönyv. 252. lap. *) Nemzeti gazda. II. 1736. lap. Ő Horváth M. Az ipar és kereskedés története, 260—261. és 337. lap. 6) Gemälde v. Ungarn, Th. II. 81. lap. 7) Mint 3) alatt.